DR. MOLNÁR PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ORTT a korszerû demokrácia alapintézményei közé tartozik; azt hiszem, az elsõ éves beszámolóját ennek megfelelõ komolysággal kell megvitatnunk. Ennek megfelelõen én is szeretnék a Szabad Demokraták Szövetsége részérõl néhány szempontot képviselõtársaim figyelmébe ajánlani.
Elõször is megemlíteném azt, amire az ORTT elnöke is utalt a hozzászólásában, nevezetesen, hogy a világ országaiban lévõ sajtószabadság helyzetérõl évente elemzést készítõ Freedom House nevû amerikai intézet még mindig nem a szabad sajtóval mûködõ országok kategóriájába sorolja Magyarországot, amire, azt hiszem, figyelnünk kell, és mérlegelnünk kell, hogy mik azok a szempontok, ami miatt továbbra is ez a kedvezõtlen és nem túl dicsõ besorolás az osztályrészünk.
Azt hiszem, elég nyilvánvaló, hogy a rádiózás és a televíziózás területén a magánrádiók és a magántelevíziók helyi, regionális és országos szinten történõ mûködésének biztosítása, lehetõvé tétele, a különbözõ típusú rádiók és televíziók piacralépési lehetõségének megnyitása az, ami Magyarországon továbbra is késik, és ennek valószínûleg döntõ szerepe van abban, hogy Magyarország e szerint az elemzés szerint még mindig nem a szabad sajtójú országok közé tartozik.
Nyilván lehetnek más elemzések is, de azt hiszem, hogy nekünk nem a bizonyítványt kell magyarázni, vagy nem az ilyen módon egy külföldi intézet részérõl megfogalmazott kritikán kell megsértõdnünk vagy azt kell elhárítanunk, hanem a saját politikánkkal és jogi intézményrendszerünkkel kapcsolatos, tárgyszerû, kritikus elemzés révén kell eljutnunk oda, hogy világosan lássuk, hogy milyen problémák is vannak a sajtószabadsággal jelenleg Magyarországon. Ha eszerint járunk el, akkor, azt hiszem, nem vitatható, hogy Magyarországon a sajtószabadsággal kapcsolatban a médiaprivatizáció késlekedése a legnagyobb probléma. Ennek megfelelõen a legsürgõsebb feladat az, ami - nem túlzás azt mondani - történelmi jelentõségû feladat, ami az ORTT- re vár, illetve aminek végrehajtásán az ORTT jelenleg is dolgozik. Nevezetesen, hogy - mondom még egyszer - a különbözõ típusú, nem nyereségérdekelt és nyereségérdekelt rádiók és televíziók minden szinten megkezdhessék a mûködésüket, illetve stabil körülmények, keretek között mûködhessenek Magyarországon, és ilyen módon valóban kialakulhasson az a többszereplõs rádiós, televíziós piac, ami - nagyon örülök, hogy az ORTT elnöke is úgy említette - nem pusztán duális rendszert képez. Hiszen a kereskedelmi és a közszolgálati adók mellett a nem nyereségérdekelt, nonprofit rádiók és televíziók jelentõségét fontos hangsúlyozni, hiszen azt hiszem, büszkék lehetünk rá, hogy a magyar rádió- televíziótörvény valószínûleg kivételesen erõs kedvezményekkel támogatja a nem nyereségérdekelt rádiókat és televíziókat, ami a legkülönbözõbb típusú civil rádiók és televíziók, közösségek, civil társadalmi egyesülések számára teheti lehetõvé azt, hogy ilyen módon nagyobb tõke, nagyobb befektetés vagy valamilyen üzleti vállalkozás szándéka nélkül is bekapcsolódhassanak abba a helyi kommunikációba vagy akár nagyobb területen folyó kommunikációba, ami a rádiók és a televíziók útján is történhet.
Úgyhogy azt hiszem, hogy ennek az alapvetõ, sürgetõ feladatnak, a nyitott, sokszereplõs médiarendszer, rádiós-televíziós rendszer kialakításának megfogalmazása mellett azt érdemes megnéznünk, hogy ha abban mindannyian egyetértünk - mint ahogy feltehetõen egyetértünk -, hogy a közszolgálati rádiók és televíziók helyzetének stabilizálása, függetlenségük biztosítása és jó minõségû szolgáltatásaik biztosításához szükséges feltételek megadása mellett a mondottak a legsürgõsebb feladatot jelentik, akkor azt fontos megnéznünk, hogy mibõl is következik - a különbözõ szereplõk mely mulasztásaiból, esetleg hibáiból következik - az a nem csekély késedelem, ahogy a rádiós-televíziós rendszer átalakulása zajlik.
(17.30)
Azt hiszem, itt az Országgyûlésnek és a kormánynak egyaránt címezhetõek kritikák, és az ORTT figyelmét is érdemes felhívni bizonyos feladatok fontosságára. Kezdve az Országgyûlésen, azaz magunkon, azt hiszem, hogy utólag is meg lehet azt fogalmazni - még ennyi idõvel a törvény elfogadása után is -, hogy nyilván nemes céltól vezettetve ez a média-rendszerváltás, amelyet az elõbb próbáltam összefoglalni, minél gyorsabban megtörténjék végre Magyarországon is, ha már annyi ideig küszködtünk azzal, hogy a törvény közösen, meglehetõs széles egyetértéssel megalkotható legyen. Tehát ez a nemes cél vezetett minket abban, hogy olyan rövid határidõket szabtunk a törvény végrehajtására, amely határidõk között el kell ismernünk, nem mindegyik reális, nem mindegyik betartható határidõ volt. Nyilván ezt is figyelembe kell vennünk akkor, amikor akár a kormány, akár az ORTT munkáját megítéljük.
Azonban ennél fontosabb szerintem azt megemlíteni, azt hiszem, hogy a parlamenti pártoknak külön-külön és közösen nagyon fontos önkritikusan azt elemezniük: vajon valóban minden parlamenti párt tiszteletben tartotta-e a médiatestületek és azok között is az ORTT autonómiáját, amely autonómia megalapozása a törvény megalkotásakor közös szándékunk volt.
Azt hiszem, anélkül, hogy most konkrét példákat akarnék említeni, sajnos több példát tudunk arra találni, hogy nem egyszer elõfordult az, hogy egy vagy több parlamenti frakció, egy vagy több parlamenti párt képviselõcsoportja nem tartotta tiszteletben a médiatestületek és köztük az ORTT autonómiáját, és vagy közvetlenül, vagy pedig a testületekbe jelölt tagjai útján, közvetve próbált olyan módon beavatkozni ezeknek a testületeknek a munkájába, ami - azt hiszem - a törvény szellemét egyértelmûen, de betûjét is több esetben sérti, sértette.
Azt hiszem, nagyon fontos lenne abban egyetértésre jutnunk, hogy közös akarattal olyan módon viszonyuljunk ezekhez a testületekhez, hogy vegyük teljes mértékben komolyan azt: ezek független intézményekként mûködnek, és ilyen módon jelenthetik igazán a demokrácia olyan szilárd bástyáit, amiként - túlzás nélkül mondható - funkcionálniuk kell vagy kellene.
Másodsorban: a kormány rádió-televízió törvénnyel kapcsolatos tevékenységérõl annyit szeretnék elmondani, hogy itt aztán még inkább megfogalmazhatók komoly kritikák, mint a parlamenttel kapcsolatban. Mert azt hiszem, kormánypárti képviselõként sem lehet vitatni azt, hogy a kormány valóban nem teljesítette idõben, késlekedés nélkül minden feladatát, nem minden olyan lépést tett meg idõben és késlekedés nélkül, aminek a megtétele szükséges volt, illetve szükséges lett volna ahhoz, hogy az ORTT is idõben lépni tudjon.
Itt sem akarok konkrét példákat hosszasan sorolni, de azt hiszem, a rádió- és televíziórendszer nyitottá tételének infrastrukturális feltételeit kellett volna a kormánynak is a maga részérõl gyorsabban igyekezni megteremtenie. Ebben - hogy ez nem történt meg gyorsabban -, azt hiszem, a kormány egésze érintett. És azt hiszem, a jövõben további mulasztások ezen a területen végképp megengedhetetlenek. A kormánynak koncentrálnia kell arra, hogy maradéktalanul teljesítse valamennyi feladatát ezen a téren, ahogy a kulturális bizottság országgyûlési határozattervezetének szövegében is javasoltuk egyébként erre felhívni a figyelmet.
Ezzel együtt azonban elébe mennék egy kicsit annak, hogy várhatóan ellenzéki képviselõtársaim az én önkritikus mondataimhoz képest sokkal keményebben fogják a kormány mulasztásait ostorozni, ami nyilván rendben is van, mert ellenzéki képviselõként ez a szerepük.
De azt hiszem, a kormány szerepének - és ezzel párhuzamosan a mostani kormánykoalíció szerepe is nyilván szóba jön - méltányos megítéléséhez fontos azt is elmondani: azt hiszem, ez a kormány és ez a kormánykoalíció enyhén szólva nem kell szégyenkezzen akkor, ha azt vizsgáljuk meg, hogy a sajtószabadság megvalósulásáért mit tett ez a kormány. Mert elõször is, szemben az elõzõ kormánnyal, ez a kormány és ez a mostani kormánytöbbség képes volt arra, hogy olyan alapvetõen önkorlátozó jellegû rádió-televízió törvényt fogadjon el, amely gyakorlatilag majdhogynem teljes mértékben megszüntette a kormánynak és a miniszterelnöknek akárcsak közvetett befolyásolási lehetõségeit a rádiózás és a televíziózás intézményeivel kapcsolatban, legyen szó akár a közszolgálati médiumokat felügyelõ közalapítványi kuratóriumokról, vagy az Országos Rádió és Televízió Testületrõl.
Erre az - egyébként egy komoly demokráciában szükséges -
önkorlátozásra az elõzõ kormány és az elõzõ kormánykoalíció alapvetõen nem volt képes. Ezt csak azért említem, mert itt nem arról van szó, hogy valami fantasztikus csúcsteljesítményt állított be a mostani kormány, illetve a koalíció. A Szabad Demokraták Szövetsége szerint ez az önkorlátozás természetes és szükséges. Az elõzõ kormány és kormánykoalíció alapvetõen csak olyan rádió- és televíziótörvényt támogatott volna, amely a kormány, illetve a miniszterelnök döntõ befolyását a média-intézményrendszer tekintetében megtartotta, illetve intézményesítette volna. Az akkori ellenzék ezért nem tudta támogatni azt a tervezetet, amelyet az akkori kormány és az akkori kormánykoalíció támogatott volna.
A mostani kormány és a mostani kormánykoalíció viszont ezt az önkorlátozást képes volt megtenni. Azt gondolom, hogy ezt is nagyon fontos figyelembe venni akkor, amikor a törvény végrehajtásával kapcsolatos kétségtelen késlekedést - mert a mulasztások elsõsorban késlekedés formájában jelentek meg az elmúlt év során - kritizáljuk.
(17.40)
Ezt is azért hangsúlyoznám, hogy nem arról van szó, hogy a kormány kifejezetten, tartósan ellenállna annak, hogy valamilyen törvénybõl következõ feladatok teljesüljenek. Én úgy látom, hogy elsõsorban az idõbeli késlekedés az, amiben a mulasztások ezen a területen megragadhatók.
Még azt is említeném a kormány szerepével kapcsolatban - immár csak zárójelben, hiszen az ORTT beszámolója elsõsorban a rádiózással és a televíziózással foglalkozik, viszont az ORTT az egész médiapiac felügyeletére hivatott intézmény -, hogy ez a kormány más fontos lépéseket is tett a sajtószabadság megerõsítésére Magyarországon. Egyrészrõl a kormányprogramnak megfelelõen végrehajtotta a nyomtatott sajtó államtalanítását. Az elõzõ kormány négyéves mûködése után a nyomtatott sajtó jelentés részében még állami tulajdon érvényesült; állami tulajdonban volt még például országos napilap is. Ez a kormány végrehajtotta azt az államtalanítási programot, amit a választásokon, '94-ben megígért. Ma már jelentõs nyomtatottsajtó-beli állami tulajdon, azt lehet mondani, hogy nincs.
Továbbá - végezetül és zárójelben - megemlíteném azt is, hogy egy bizonyos szempontból hasonló beszámolócsomagot tárgyalt a parlament a múlt szerdán, az ombudsmanok beszámolóit. Itt hívnám föl a figyelmet arra is, hogy az ombudsmanok megválasztása is a mostani kormány és a mostani kormánytöbbség idején vált lehetõvé; az elõzõ kormánykoalíció idején a parlament nem tudta a szükséges többséggel megválasztani a parlamenti biztosokat. És azt hiszem, ebben a tekintetben különösen az adatvédelmi biztos megválasztása és mûködése a sajtószabadságot és a kommunikációs jogok körébe tartozó más szabadságjogokat is - így az adatvédelmi és információs szabadságot - nagyban erõsítette Magyarországon, és ez is a mostani kormánykoalíció és kormány teljesítménye is.
Természetesen mindezekben az ellenzék is partner volt, de ez egy olyan dolog, és azért szükséges külön hangsúlyozni, mert ellenzéki pozícióból, hogy úgy mondjam, nem kunszt a szabad sajtó intézményeit és az információszabadság biztosítékát jelentõ intézményeket támogatni, hiszen az ellenzék szerepét megkönnyíti, a kritikáját erõsíti az, ha erõs sajtóintézmények mûködnek egy országban, és az információs szabadságot erõsen számon kérõ állampolgári biztos is mûködik egy országban. Mindig kormánypozícióból nehezebb ezeket a garanciákat, az információs szabadságot és a sajtószabadságot biztosító garanciákat elfogadni és megvalósítani. Ehhez kell némi önkorlátozás, amit - mondom még egyszer - én természetesnek tekintek, a Szabad Demokraták Szövetsége természetesnek tekint, de mégis szükségesnek tartottam ilyen részletesen is hangsúlyozni azt, hogy azt hiszem, enyhén szólva nem volna megalapozott az, ha ennek a kormánynak és ennek a kormánykoalíciónak a megítélése a sajtószabadság terén végzett tevékenysége tekintetében egyoldalú volna oly módon, hogy kizárólag a törvény végrehajtásával kapcsolatosan a kormány részérõl történt késlekedés, illetve esetleges egyéb mulasztások lennének hangsúlyozva, és úgy jelenne meg, mintha a mostani kormánykoalíció pártjai - és köztük a Szabad Demokraták Szövetsége - lennének valamilyen módon a sajtószabadság akadályai; szemben az elõzõ kormánykoalíció pártjaival, akiknek az idejében a sajtószabadság terén. - ha azt mondom, hogy egy jottányi elõrelépés nem történt, akkor még diplomatikusan fogalmazok.
Végezetül, ahogy elmondtam a bevezetõmben, az ORTT figyelmét is fölhívhatjuk az Országgyûlés részérõl néhány dologra. A kulturális bizottság országgyûlési határozattervezete általánosságban fogalmazva említi meg azt, hogy az ORTT-nek az RTV-törvény 41. §-ában említett valamennyi feladat végrehajtása fontos. Ezek közül én csak vázlatosan említenék néhány olyan feladatot, amely külön is kiemelhetõ.
Egyrészrõl azt hiszem, hogy a kétségtelenül kiemelkedõ jelentõségû országos rádiós-televíziós pályázatok lebonyolítása mellett a helyi és a regionális rádiók és televíziók helyzetének stabil rendezése is nagyon fontos és sürgõs feladat. Az országos magánrádiók és magántelevíziók elindulása fog olyan helyzetet teremteni Magyarországon, amikor tényleg az ország nagy részén, ha a polgárok alternatív forrásokból akarnak információhoz jutni, véleményeket hallani, kulturális szolgáltatásokat kapni, vagy szórakoztató programokat nézni, akkor viszonylag széles körû választási lehetõséghez jutnak majd. Ennek rendkívüli a jelentõsége, de emellett nagyon fontos az is, hogy a helyi és a regionális média helyzete is eközben rendezõdjön, és ne maradjanak fenn olyan jogbizonytalanságot vagy szinte lehetetlen mûködési körülményeket jelentõ adottságai a törvény megszületését megelõzõ helyzetnek, ami, azt hiszem, tényleg kezelhetetlen lehet helyi rádiók és televíziók számára.
Itt említem meg azt, hogy nagyon egyetértek azzal, hogy az ORTT a törvény értelmezése során arra a döntésre jutott, hogy az országos televíziók frekvenciapályázatainak kiírása során két, nagyjából azonos sajátosságokkal bíró mûsorszolgáltatási jogosultságot hirdetett meg, mert azt hiszem, ez is valóban segíthet abban, és ez is azt célozhatja, amiben egyetértettünk közösen a törvény megalkotásakor, nevezetesen, hogy alternatív forrásokat kell a közönség, a nézõk és a hallgatók számára biztosítani. Ennek megfelelõen kedvezõ lehet az, ha a két induló országos magántelevízió nagyjából egyenlõ vagy legalábbis közel azonos esélyekkel tud majd versenyezni a nézõk érdeklõdéséért.
Azt hiszem, itt fontos azt is megemlíteni, hogy az ORTT a beszámolójában nagyon hangsúlyozza a tájékozódási szabadság fontosságát, és kétségtelen, hogy a nézõk és a hallgatók tájékozódási szabadsága hangsúlyosan képviselendõ és képviselhetõ szempont. De azt hiszem, hogy a tájékoztatás szabadsága, a sajtószabadság ugyanilyen fontos, és ezt is nagyon hangsúlyozni kell. Elég talán annyit mondani érvként ennek alátámasztásául, hogy amennyiben nem egy sokszereplõs rádió-televízió piac alternatív forrásaiból választási lehetõséget kapva tudnak a nézõk és a hallgatók maguknak programokat találni, akkor pontosan a tájékozódási szabadságuk sérül. Tehát a két dolog egymást feltételezi, és ezért én úgy érzem, együtt érdemes és fontos ezt a két szabadságjogot hangsúlyozni, és valahogyan a kettõ egyensúlya felborul egy picit, illetve kiegyensúlyozatlanná válik abban az esetben, ha a tájékozódási szabadság esetleg túl nagy hangsúlyt kap a tájékoztatási szabadság, a sajtószabadság rovására.
Emellett szeretném még azt is megemlíteni, hogy a Mûsorszolgáltatási Alap nagyon fontos intézménye szintén ennek a kialakulóban levõ, kialakítandó új rádiós-televíziós rendszernek. Ezért lehet és fontos azt is hangsúlyozni, hogy sürgõs az, hogy ez az alap megkezdje a mûködését, és ebbõl támogathatóvá váljanak a rádiós- televíziós rendszer mindazon elemei, amelyek végül is valamilyen módon a minõséget, a kulturális értéket jelentik majd ebben a rendszerben.
(17.50)
A Mûsorszolgáltatási Alapnak nagyon fontos szerepe lehet majd abban, hogy a legkülönbözõbb típusú rádiókban és televíziókban meg tudjanak jelenni olyan értékes mûsorok, amelyek piaci alapon esetleg nem, vagy legfeljebb csak nehezebben készülhetnének el, és juthatnának el a közönséghez.
Végezetül zárásképpen, utolsóként a panaszbizottság gyakorlatával kapcsolatban szeretném felhívni az ORTT figyelmét is arra: a panaszbizottság mûködése természetesen szintén fontos része a törvény által létrehívott intézményrendszernek, de azt hiszem, ezen intézmény, a panaszbizottság nemzetközi tapasztalatokkal való megalapozása nagyon fontos, még akkor is, ha a természetesen minden országban folyó hasonló gyakorlatnak az adott ország kultúrájában és hagyományaiban tudjuk csak megtalálni a gyökereit és a sajátosságait. De ezzel együtt azt hiszem, nagyon sok tapasztalatot adhat nekünk az - és a panaszbizottság és az ORTT e téren folyó munkájához sok segítséget -, ha mielõbb a részletes nemzetközi tapasztalatokat részletesen feltáró elemzéssel igyekezne az ORTT biztosítani azt, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás biztosítása és a panaszbizottság hatáskörébe tartozó egyéb szempontok érvényesítése olyan módon történjen, hogy egyrészrõl a közönség, a nézõk és a hallgatók érdekeit védje, másrészrõl viszont a sajtószabadságot ne csorbítsa, és egyáltalán ne jelentsen a mûsorok szerkesztésébe való olyan akaratlan beavatkozást, amely, azt remélem és hiszem, egyikünknek sem - és senkinek nem - szándéka.
Ezeket szerettem volna elmondani, hangsúlyozva: azt hiszem, az ORTT - ahogy elhangzott korábban - valóban járatlan úton halad, egy új intézmény létrehozása közben valósítja meg azokat a feladatokat, próbálja beteljesíteni azokat a célokat, amelyeket a rádió-televízió törvény megszavazásakor tûztünk magunk elé. Azt hiszem, minden késlekedés és mulasztás ellenére bízhatunk abban, hogy ez a munka eredményes lesz, és Magyarország hamarosan olyan nyitott, sokszereplõs rádiós-televíziós rendszerrel büszkélkedhet majd, amely alapján nemcsak külföldi intézetek fogják Magyarországot a szabad sajtóval mûködõ országok közé sorolni, hanem más országok is a mi sajtóintézményeink, rádiós, televíziós intézményeink gyakorlatából tudnak majd esetleg olyan tapasztalatokat meríteni, amelyeket õk is felhasználhatnak - és nemcsak elrettentõ tapasztalatokat. Köszönöm szépen. (Taps a SZDSZ soraiban.)