CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én a most kibontakozott kétperces hozzászólásokban azért nem vettem részt, hiszen nem kétperces hozzászólásra jelentkeztem; viszont a házbizottság figyelmébe ajánlom, hogy egy ilyen fontos parlamenti vitában talán jó lenne annál a módszernél maradni, hogy elõször a pártok átfogóan kifejthessék a véleményüket, mert az ilyen vitákban részkérdések kerülnek kontra-rekontra alapon megtárgyalásra.
Ezek után engedjék meg, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója nevében az ORTT '96. évi tevékenységérõl szóló beszámolójával kapcsolatban kifejtsem a véleményünket, gondolatainkat. Az alapgondolatunk az, hogy a magyar demokrácia történetében igen fontos lépés volt az 1996. évi I. törvény megalkotása; és mindjárt elöljárójában szeretném leszögezni, hogy ez ennek a parlamentnek együttes mûve volt - kormánypártok, ellenzék egyaránt részt vettek benne -; ez alapvetõen parlamenti teljesítmény volt, tehát hibás az az összehasonlítás, hogy az elõzõ és a jelenlegi kormány mérlegeként kerülne ez elbírálásra.
Mindjárt idetartozó gondolat az, hogy a kormánynak felelõssége viszont a törvény végrehajtásának a biztosítása, hiszen bármilyen jó törvényt hoz egy parlament, nem ér semmit, hogyha a végrehajtása nem sikerül, akadozik, problémák csúsznak bele. Ezért elöljárójában én azt szeretném megállapítani, hogy súlyos kormányzati felelõsség áll fenn a parlament által megalkotott médiatörvény érvényesülése, végrehajtása, és mindazon problémák tekintetében, amelyekrõl már itt szó volt. Mi alapvetõen nem az Országos Rádió és Televízió Testület munkáját kritizáljuk, és nem õket tesszük felelõssé, hanem elsõsorban a kormányzatot. Ez egy jelentõs disztinkció az eddig elhangzottakkal szemben.
És azt is meg kell elöljárójában állapítanom, hogy mindazok a problémák, amelyek a médiatörvény megvalósulásával kapcsolatban itt már szóba kerültek, tulajdonképpen azt jelzik, most egy olyan állapotba került ez a társadalom szempontjából oly fontos terület, hogy tömören arról beszélhetünk: a közszolgálatiság megtorpant. És ezért aggályosak vagyunk a jelent illetõen is és a jövõt illetõen is. Ennek vannak pénzügyi, mûsorpolitikai vonatkozásai és nagyon sok ága. Ezekre szeretnék én most itt a KDNP nevében röviden rámutatni.
Két részre osztanám a hozzászólásomat. Az egyikbe tartoznának a nagyon jól jellemzett módon kommunikációs emberi jogoknak minõsített területnek az értékelése: mennyiben valósulnak meg Magyarországon a kommunikációs emberi jogok. Hozzászólásom második részében pedig az infrastrukturális problémákkal szeretnék foglalkozni: ide tartoznak a költségek, költségviszonyok is.
Nos, én méltatom az ORTT beszámolójából azt a mondatot, amely rámutat ennek az átalakulásban lévõ világnak a médiaproblémájára, ez pedig úgy hangzik - ezt a beszámolóból idézem -: "nemzetközi tapasztalat, hogy az elektronikus médiapiac pluralizálódása nem vezetett el a tájékoztatás sokszínûségének a bõvüléséhez, sõt, inkább a koncentrációt növelte." Itt egy általános világproblémával állunk szemben, tehát lényegében a versenyhelyzet önmagában nem elég. A médiatörvény azt irányozta elõ, hogy versenyhelyzetet kell teremteni, s ezáltal biztosítódik a közszolgálatiság. Ilyen nemzetközi tapasztalat fényében kell értékelnünk a magyar viszonyokat is.
A beszámoló felsorolja azokat a jelzéseket, amelyek a társadalom, a közvélemény részérõl ezen a területen már megfogalmazódtak. És ezekhez mi is csatlakozni tudunk, amennyiben a bírálat sokszor szóvá teszi, hogy kommersz nemzetközi mintákat kritikátlanul átvesznek - gondolunk itt bizonyos mûsortípusokra -, kevés hír jelenik meg az életszínvonal alakulásáról. Nagyon sok minden elfedi az ország legvalósabb, legtöbb embert érintõ problémáját, az életszínvonal alakulását. Nem azt állítom, hogy ez hiányzik a mûsorokból, de valahogy aránytalanul egy kicsit háttérbe szorul.
A filmek területén inkább az amerikai kommersz uralkodik; sok a tolakodó reklám, nem mûködik eléggé a reklámetika - talán az elfogadásra kerülõ reklámtörvény majd segít ebben. A legfontosabb gondunk ezen a területen az, hogy sok a televíziós mûsorokban az erkölcsromboló tényezõ, és kevés a komoly erkölcsi tartalmú, fõleg az ifjúságra pozitív hatást gyakorló mûsor. Mi ezt kifogásoljuk, hiszen a közszolgálati médiák a társadalomban egyre fontosabb szerepet töltenek be, az embereknek nemcsak szórakozás, hanem a nevelésben, az ifjúság nevelésében is egyre fontosabb eszközrõl beszélhetünk. Ezért szeretnénk, hogyha itt is jobban érvényesülne, amiben mi hiszünk: valamiféle erkölcsi értékrend.
A kommunikációs emberi jogok érvényesülése lényegében azt jelenti, hogy az embereknek joguk van a pártatlan, a tényszerû tájékoztatáshoz, és a médiáknak ezt kell biztosítaniuk; joguk van ahhoz, hogy a közvéleményben megjelenõ kérdéseket arányosan láthassák vissza a médiákban, és ilyen módon szinte a saját gondolataik tükrözõdését szemlélhessék.
Ezen a téren van egy-két konkrét dolog, amit szóvá kell tennünk. A panaszbizottság lenne hivatott ennek a biztosítására, hiszen ez az a bizottság, ahová az állampolgárok a jelzéseiket leadják, amennyiben eme nemes célkitûzések megvalósulásában valami probléma van. Mi úgy látjuk, a panaszbizottsághoz beérkezett 55 panasz arra utal, hogy nem mûködik igazán ez a csatorna, hiszen ez nemhogy kevés, hanem nagyon kevés. Problémát látunk abban is - ez persze törvényszerû elõíráson alapszik, de a gyakorlati megvalósulásban gondot okoz -, hogy ez 2 napos határidõhöz van kötve. Általában egy állampolgár elég nehezen szánja rá magát a reklamációra, tehát nem tükrözõdnek eléggé az állampolgári vélemények. Mi úgy gondoljuk, hogy ebben az ORTT-nek a jövõben valamilyen módon segítenie kell az állampolgárokat; valamilyen módot kellene találni arra, hogy ezen 2 napos határidõn belül ezek a vélemények jobban odaérkezhessenek.
Már szó volt itt arról, hogyan jelenik meg a médiában a kormánypárt és az ellenzék.
(18.40)
Röviden errõl annyit, hogy komoly problémát látunk, egy felmérés szerint a kormánypárti oldal megjelenítése mintegy 70 százalék, az ellenzéké 30 százalék. Én nem tudom, hogy ez pontosan igaz-e, de minden bizonnyal mutat valamit ez az arány, és az is mutat valamit, hogy általában az ellenzék számára szánt idõben a médiák inkább kihegyezik a botrány szagú dolgokat és nem azt, hogy az ellenzék milyen konstruktív javaslatokkal próbál segíteni az ország lakosságának helyzetén. (Derültség az MSZP padsoraiból. - Közbeszólás a bal oldalról: Elég nehéz lenne!)
Meg kell említenünk például egy olyan jelenséget is, ami Bolgár György mûsorában fordult elõ, amikor az egyik kérdezõ, akinek természetesen ehhez joga volt, az ellenzéki hozzászólásokat fasisztának minõsítette, Hitler nevét is említve; és elõfordulhatott az - van, aki ezt megszámolta -, hogy egyazon mûsoron belül ez tizenegyszer hangzott el. Nem akarjuk elvonni a kérdezõ jogát, de ebben már bizonyos tendenciát látunk az ellenzék lejáratására.
Szó volt már a kormány megjelenítésérõl. Szó volt arról Molnár Péter szabaddemokrata képviselõ hozzászólásában - próbálom idézni -, hogy a sajtószabadság kiépítésére ez a jelenlegi kormány tette meg az igazi lépéseket, s enyhén szólva, ahogy õ fogalmazott, az elõzõ kormány jottányit sem tett ebben az ügyben. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a demokrácia alapintézményeinek kiépítése - és ebbe tartozik a sajtószabadság is - az elmúlt ciklusban megtörtént. Emlékeztetni szeretnék arra is, hogy az elmúlt ciklusban tulajdonképpen inkább fordított problémák jelentkeztek. Köztudott dolog, hogy elõfordult az, hogy az akkori kormányfõ nem tudott a televízió útján az ország lakosságához szólni valami technikai okok ürügyén. Ilyen esetre én személy szerint emlékszem.
Az átalakulás korszakában vagyunk, a megalkotott médiatörvény is szerves fejlõdés eredménye, viszont a médiatörvényt be kell tartani. Itt szeretnék rámutatni, elsõsorban az infrastrukturális résznél, hogy milyen súlyos kormányzati felelõsség áll fenn, tehát hogy a médiatörvény nem tudott eddig megfelelõen érvényesülni és jelenleg is ilyen állapotban van az ország.
Az ORTT jelentésében is benne vannak a problémák. A pályázati feltételekre szabott törvényi határidõk nem voltak tarthatók, a Hírközlési Fõfelügyelet nem biztosította idõben a pályázatok meghirdetéséhez szükséges frekvenciatervet, a KHVM nem mindenben teljesítette a törvényi elõírásokat, nincsenek biztosítva a mûszaki feltételek, nem pontosak a frekvenciakijelölések. Ilyen módon a már meghirdetett pályázatokra és a küszöbön álló privatizációra is rávetül az árnyék, hogy hogyan fog ez megtörténni, amikor nincsenek megfelelõen biztosítva például ezekben a médiákban a mûködéshez szükséges mûszaki feltételek.
Külön kell foglalkoznom az Antenna Hungária helyzetével. Aggódunk amiatt, hogy az Antenna Hungária a kormánypártok vetélkedésének eshet áldozatul; aggódunk amiatt, hogy az Antenna Hungária esetében is valamiféle olyan privatizáció áll küszöbön, ami nem a nemzet érdekei szerint való. Mi úgy gondoljuk, hogy az Antenna Hungária nemzeti, nemzetbiztonsági, stratégiai érdekeknek megfelelõen kell hogy mûködjön. Ezért mi nem értenénk egyet egy olyanfajta privatizációval, mint ami az energiaszektorban megtörtént. Mi úgy gondoljuk, hogy mintegy 25 százaléknyi privatizálásra itt is természetesen lehetõség lenne, de semmiképpen nem a teljes eladásra. Az Antenna Hungáriát nem lehet kiemelni abból a szerves rendszerbõl, amelyben megvan a feladata ahhoz, hogy õ is hozzájáruljon a közszolgálatiság biztosításához. Úgy vélem, hogy ez a legfontosabb kérdés, amire koncentrálni kell, amit tulajdonképpen a médiatörvény szellemében meg kell valósítani, és amiért tulajdonképpen a kormányzat is felelõs.
Ki kell térnem egy alkotmányossági problémára, is elsõsorban a jövõt illetõen. Televíziós díjak beszedése képezi az egyik költségelemet, amibõl mûködhetnek a közszolgálati médiák. Ugyanakkor ha a privatizáció következtében kereskedelmi csatornák szatellitra kerülnek, akkor bizony az ország lakosságának igen nagy része nem jut majd a vételhez, ugyanakkor a televíziós díjat beszedik tõle. Ez egy alkotmányossági probléma, ezt majd figyelembe kell venni a privatizációnál.
A költségek területén mi is aggódunk azért, hogy az a költségszerkezet, ami valahol van, valahol mûködik, nincs megfelelõen átvilágítva; és nem lehetünk nyugodtak abból a szempontból, hogy itt valóban közpénzek fogalmába esõ pénzmozgásról van szó, hogy megfelelõ- e a költségeknek az elosztása, megfelelõ-e az a mûsorpolitika, amely bizonyos mûsorfajtákra igen nagy költségeket oszt el, és ugyanakkor valós költségvetési problémákat is jelez. Mi úgy gondoljuk, a mindenkori költségvetésnek biztosítani kell a fedezetet a médiatörvény mûködéséhez, a médiák mûködéséhez, azonban szükségesnek tartjuk ezen a téren egy független átvilágítás megvalósítását és ezután meggondolni azt - és ez már aztán költségvetési téma is lesz -, hogy tulajdonképpen milyen állami támogatással kell mûködtetni a közszolgálatiság megvalósítása érdekében a médiákat.
Meg kell jegyeznünk azt a hiányosságot, hogy az ORTT ez ideig még a múlt évi költségvetésérõl szóló beszámolót és az idei költségvetését sem terjesztette a költségvetési bizottság elé. Ez nem a plenáris ülés feladata, hanem a költségvetési bizottságé. Szeretnénk, ha ez minél hamarabb megtörténne, tehát a visszacsatolás ennek az évnek lezárásához költség oldalon is helyre jöjjön.
Ilyen problémákat látva végül is azt a megállapítást kell tennünk, hogy az ORTT-nek a parlament elé benyújtott beszámolója tulajdonképpen elfogadható. Mi a mi frakciónk nevében elfogadásra ajánljuk, de azzal, hogy rámutatunk az itt általam is felsorolt súlyos kormányzati mulasztásokra, arra, hogy ezeket a mulasztásokat mindenképpen pótolni kell, és el kell érni azt, hogy megnyugtató költségszerkezettel valóban legyen az országnak olyan médiahelyzete, amiben a közszolgálatiság érvényesül.
Végezetül még megemlítem azt a legújabb hírt, amely szintén a költséghelyzethez csatlakozik, hogy a jövõ évi költségvetés elõkészítésében a gazdasági kabinet már foglalkozik egy olyan tervvel, mely a jelzések szerint 5,5 milliárdos megtakarítást eredményezne ezen a területen. Felhívjuk itt a figyelmet még egyszer arra, hogy ehhez mindenképpen egy megfelelõ átvilágítás szükséges és mindenképpen szükséges, hogy a parlament elé kerüljön ez, tehát belelássunk ebbe a költségszerkezetbe; de ugyanakkor azt is le kell szögeznünk, hogy a kormányzatnak, a költségvetésnek felelõssége annak a pénzügyi fedezetnek a biztosítása, amelybõl végül is, ha nehézségek árán is, de megvalósulhat majd a valódi közszolgálatiságot jelentõ média.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)