HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Írtam életemben már néhány dolgozatot, néhányszor fel is szólaltam, és idézetekkel is szoktam tarkítani mondanivalómat. Õszintén szólva, még soha nem idéztem úgy egy idézetet, hogy nem jelöltem meg a pontos helyet, és nem mondtam el a pontos szöveget. Enélkül ugyanis - bár Deutsch Tamás képviselõtársamat köteles tisztelettel figyelem, mint minden más képviselõt ebben a parlamentben - nem tudom, hogy pontosan szó szerint így hangzott-e el az idézet, vagy csak arra gondolt, hogy esetleg Kósáné Kovács Magda, nem tudom, azt mondta, hogy jó lenne, ha arányosan jelennének meg az ellenzéki és a kormánypártok a médiában - ami történetesen jelentheti azt is, hogy fele-fele arányban. Mondjuk például úgy - ha valaki a német közszolgálati televíziókat szokta figyelni -, hogy akárhány alkalommal egy ellenzéki képviselõt megkérdeznek, utána megkérdeznek a kormánypárttól valakit vagy fordítva. Ha erre gondolt, akkor nem hiszem, hogy ugyanazt mondta, amit ön mondott.
Ezért azt szeretném kérni, és ne haragudjon ezért, addig, amíg az idézet pontos helyét meg nem jelöli és szó szerint nem idézi, azt kell mondanom, hogy nem hiszem el vagy nem tudom elhinni, hogy szó szerint ez az idézet elhangzott; és mindaddig nem tartom helyesnek, hogy olyasmirõl vitatkozunk, ami nem került elénk szó szerint. Ha én most öntõl idéznék valamit, ami nem úgy hangzott el, mint ahogy mondta, akkor valószínûleg ugyanabban a helyzetben lenne. Köszönöm szépen. (Deutsch Tamás: Be fogom mutatni!)