DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Én még nagy érdeklõdéssel hallgattam volna a szabaddemokraták memoárjainak részleteit, de lassan odajutunk, mint a García Márquez regényben, a "Száz év magány"-ban: egyszerre mindenki elkezd emlékezni, és a mély rétegekbõl följönnek olyan dolgok, amik talán nem is ide tartoznak.
Mindenesetre már a bevezetõben szeretném indítványozni az elnök asszonynak - tekintettel arra, hogy ma még elvben más törvényjavaslatokat is tárgyalnunk kellene -, ne zárja le a részletes vitát, tehát az ORTT beszámolójáról még lehessen szó. Egyszerûen azért, mert kicsit méltatlannak is gondolom azt, hogy bár az idõ elõrehaladott, de körülbelül hasonló típusú és mélységû érdeklõdés követi az ORTT beszámolóját, mint azt az ombudsmanok helyzetjelentése megkapta. Én azt hiszem, az természetes, hogy amikor eljutunk a dokumentumokhoz - mert ugye kettõ van -, kicsit félve térnék vissza a legelejéhez, hogy voltaképpen ma az ORTT '96. esztendei beszámolójáról, valamint a kulturális bizottság ezzel kapcsolatos - ezt elfogadásra ajánló - országgyûlési határozati javaslatáról van szó.
Én azt hiszem, az itt elhangzott vita mindenképpen - az ütésváltások és a kétpercesek összességében - jól illusztrálja azt, hogy sajnos, igenis médiaválság van. Amikor errõl beszélünk, akkor több minden helyett majd csupán az ORTT beszámolójának egyetlenegy kérdésével szeretnék konkrétabban foglalkozni: ez pedig a véleményszabadság és a kiegyensúlyozott tájékoztatás helyzete lesz.
Orosz István képviselõtársam feltette a kérdést: igen, de mit tenni, "" - akkor most hogyan tovább? Én azt hiszem, ha ennek az ügynek a kellõs közepébe vágunk, a kérdésre megkísérlünk válaszolni, akkor azt mondhatjuk, hogy a médiatörvényt nem módosítani, hanem betartani kell.
A módosítás kérdése: az MDF miért nem javasolja a módosítást? Egyrészt azért, mert a választójogi törvényhez hasonlatosan, egy ilyen horderejû kérdéssel kapcsolatos, és nehéz szülés árán megszületett törvényt, mint az 1996. esztendei I. törvényt, most sem a Deutsch Tamás-féle hármas kategorizálásban, sem egyéb kategorizálásban nem tartjuk célszerûnek módosítani. Azért nem, mert a választások elõtt ebbe, hogy úgy mondjam, belepiszkálni -
talán hiábavalóan tagadva bizonyos pártelfogultságokat, tehát a pártsemlegesség és a médiatörvény szellemével, az ORTT mûködésének szellemével szemben - semmiképpen sem szabad. Persze a választójogi törvénybe belepiszkálni egészen másért nem szabad -
sõt, nemcsak hogy nem szabad, de nem is illik! Ezt egyébként célszerû volna figyelembe venni.
Tehát a médiatörvény tapasztalati idejét - egy körülbelül 20 hónapos intervallumot - öleli át ez a jelentés, és a médiatörvényen módosítani a Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint 1998 után szabad. De nem azért, mert akkor egy másik kormánykoalíció lesz reményeink szerint kormányon, hanem azért, mert akkor egy ciklus elején talán megvan a kellõ nyugalom, akarat, higgadtság és stabilitás, a jelenleginél kicsit - sokkal -
több és erõsebb szakmaiság ahhoz, hogy valóban a médiatörvény mûködésének tapasztalatait, a nemzetközi médiatestületek ajánlásait nagy súllyal figyelembe lehessen venni, a velük folytatott rendszeres konzultációk alapján - minél távolabb a kormányzati politikától és pártérdekektõl.
(20.10)
De az ORTT, ha nem király, akkor tulajdonképpen a média alkotmánybírósága. Tehát az ORTT törekvéseivel, az ORTT által képviselt törvény szellemével összhangban majd akkor, a választások után lehet módosítani; bizonyos, hogy kell, de ennek az ideje semmiképpen sem most van.
Nos, tisztelt képviselõtársaim, az elhangzott vitából sok egyéb mellett az is kiderült, hogy a Freedom House nagyon fáj - szóval, az nagy fáj. Úgy látom, nagyon fáj, és nem feltétlenül az, amit Deutsch Tamás elmondott, nem az, hogy itt egy külföldi médiaintézet monitorozásának az eredményérõl van szó, hanem nagyon fáj azért, mert Molnár Péter képviselõtársam - akinek szikár és tényszerû elõadását végig rokonszenvvel hallgattam - azonban mintegy elõvágásként elõadásában már jó elõre felhívta az ellenzék figyelmét arra, hogy amennyiben az ellenzék erre és erre és erre hivatkozna, akkor õ már jó elõre megmondja, hogy abból, ami várható, mi nem pontosan úgy történt. Nos tehát, semmiképpen sem kívánom támadni - és azt hiszem, Molnár Péter képviselõtársam ezt el is hiszi nekem, nem kívánom támadni - az általa kifejtetteket, többek között azért sem, mert elég pontosan és higgadtan a beszámolóban megfogalmazottakkal kapcsolatban önkritikus volt. Például egy szabaddemokrata miniszter tárcájának a mulasztásait is felhozta, nem pusztán az MSZP-s kézben lévõ pénzügyi tárca mulasztásait - tehát itt vele nincs ebben vitám.
Amiben vitám van reflexióként az elhangzottakra: azért kedves képviselõtársaim és tisztelt hallgatók - már akiket egyáltalában érdekel ebben az órában pont ez a vita -, nem gondolják önök sem egészen komolyan, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége az önkorlátozásról nevezetes. Látom Bauer Tamás képviselõtársam arcát, és megdöbbenek, hogy milyen komolyan bólogat, hogy õ komolyan gondolja. (Bauer Tamás igent int.) Az én tapasztalatom az, hogy a hír szent, a vélemény szabaddemokrata. De már a hír sem szent, az égvilágon semmi sem szent, itt a "mindent szabad" verseny folyik, és ha van kormányzati erõ vagy politikai erõ, amelyik nem tiszteli az általa meghirdetett elveket, akkor az a Szabad Demokraták Szövetsége.
A másik, amit szeretnék gyors reflexióként megemlíteni, még mielõtt bárki ingerültté válna: itt nem arról van szó, hogy a Szabad Demokraták Szövetségéhez vagy -be, vagy a Magyar Szocialista Párthoz vagy a frakciójába, vagy a párthoz tartozók - idézõjelben értendõ - önkorlátozásáról, vagy a médiatörvény végrehajtásának gátlásáról beszélek én. Egyáltalában nem! A helyzet nem kormánykoalíción vagy pártfrakción belüli konfliktusok sorozatát jelenti vagy jelentette az elmúlt idõben, hanem éppen ezen pártok gazdasági, médiagazdasági vagy politikai, illetõleg más típusú érdekszövetségi kötelékeibe tartozó lobbycsoportokét, tehát semmiképpen sem...
Deutsch Tamás itt már beszélt egyfajta médiaarisztokráciáról és csatolt részeikrõl. Tehát itt véletlenül se gondoljunk arra és higgyük azt, hogy akár itt egy kormánykoalíción belüli versengés folyik Ígymond a média fölötti uralomért s a többi. Nem, itt nem politikai hatalomról vagy pártokról, adott esetben pártjelvényekrõl, szegfûrõl vagy szabad madarakról van szó, kizárólag pénzrõl van szó. Kizárólag pénzrõl van szó!
Tehát itt lehet beszélni, fel lehet sorolni SZDSZ-esített Freedom House-elveket a szabadság védelmében s a többi. Ha nem tartanám a dolgot egy kissé morbidnak, akkor kezdhettem volna felszólalásomat azzal is, hogy õszintén megköszönjem a Magyar Demokrata Fórum nevében a Szabad Demokraták Szövetségének, hogy annyi mindent tett a magyar sajtó szabadságáért. De látom, hogy Bauer Tamás megint komolyan gondolja, komolyan értette, amit mondok... (Bauer Tamás: Így van!), így tehát ezen kísérletemrõl én leteszek.
Úgyhogy térjünk oda vissza talán - és ígérem, hogy nem élek az elnök asszony felhatalmazásával, miszerint idõkorlát nélkül lehet beszélni, hiszen lehetni lehet, de többek között ezt sem illik. Amit a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportja nevében különös nyomatékkal szeretnék kiemelni: nemcsak elfogadásra ajánljuk az ORTT beszámolóját és az ORTT beszámolóját elfogadásra ajánló kulturális bizottsági országgyûlési határozati javaslatot is, hanem az ORTT beszámolójából, mint említettem, a véleményszabadság és a kiegyensúlyozott tájékoztatás fejezetére térnék rá egészen röviden.
Ugyanis fogalmi jelentõségûnek tartjuk azt, hogy egy, az Országgyûlés által létrehozott testület - hiszen a törvény elõírta az ORTT létesülését, akár alapintézménye az a médiatörvénynek, akár nem, fogalmi jelentõségûnek tartjuk azt -, végre valaki, nem az ellenzék, leírta azt, hogy fontos a kiegyensúlyozott tájékoztatás. Itt értelmezi a médiatörvényt az ORTT, tekintettel arra, hogy a preambulumában leírt alapelveket maga a törvény nem értelmezi, és idézi többek között az Alkotmánybíróságnak azt az 1992. évi határozatát is, amely kimondja: "a szervezeti megoldások alkalmasságát az minõsíti, hogy elvileg képesek-e biztosítani a társadalomban meglévõ vélemények teljes körû, kiegyensúlyozott arányú és valósághû kifejezésre jutását, valamint a közérdeklõdésre számot tartó eseményekrõl és tényekrõl való elfogulatlan tájékoztatást". Az Alkotmánybíróság arra is utalt akkor, hogy e megoldásnak "ki kell zárnia azt a lehetõséget, hogy állami szervek, vagy bármely más társadalmi csoport - figyelem, állami szervek vagy bármely más társadalmi csoport, nem idézi az Alkotmánybíróság, nem mondja, de én mondom, hogy pártok, vagy pártokhoz tartozó klientúra, médiaértelmiség s a többi - a mûsor tartalmát úgy befolyásolja, hogy a társadalomban meglévõ vélemények bemutatásának teljessége, arányainak kiegyensúlyozottsága, valósághû kifejezése, illetõleg a tájékoztatás elfogulatlansága megsérüljön".
Nos, tisztelt képviselõtársaim, nem én mondom, hanem az ORTT jelentését idézem egyetértõleg, mely szerint ebben a tekintetben - és most jön egy lepkeszárny finomságú eufemizmus - "még komoly aránytalanságok vannak". Az elõbb idéztem, hogy micsoda a hír és mi a vélemény. A témák között kiemelkedõ súllyal szerepel, az ORTT jelentése szerint az elsõ helyen a pártpolitika, a kormányzati munka és annak megítélésével kapcsolatos parlamenti viták. Az ORTT jelentése nem idéz számokat, nem marasztal egyik vagy másik oldalra senkit sem, hanem egyszerûen megállapítja, hogy mi emelkedik ki túlzott súllyal. Ehhez képest - mondja - lényegesen háttérbe szorulnak a gazdasági témák, és szinte jelentéktelen teret kapnak a közélet más, nem parlamenti párt típusú szereplõi, szakszervezetek, történelmi egyházak, polgári kezdeményezések, mozgalmak, amelyek a társadalomban meglévõ egyéb véleményeket reprezentálhatnák, és amelyek a fejlett demokráciák politikai életérõl beszámoló hírmûsorokban nagyobb súllyal fordulnak elõ.
Vissza lehet tekinteni az elmúlt négy esztendõre, fel lehet sorolni és elõ lehet hozni természetesen azokat a mára politikatörténetté vált momentumokat, hogy a médiatörvény miért nem születhetett meg, kiknek az aknamunkáján bukott el az, vagy kiknek az áldásos tevékenysége nyomán jött létre aztán egy varázsütésre egy választással késõbb. El lehet mondani, hogy a Magyar Demokrata Fórum akkor mit képviselt - és hogy -, össze lehet csúsztatni Csurka Istvánt a Magyar Demokrata Fórum miniszterelnökével, össze lehet csúsztatni a rádió elõtti utcai tüntetést a médiatörvényt megelõzõ parlamenti vitákkal, illetõleg a médiabizottságbeli elõzetes elõkészítõ munkákkal. Ezt lehet csinálni, minden további nélkül lehet csinálni, csak akkor azt hiszem, hogy a "" kérdésére nem kapunk választ - ezeket mind fel lehet sorolni.
Egyébként én még tovább hallgattam volna néhány Fideszes és SZDSZ- es dialógust, hiszen elénk rajzolódott volna egy történelmi tabló, melynek az ecsetvonásait semmiképpen sem nekem kellett volna még néhány színnel megerõsítenem. Nos, tehát mindezt lehet, a cél azonban az, tisztelt Országgyûlés és kedves képviselõtársaim, hogy egyetértünk- e abban, hogy a médiatörvényt be kell tartani, és hogy nekünk az Országos Rádió és Televízió Tanácsot mint testületet nem szeretnünk kell, hanem támogatnunk és erõsítenünk kell a médiatörvény végrehajtásában akkor is, ha nagyon komoly érdekcsoportokat - és hangsúlyozom, pénzrõl van szó! - zavar, idegesít, hiszterizál, mindent megtesznek a végrehajtás ellen s a többi, lassítják azt. Tehát abban egyet tudunk-e érteni, hogy a médiatörvényt be kell tartani, strigulázni lehet, gyûjteni lehet a módosítandó pontokat, hogy egy arra alkalmas idõpontban a médiatörvény módosításra kerülhessen - természetesen minél szélesebb egyetértéssel.
(20.20)
És egyetértünk-e abban, hogy az Országos Rádió és Televízió Testületet munkájában, hiányosságaiban felsorolt önkritikus észrevételeivel, adott esetben belsõ pénzügyi nehézségeivel együtt, az általa képviselt iránnyal együtt, tehát a mérleg mindkét serpenyõjében lévõ negatívumok és pozitívumok egyidejû figyelembevételével az ORTT- nek mi itt a fülét húzgáljuk, rugdossuk, ütögetjük, ráolvasunk, vagy pedig azt mondjuk, hogy ez a médiatörvény, úgymond, a közös munkánk - bár a felelõsség arányait vitatnám -, ez az Országos Rádió és Televízió Testület ennek a közös munkának az eredményeként felállt testület, amely olyan-amilyen; viszont egyet nem mondhatunk: azt, hogy ez a testület nem a médiatörvény végrehajtásán és beteljesítésén munkálkodik. Mert ha ebben egyetértünk, akkor voltaképpen - persze nem akarom megelõlegezni a vita végeredményét - nem mondunk mást, mint hogy ismerjük ennek a helyzetnek az összes visszásságát, ismerjük ezt a lápvilágot: médiaválság van-nincs, kicsi-nagy, mely területeken van -, mint hogy magunkénak tudjuk, és támogatjuk az Országos Rádió és Televízió Testületet, amelynek megbízatása - felhívom a figyelmet - 2001 márciusáig érvényes.
Tehát lehet itt mindenféle pártpolitikai emlékezéseket tartani, ki lehet fejteni, hogy melyik párt hogyan viszonyul például ehhez vagy ahhoz a rádiómûsorhoz vagy tévészerkesztõséghez, ez azonban egy másik vitának lehet a része és tárgya.
Nos, lassan a befejezéshez közeledve - megint csak, hogy mit tegyünk? Az ORTT tesz azért néhány megállapítást. Olyan megállapítást, amelyeknek az ellenében kellene hatnia nemcsak a parlamentnek, hanem elsõsorban annak az erkölcsi, etikai közegnek, amely létrehozta - többek között - az alább idézendõ állapotot.
Ugyanis szó volt itt többször az újságírók szabadságáról, tehát a tájékozódás és a tájékoztatás szabadságáról. Bizonyos, hogy ebben a párosban nem az újságírói szabadság az elsõdleges. Tehát nem a tájékoztatás szabadsága az elsõdleges, hanem a tájékozódás szabadsága. És ha valaki úgy éli át az újságírói, médiatevékenység tapasztalatait, úgy éli át a maga mûködését, hogy a médiatörvény õt gátolja, akkor az bizonyára így van, nem biztos azonban, hogy szükséges e mögé elhelyezni politikai indoklásokat és ötleteket, ugyanis jobb volna ezt a médiatörvényt betartani.
Mit állapít meg a testület? Mindnyájan tudjuk, hogy egy: a társadalom médiafüggõ. Akkor is médiafüggõ, ha ez a Nyilvánosság Klubnak nem tetszik. Mit állapít még meg? Kommersz, nemzetközi mintákat vesz át kritikátlanul. Most mondhatnám, hogy showmûsorok, kvízek, szappanoperák és mit tudom én; van itt még egy konkrét mûsorcím is, de ez nem a reklám helye, nem nevezem meg, hogy melyik az a nem túlzottan intellektuális, internacionális társasjáték, amelyet magyar nemzetünk milliói lelkesen a tévéképernyõre tapadva azért nézhetnek, mert ezt kapják.
Mit állapít még meg a testület jelentése? Kevés hír jelenik meg az életszínvonal valódi tényezõirõl. Megértem önöket, önök nyilván nincsenek hatással a televízióra, tehát semmiképpen sem lehet odahatni, hogy több életszínvonal-elem, valódi tényezõ jelenjen meg a televízióban; de az sem véletlen, hogy negyedszer: a filmválaszték egyoldalú, túlteng benne az amerikai kommersz. Itt megint baj lehetne, hiszen akkor nyomásgyakorlással volnánk vádolhatók, ha arra gondolnánk, hogy például az amerikai kommerszet ki szerzi be, milyen csatornákon, milyen kapcsolatrendszeren keresztül, melyik az a televíziós pályázat, amely könnyed szórakoztatásra törekszik, és a többi, de én ezt most hagyom.
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyûlés alelnöke
foglalja el. )
Inkább az ötödiket említem: sok a tolakodó reklám, nem mûködik a reklámetika, problémák tapasztalhatók a támogatott mûsorok és a bújtatott reklámozás területén.
Már csak egy van, úgyhogy a türelmüket nem fogom sokáig igénybe venni. A hatodik pont így szól: "a média megalapozott, árnyalt ténybemutatás helyett hamis tájékozottságérzetet sugall". Nos, ha az elõbb lepkeszárnyfinomságról beszéltem, akkor ez talán már szitakötõszárny vastagságú, de azért akik itt maradtak végigcsinálni és végighallgatni ezt a vitát, azok pontosan tudják, hogy mit jelent az, hogy a média a megalapozott, árnyalt ténybemutatás helyett hamis tájékozottságérzetet sugall. Itt kell megállapítani, hogy vannak olyan televíziómûsorok - ismét nem a reklám helye -, amelyek olyannyira nem tesznek eleget az objektív tájékoztatás és a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményeinek, hogy nyugodtan azt mondhatjuk, hogy a '80-as évek elsõ fele közepének a tájékoztatási orientációját mutatják, de hogy még érthetõbb legyek: a Kádár-kor végének egyoldalúságaira utalnak. Nem mondom azt a két mûsorszerkezeti egységet, amire gondolok, de azt azért megemlítem, hogy szinte uralkodóvá vált a közvélemény-kutatás típusú manipuláció, amely akár politikában, akár pedig ebben a bizonyos hamis tájékozottságérzetben, azt hiszem, meglehetõsen nagy szerepet játszik.
Nos, a mondandóm vége az - annak reményében, hogy abban legalább mint minimumban, egyet tudunk érteni, hogy a ORTT-t a törvény végrehajtásában támogatnunk kell -, mondandóm súlypontja voltaképpen az lehet, és azzal szeretném összefoglalni és befejezni a hozzászólásomat, hogy ahogy az ORTT jelentése is megállapítja: feladat a sajtó- és véleményszabadsághoz kapcsolható jogoknak és érdekeknek az új helyzethez alkalmazkodó egyensúlyát kialakítani.
Tisztelt Országgyûlés! Mindezt azért tartottam fontosnak kiemelni, mert egy nem tõlem származó, aforizmatikus tömörségû megállapítás szerint, melynek tartalmával lényegileg egyetértek: aki ma ezt az olyan-amilyen, úgy-ahogy mûködõ médiatörvényt támadja - támadja azért, mert neki túl kevés, támadja azért, mert neki túl sok, támadja azért, mert túl lassú, vagy nem sikerült kialakítani úgymond az együttmûködést a közszolgálatiakkal, adott esetben nem sikerült megcsapolni az állami költségvetés ott tartózkodó milliárdjait -, bárki támadja az ORTT tevékenységét és a médiatörvényt, egy azért úgy közelesen igaz lehet az aforizma szerint, amivel tartozom önöknek, hogy aki ma a médiatörvényt támadja, nem támadja úgy, hogy bírálja, nem úgy támadja, hogy kritizálja, észrevételeket tesz, gyûjti a hibapontokat, a panaszbizottsághoz fordul, javaslatokat tesz az anyagi helyzet rendezésére akár képviselõként, akár a közélet más tényezõjeként, tehát nem úgy támadja, hanem a médiatörvény szellemiségének létjogosultságát teszi kérdõjelessé, aki minden jót, ami abból született, kizárólag a maga szellemi termékének tekint, mindent azonban, amit nem tud elismerni a magáénak, azt különféle nívójú és színvonalú technikákkal megkísérli visszatolni az idõben 1994 mögé; nos, aki a médiatörvényt ilyen értelemben támadja, tisztelt Országgyûlés, az magát a demokráciát támadja, akkor, ha valaki közülünk komolyan gondolja, hogy a médiatörvény - legyen olyan, amilyen -, amely a kiegyensúlyozott tájékoztatásra, és a pártatlan tájékoztatásra törekszik a maga eszközeivel, ha a média még része a demokráciának. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)