DR. CSIKAI ZSOLT (SZDSZ): Tisztelt elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Azok a feladatok, amelyek elõtt ma a magyar nemzetgazdaság áll, a gazdasági növekedés feltételeinek megteremtése után, és amelyek a piacgazdaság mûködéséhez, a külföldi mûködõ tõke beáramlásának és a magyar befektetések kedvezõbbé tételéhez szükségesek, megkövetelik, hogy a piac szereplõi megbízható és objektív gazdasági információkat hozzanak nyilvánosságra.
Ezen információk megbízhatóságát, hitelességét, a törvényekben meghatározott tartalmát a független könyvvizsgálók által végzett magas szintû szakmai munkának kell szavatolnia. A könyvvizsgálók a velük szemben támasztott követelményeknek célirányos szervezeti keretek között jobban meg tudnak felelni. Munkájuk és az általuk hitelesített adatok súlya a gazdasági életben indokolja, hogy tevékenységüket és annak szervezeti kereteit törvény szabályozza.
Az elõttünk lévõ, a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységrõl szóló törvényjavaslat szerint a Könyvvizsgálói Kamara - mint önkormányzattal rendelkezõ köztestület - feladata lesz a könyvvizsgálói tevékenység végzésének engedélyezése, a könyvvizsgálók nyilvántartása, a képesítésükkel, folyamatos szakmai képzésükkel kapcsolatos teendõk ellátása, és õrködni szakmai függetlenségük felett. Fontos ezt kiemelni, hisz ez újabb példája az állam gazdasági feladatait illetõ munkamegosztásnak az államigazgatás és a kamarák között.
(21.00)
Meggyõzõdésem, hogy a törvényjavaslat 3. §-ában felsorolt feladatok hatékonyabban, a szereplõk számára célszerûbben és jobban végezhetõk el kamarai szervezeti formában, mint az államigazgatás keretei között.
A továbbiakban csak észrevételt szeretnék tenni a törvényjavaslat néhány vitatható pontjára. A kamara feladatait sorolja fel a 3. §. Ennek a) pontja szerint a kamara a tagok képviseletében "véleményezi azokat a törvényeket és más jogszabályokat, amelyek a könyvvizsgálók mûködésének, tevékenységének feltételeit meghatározzák, a kamara feladatait és mûködését közvetlenül érintik. Úgy érzem, a megfogalmazás túl tág. A véleményezésbe így bekerülhet minden fontosabb gazdasági törvény, különösen az adó- és egyéb köztartozásokkal kapcsolatos törvény is. És mi lesz a kamarai vélemény sorsa, ha az nem támogat egy törvényt? Erre a javaslat nem ad választ.
A kamarai tagság kérdésérõl: Min alapul ez a kamarai rendszer? Kötelezõ tagságon, hisz könyvvizsgálói tevékenységet csak kamarai tag végezhet. Egyetértek e javaslattal, hisz a kötelezõ tagság mellett szól az egyes állami feladatok kamarának történõ leadása, és e feladatok jobban megvalósíthatók, ha a tagság kötelezõ. Viszont vitatható és úgy gondolom, még ezután is nagy vitát fog kiváltani az 5. § d) pontja, azaz a munkaviszony mellett folytatott könyvvizsgálati lehetõség megszüntetése, hisz a javaslat szerint a tagfelvétel feltételei között szerepel, hogy a kérelmezõ munkaviszonyban legfeljebb a kamaránál bejegyzett könyvvizsgálói társaságnál vagy más kamarai tagnál állhat.
Milyen érvek szólnak amellett, hogy a könyvvizsgálat csak fõ tevékenységként legyen folytatható? Az, hogy így nagy, szakemberekkel jól ellátott cégek alakulhatnak ki. A szakmai kérdések megbeszélésére, konzultációra nagyobb lehetõség nyílik, a jelenleg már itt lévõ nagy külföldi könyvvizsgáló cégekkel szemben hasonló magyar társaságok jöhetnek létre, és nagyobb vagyoni háttér állhat a könyvvizsgálói cégek mögött. Az európai könyvvizsgáló szövetség követelményei között is fõ tevékenységként szerepel a könyvvizsgálat.
És vizsgáljuk meg, milyen érvek szólnak ellene! Ha csak fõ tevékenységként folytatható a könyvvizsgálat, ez szûkíti a könyvvizsgálatot végzõk létszámát. Ugyanakkor az auditálandó társaságok száma folyamatosan növekszik, hamarosan pedig - amikor minden kettõs könyvvitelt kezelõ társaság mérlegét auditálni kell - a vizsgálandó cégek száma ugrásszerûen megnõ. Ez a korlátozás megszünteti a versenysemlegességet és a piacon indokolatlanul magas díjak alakulhatnak ki, különösen, ha néhány nagy cég végezné a könyvvizsgálatok zömét. A kamara nem korlátozhatja a piacralépés és a piacon való érvényesülés szabadságát. Mivel az egyéni vállalkozásban végzett könyvvizsgálatot a törvényjavaslat lehetõvé teszi, így szakmai konzultáció és szakmai háttér biztosítása szempontjából nincs különbség az egyéni vállalkozásként vagy a melléktevékenységként végzett könyvvizsgálat között. A szakmai hátteret, vélemények kialakítását, állásfoglalások kiadását egy-egy vitatott kérdésben éppen a kamara feladata megoldani. A biztos anyagi hátteret, a könyvvizsgáló által esetlegesen okozott kár esetén a kötelezõ biztosítás hivatott ellátni. És végül, de nem utolsósorban: a szakmai munka színvonalát nem az határozza meg elsõsorban, hogy fõ tevékenységként vagy más munkaviszony mellett végzik. Nagy könyvvizsgáló cégek alkalmazottai is végezhetnek alacsony színvonalú munkát, és munkaviszony mellett is végezhetõ magas színvonalú munka lelkiismeretesen, és természetesen mindez fordítva is, mint ahogy azt az eddigi tapasztalatok is bizonyítják. A szakmai munka színvonalát más eszközökkel lehet és kell is biztosítani, ahogy ezt maga a törvényjavaslat is tartalmazza: képzés, továbbképzés, ellenõrzés, etikai normák, stb.
Fontos és pozitív eleme a javaslatnak a 29. §-ban megfogalmazott függetlenség. Alapvetõ követelmény a könyvvizsgálók szakmai függetlenségének megõrzése. Ennek ellenére a törvényjavaslat 29. § (3) bekezdése szerint a kamarai tagot, azaz a könyvvizsgálót a bejegyzett könyvvizsgáló társaság szakmai vezetése utasíthatja. Ez teljesen ellentétes a 8. irányelv 27. cikkelyével, és ellentétes a gazdasági társaságokról szóló törvény 32. § (2) bekezdésével is, amely kimondja, hogy a könyvvizsgálót az e tisztségéhez tartozó tevékenysége körében munkáltatója nem utasíthatja. Ezért megfontolásra javaslom a könyvvizsgálói függetlenség csorbítatlansága érdekében a 29. § (3) bekezdésébõl az erre vonatkozó rész törlését.
Végezetül szintén megfontolásra ajánlom a 64. § (1) bekezdésében foglaltakat. Szintén idézem: "A kamara felett a törvényességi felügyeletet a pénzügyminiszter (a továbbiakban: a miniszter) gyakorolja." A javaslat indoklása szerint ez egyrészt abból következik, hogy a pénzügyminiszter ad át a kamarának állami feladatokat; másrészt, hogy a könyvvizsgáló a számviteli dokumentumokat ellenõrzi, és a számvitel irányítása is a pénzügyminiszterhez tartozik. Mégis megfontolás tárgyát kell hogy képezze, hogy a kormány által a kamara feletti törvényességi felügyeletet a pénzügyminiszter helyett az igazságügy-miniszter lássa el. Ez a következõkkel indokolható: a kijelölt miniszter valójában nem felügyeleti, hanem ellenõrzési jogosítványokat kap, tevékenysége csupán arra terjedhet ki, hogy a kamara alapszabálya és egyéb önkormányzati szabályzatai, valamint határozatai a hatályos jogszabályoknak és egymásnak is megfelelnek-e. A miniszternek ez a jogköre nem tekinthetõ jogorvoslati tevékenységnek, mert a jogszabálysértõnek tartott intézkedést nem változtathatja meg, hanem csak a bíróság elõtti megtámadásra van lehetõsége. A kamarának a kormányzattól, a gazdasági irányító szervektõl is függetlenül kell mûködnie. Miután a pénzügyminiszter a gazdasági kabinet tagja, illetve vezetõje is, ezért megfontolandó, hogy a nyugati országokban is elfogadott gyakorlat szerint a kamara feletti törvényességi felügyeletet az igazságügy-miniszter lássa el.
Összegezve az elmondottakat, a Szabad Demokraták Szövetsége az elõzõ észrevételek fenntartásával támogatja a törvényjavaslat elfogadását, mert ez elõsegíti az állami feladatok lebontását, és jelentõs lépést jelent a gazdasági etika megvalósulása terén. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)