DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Köszönöm szépen. "Azt feleléd nekem: ez nincsen egészen úgy. Semmi sincsen egészen úgy - felelem én." Füst Milán írja ezeket a sorokat, és ebben a mai vitában ez hangzik el.
Elõször azzal kezdeném, hogy ha jól figyeltem a mai vitát, a médiatörvényt és a médiatörvény megvalósítását senki nem támadta. Kritizálta a médiatörvényt, és nem hiszem, hogy egyetlenegy olyan képviselõ vagy médiával foglalkozó szakember van az országban, aki azt mondaná, hogy ez a médiatörvény jó. Ez a médiatörvény nem jó. Hogy csak egy példát mondjak - amire Csapody képviselõtársam is kitért -, hogy a pártoktól távol legyen.
Sajnos, a médiatörvény megvalósítása nincs a pártoktól távol, ennek a médiatörvénynek az egyik legnagyobb hibája az, hogy ezekbe a kuratóriumokba pártok küldték az embereket, és pártérdekeket képviselnek a kuratóriumban, szerencsére jól kiegyensúlyozva, és hadd mondjam el a rossz megoldás jó oldalát: ötven-ötven százalékban, tehát mindig kompromisszumra kell törekedni, és a kompromisszumok alapján mûködik valahogy - de nem szakmailag, hanem politikailag - ennek a törvénynek a végrehajtása.
(20.30)
Amikor a kulturális bizottságban felvetettem, hogy a médiatörvényt módosítani kell, épp azoknak a hibáknak a végig nem gondolása eredményeképpen javasoltam, ami kiderült az ORTT jelentésébõl, kiderül a televízió jelentésébõl - amely majd késõbb kerül ide napirendre -, hogy egy sor dolgot rosszul képzeltünk el, azt hittük, hogy sokkal gyorsabban megy. Ezt önkritikusan bevallja az ORTT beszámolója, önkritikusan bevallja a kormány is. Egy sor olyan kérdés, olyan jogviták merültek fel - és írja az anyag, hogy jogtörténeti vitává lehet most már minõsíteni például a díjmegállapítás kérdését -, amelyekre senki nem számított egy évvel ezelõtt vagy tizenvalahány hónappal ezelõtt. Ezeknek a módosítására persze sort lehetett volna keríteni, de most, a mai vita alapján is azt mondom, most már tényleg nem lehet. Mert nem arról szólt a vita, amelyet Csapody képviselõ a végén elmondott, vagy ami Deutsch Tamás hozzászólásában is a végén kiderült, hanem egy politikai vitává alakult át, függetlenül a beterjesztett javaslattól, függetlenül a tényektõl. Egy kemény politikai csatározásnak voltunk a tanúi. Azt gondolom, hogy tényleg a törvényhez most már nem szabad hozzányúlni, mert arra nincs ma lehetõség, hogy szakmai alapon történõ módosításra sor kerüljön.
Amikor engem a bizottságban nagyon keményen leszavaztak abban, hogy a módosításról szót ejtsünk, akkor azt vettem ki - bár kritikusan és elsõsorban a kormány tevékenységét kritikusan elemzõ hozzászólások voltak -, magával az ORTT jelentésével is és magával a médiatörvény megvalósításával is az ellenzéki pártok is úgy-ahogy elégedettek. Mert azt tartalmazza, hogy a megvalósulás útján van ez a törvény, és senki nem fogalmazott meg olyat, ami ma egy picit elhangzott, hogy akár a kormány, vagy akármelyik kormánypárt olyan pressziót gyakorolt volna akár az ORTT-re, akár az MTV-re vagy a rádióra, hogy a törvény megvalósításával szemben tevékenykedjenek, a törvény szellemével szemben.
Csapody Miklós azt mondta, hogy ne zárjuk le a vitát. Én azt mondom, nyugodtan lezárhatjuk. Mert az a vita, amely ma bonyolódott, az még bonyolódhat itt tovább is, mert jön a Magyar Televízió, jön a Duna Televízió és a Magyar Rádió. S a vita jelentõs része azokról a kérdésekrõl szólt, hogy például fontos az arányos megjelenés. Bár senki nem tudott rá megoldást mondani, Deutsch Tamás azt mondta, hogy a hírértéken lehetne gondolkodni, de az sem jó. Természetesen, ha hírértékrõl beszélünk, akkor rögtön egy kormányzópárt megjelenése sokkal magasabb arányú, mert neki vannak miniszterei, s a miniszterek szoktak megjelenni, fogadni, bezárni, megnyitni, átadni. Nincs igazából jó megoldás. Ezt most kell nekünk ebben az idõszakban kiizzadni. Ki kell izzadni a kuratóriumoknak.
Létre kell hozni a közszolgálati szabályozást, mert akkor lehet majd ezt tetten érni. Akkor azok a kuratóriumok - amelyek erre fel vannak hatalmazva, hogy ezt figyelemmel kísérjék - értékelhetik, és nem annyira itt, a parlamentben. A parlamentnek elsõsosorban az a feladata, hogy a médiatörvény megvalósítását, általános megvalósítását kísérje figyelemmel, illetve a pártoknak az a feladatuk, hogy a beszámolók kapcsán az általuk küldött delegáltak munkáját értékeljék.
Tehát azt gondolom, jó szívvel lehet mondani, hogy elfogadásra lehet javasolni ezt a beszámolót. Vitatkozom a költségvetési bizottság már nem jelen levõ képviselõjével, mert valamilyen módon az Országgyûlésnek határozatot kell hoznia. Azt, hogy a költségvetéssel összefüggõ hiányérzete volt a bizottságnak, azt megfogalmazhatta volna. Azt nem fogalmazta meg. Lehetett volna, illetve lehet még itt ajánlásokat tenni, amelyek persze nem kötelezõek, de mégis gondolom, meghallgatásra találnak. Én hadd mondjak egyet, amit bizottsági ülésen is mondtam: most már, ahogy látszik, a nagy kereskedelmi adók kérdése azért rendezõdik, a jogi feltételek megteremtõdnek. Nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a helyi és regionális televíziózásra is, mert itt a nagy csatározásokban erre kisebb figyelem van. Persze lehet, jobb, hogy nincs olyan nagy politikai figyelem, hanem ott majd a szakmaiság fog egyértelmûen megjelenni, mert ezek a rádiók, televíziók nagyon fontosak a helyi közélet szempontjából.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)