DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A könyvvizsgálók egyik legfontosabb feladata, hogy a gazdálkodó szervezetek éves beszámolóját egy záradékkal lássák el. Ennek a záradéknak két fõ pontja van: az egyik, hogy ezek a könyvek a hatályos jogszabályoknak megfelelõen készültek, a másik pedig, hogy valós képet adnak a társaság gazdálkodásáról.
Ez is jellemzi, hogy milyen fontos és nehéz feladatot kell a könyvvizsgálóknak elvégezni. A mai piacgazdasági viszonyok között kiemelten fontos ez a tevékenység, hisz a piac szereplõi között a bizalom ugyan egy fontos dolog, de a piacgazdaság keretei között jogi garanciákat is kell adni egymással szemben a résztvevõknek. Ennek az egyik legfontosabb intézménye, a jogi garanciák legfontosabb intézménye a könyvvizsgálat és ennek közzététele. Tehát azért, hogy a gazdaságban rend és biztonság uralkodjon, a könyvvizsgálók tevékenysége elengedhetetlen.
Ezt azért tartom fontosnak elöljáróban megjegyezni, mert ezzel a Magyar Demokrata Fórum, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz- Magyar Polgári Párt nevében szeretném jelezni és nyomatékosítani, hogy nagyon fontosnak tartjuk ezt a törvényt, és támogatjuk. Véleményünk kialakításakor megismertük a jelenleg egyesületi formában mûködõ Magyar Könyvvizsgálói Kamara véleményét is, az õ észrevételeiket is felhasználtuk álláspontunk kialakításakor.
Ebben a kérdéskörben négy témakörrõl szeretnék beszélni röviden, az idõ elõrehaladott voltára tekintettel felvetés jelleggel, hiszen a részletes vitában lesz alkalmunk még ezekrõl a kérdésekrõl alaposabban és behatóan értekezni, és módosító javaslatainkat elkészíteni. Ez a négy témakör: egy rövid történeti áttekintést tartok fontosnak; mindenféleképpen beszélni kell véleményünk szerint a kamara törvényességi felügyeletérõl; nagyon fontosnak tartjuk, hogy szót váltsunk a könyvvizsgálói függetlenség kérdéskörérõl, valamint a könyvvizsgálói társaságok státusáról, különösen az elõttem elhangzottak alapján egy pár szó erejéig kitérnék erre is.
Elöljáróban és összefoglalóan azt tudom mondani mind a három képviselõcsoport nevében, hogy a törvényjavaslatot vitára alkalmasnak tartjuk, és látunk lehetõséget arra, hogy egy széles körû parlamenti egyetértés alakuljon ki abban az esetben, ha a felvetõdõ - nem olyan nagy súlyú, de azért lényeges - kérdésekre közös és kompromisszumos megoldásokat találunk.
Röviden egy történeti áttekintés, márcsak azért is, mert nemcsak egy konzervatív párt szónokaként kell beszélnem, hanem nem most varázsoljuk elõ a nyuszit a kalapból; vannak a történetnek elõzményei is. A magyar törvényhozás már a XVIII. századtól kezdve foglalkozik a kereskedelmi ügyek szabályozásával. Az elsõ magyar kereskedelmi vonatkozású törvény, az 1723. évi LIII. törvénycikk már könyvvezetési kötelezettséget ír elõ, és elismeri a kereskedelmi könyveknek a bizonyító erejét. Az 1839-1840-es Országgyûlés pedig már bizottságot küldött ki a kereskedelmi jognak egy részletes szabályozására, és az így született törvénycsomagban - itt több törvényrõl van szó - a zárszámadások helyességének a vizsgálatát már számvizsgálókra bízza ez a törvénycikk.
A kiegyezést követõen az 1875. évi XXXVII. törvénycikk - a kereskedelmi törvény - már részletesen foglalkozik a könyvvezetés szabályaival. A század elején az 1911-es országos jogászgyûlés tulajdonképpen kimondta az alapelvet, nevezetesen azt, hogy a mérleget és a könyvek vezetését szakképzett és egyénileg felelõs revizoroknak ellenõrizniük kell, tulajdonképpen az angol audit rendszernek az alapelvét, és a máig is honos szisztémának az alapjait rakta le ekkor a magyar jogászgyûlés.
(21.30)
Ez egy angol módszer, elég frissen, a század elején gyakorlatilag átvettük, és teljes mértékben azonosultunk ezzel a tematikával.
Még ugyanebben az évben megalakult a Magyar Revizori Szövetség, ami késõbb Kamarai Hites Revizorok Egyesülete, majd Magyar Hites Könyvvizsgálók Egyesülete néven egészen 1950-ig mûködött erõs szakmai szervezetként, megfelelõ infrastruktúrával, szakértõkkel, folyóirattal és egy nagyon komoly szakmai mûhellyel; 1950-ben számolták fel. Itt a gazdaságunk jellegébõl adódóan egy szünet következett, és elõször a rendszerváltás hajnalán, 1987-ben alakul meg tulajdonképpen a Magyar Könyvvizsgálók Szakmai Egyesülete. Ez a szervezet mûködik a mai napig is. Egy nemzetközileg elismert szervezetrõl van szó. 1996-ban az Európai Könyvvizsgáló Szövetség levelezõ tagjai sorába felvette a magyar szövetséget, rendes tagnak pedig akkor veszik fel... Az a különbség a levelezõ és a rendes tag között, hogy egy hatályos magyar kamarai törvényre van szükség ahhoz, hogy tényleges kamaráról beszéljünk, ne pedig egy egyesületi formában mûködõrõl. Ezt követõen várható, hogy ez az európai szövetség, amely egy európai uniós intézmény, felvegye tagjai sorába a Magyar Könyvvizsgálói Kamarát - akkor már egyesületi formában mûködve.
A könyvvizsgálat törvényi szabályozásában a társasági törvény jelentett egy komoly sarokkövet, az 1988-ban született törvény, ami a gazdasági társaságok auditálását, könyvvizsgálatát törvénybe iktatta, a könyvvizsgálói intézménynek komoly feladatot ad. 1991-ben igen széles parlamenti egyetértéssel megszületett a számviteli törvény. Legutoljára talán két évvel ezelõtt a mi parlamentünk hozott megítélésem szerint jelentõs döntést akkor, amikor a könyvvizsgálatot kiterjesztette a nagyobb önkormányzatokra. Ezt az ellenzéki pártok akkor támogatták és helyesnek tartották. 1997-ben érkezünk el ahhoz az évhez, amikor a korlátolt felelõsségû gazdasági társaságok és a részvénytársaság könyveit kötelezõen auditáltatni kell év végén, tehát egy hites könyvvizsgálóval ellenjegyeztetni kell. Ma jelenleg az országban ezt a munkát közel ötezer könyvvizsgáló végzi, akik közül közel 3500-an a meglévõ egyesület tagjai.
A kamara törvényességi felügyeletérõl néhány szót, és igazándiból csak elöljáróban a részletes vitához. A jelenlegi törvényjavaslat a kamara törvényességi felügyeletét szabályozza, miniszteri hatáskörbe utalja, és úgy rendelkezik, hogy a miniszter ellenõrzi, hogy az alapszabályban a kamara egyéb önkormányzatai, szabályzatai és az alapszabály megfelelnek-e a jogszabályoknak, továbbá hogy a kamara szervezetei, határozatai nem sértik-e a jogszabályokat, az alapszabályt és az egyéb önkormányzati szabályokat. A javaslat ezt a feladatot számunkra kevéssé érthetõ módon a pénzügyminiszterhez telepíti. Úgy ítéljük meg, hogy a törvényességi ellenõrzés intézményének inkább az igazságügyi tárcához kellene tartoznia, pontosan azért, mert egy törvényességi felügyeletrõl van szó, és a kamarának gazdasági irányító szervektõl függetlennek kell lennie. Ebben teljes mértékben egyetértek az elõttem szóló képviselõ úrral, hasonlóképpen vélekedünk errõl.
Épp ezért egy kicsit neheztelem is az Igazságügyi Minisztérium képviseletének hiányát, akkor is, ha a parlamenti realitások közé tartozik, hogy a miniszter urak ilyenkor a legritkább esetben vesznek részt a törvények vitájában, nem is helyettesítetik magukat, hanem mintha már a dolognak az lenne a természetes rendje, hogy minden esetben az államtitkárokat küldik el, és az Igazságügyi Minisztérium hiányzik. Holott úgy ítélem meg - és nemcsak ellenzéki, hanem kormánypárti oldalról is elhangzott ez a vélekedés -, hogy talán a jövõben itt rájuk háruló feladatokról beszélünk, és egy olyan törvényrõl, aminek kapcsán mindenképpen vitatjuk vagy legalábbis felvetjük azt, hogy a törvényességi felügyeletet kinek kell gyakorolni, a pénzügyi tárcának vagy az igazságügyi tárcának. Éppen ezért tisztelettel kérném, hogy a vitának majd a késõbbi, következõ napján tegye meg a tisztelt elnök asszony azokat a lépéseket, hogy az igazságügyi tárca képviselõi is lehetõség szerint vegyenek részt a vitában.
Az indoklás a Pénzügyminisztérium törvényességi felügyelete mellett úgy szól, amint az államtitkár úr is említette expozéjában, hogy állami feladatokat kap a kamara, idetartozik a mûködési engedélyek kiadása és a szakmai követelmények meghatározása. Én egy kicsit finomítanám ezt a javaslatot. Ezek nem állami feladatok, ezek olyan feladatok, amelyek jelenleg vagy régebben állami feladatok voltak, egy egészségesen mûködõ piacgazdaságban ezek nem állami feladatok; tehát tulajdonképpen igazodási pontként éppen ezért nem tartjuk ezt elég megfontolt és elég súlyos érvnek.
Jelezni kívánom, hogy a Pénzügyminisztériumnak ez a felügyelõsdi szándéka megjelenik az átmeneti intézkedések során is. Az átmeneti intézkedéseknél a Pénzügyminisztérium felügyelete alatt próbálják létrehozni ezt a kamarát. Mi úgy látjuk, és vitára alkalmasnak tartjuk a kérdést - a részletes vitában beszéljük meg -, hogy van egy önszervezõdõ, jelenleg egyesületi formában mûködõ szervezet, amely lehet, hogy képes ennek a feladatnak az ellátására. Mi támogatjuk az önszervezõdõ megmozdulásokat, különösen ha eredményeket tudnak felmutatni. Úgy ítélem meg, hogy az Európai Könyvvizsgáló Szövetség azzal, hogy levezõ tagjai sorába felvette ezt a szervezetet, valamilyen módon értékítéletet alkotott. Ez, hangsúlyozni kívánom, egy európai uniós szervezet, és vélhetõen azt is lehet következtetni, hogy alkalmas lehet ezért ez a szervezet erre, de a részletes vitában lehetõség lesz arra, hogy ezt alaposan megbeszéljük.
A könyvvizsgálói függetlenségrõl néhány szót. A könyvvizsgálók természetes személyek lehetnek. Ezek a természetes személyek tagjai a kamarának, és feladatukat törvény rögzíti. A gazdasági társaságokról szóló törvény is már rendelkezik arról, hogy a könyvvizsgáló nem utasítható. Úgy látom, hogy ebben a tekintetben tulajdonképpen visszalépést jelent a jelenlegi kamarai törvény, mert azt mondja, hogy könyvvizsgáló társaságok esetében nem érvényes ez a szabály, utasítható a könyvvizsgáló. Megítélésem szerint ez veszélyeztetheti a könyvvizsgálók függetlenségét, amellett, hogy ellentétes a gazdasági társaságokról szóló törvénnyel és ugyanakkor, mint ahogy képviselõtársam is elmondta, ellentétes az Európai Unió 8-as irányelveiben megfogalmazott 27. cikkellyel.
A könyvvizsgálói függetlenség témakörébe tartozónak ítélem meg azt is, hogy fõtevékenységképpen vagy melléktevékenységképpen lehet végezni a könyvvizsgálatot. Úgy ítélem meg, hogy ez egy olyan feladat, és a függetlenség megkívánja, hogy fõtevékenységként legyen végezhetõ. Ebben nem értek egyet az elõttem szóló kisgazda képviselõvel. Ez egy európai norma, és ha mi csatlakozni tudunk nem az Európai Unióhoz, hanem ehhez a szervezethez, akkor ez egy jogos elvárás velünk szemben. Tehát azt az átmeneti idõszakot, ami 2001. december 31-éig tolja ki ennek a határidejét, én túlzottan hosszúnak tartom, kellene keresni egy ennél rövidebb idõpontot és megvizsgálni ennek feltételeit.
A könyvvizsgáló társaságok státusáról: szükség van arra, hogy vállalhasson könyvvizsgálói feladatot egy társaság, és a törvény ezt megfelelõ korlátok közé helyezi; nevezetesen, hogy ez a gazdasági társaság csak egy elég szûk mezsgyén végezze tevékenységét. Ezt a törvény pontosan megjelöli. A könyvvizsgálói tevékenységet csak könyvvizsgáló végezze, a vezetõ tisztségviselõk többségükben kamarai tagok legyenek. Ugyanakkor van meglátásom szerint egy nagyon puha rész benne, amikor úgy rendelkezik, hogy a szavazatok többségével kamarai tagok rendelkezzenek. Ez idáig rendben van, csak azt a puhító lépést nem tartjuk helyesnek, hogy a bejegyzéshez szükséges feltételek a tulajdonos országban megfelelõ könyvvizsgálói társaságok esetén is elfogadhatók. Úgy ítélem meg, hogy itt minimálisan a nemzetközi viszonosság elvét kell megkövetelni; anélkül, hogy pontosan meghatározva lenne, hogy más országban milyen normáknak kell megfelelni, nem lehet meglátásom szerint korlátozás nélkül elfogadni, a viszonyosság elkerülhetetlen.
(21.40)
Azt is túl puha intézkedésnek tartjuk, hogy a gyakorlat területén ilyen külföldi esetben nem ír elõ legalább egy rövid idõtartamot; meglátásunk szerint legalább egy év hazai gyakorlatra lenne szükség.
A könyvvizsgálói társaságoknál szóba kerültek a multinacionális cégek, és hogy valamilyen formában korlátozni kellene. Úgy ítélem meg, hogy ha a könyvvizsgálói társaságok mûködése a viszonosság alapján mûködik, akkor a mi könyvvizsgálóink fogják állni a versenyt, és ez megfelelõ garanciát jelent. Természetesen nem kell pozitív diszkriminációt adni a külföldi társaságoknak: jogosan elvárható, hogy a magyar jogszabályokat is ismerjék, és úgy ítélem meg - ha a viszonosság esetén versenyképesek lesznek -, hogy elõfordulhat az a ritka eset is, hogy a magyar könyvvizsgálók külföldön tudnak dolgozni. Bárcsak a gazdaság minden területe - mondjuk a mezõgazdaság - ilyen versenyképes lenne az EU-normákkal, mint a magyar könyvvizsgálók! Úgy ítélem meg, hogy akkor örömre lenne okunk, de ettõl azért még távol vagyunk.
Összességében úgy ítélem meg, hogy a kamara törvényességi felügyeleténél szükséges változás; a könyvvizsgáló függetlenségét a nevezett szempontok alapján fontosnak tartom a jelenlegi törvényben módosítani, azaz a függetlenségét erõsíteni, és a nemzetközi részvétel és a viszonosság megfelelõ szabályozása mellett a megszületõ módosító javaslatok elfogadása esetén mind a Magyar Demokrata Fórum, mind a Kereszténydemokrata Néppárt és mind a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében támogatni tudjuk ezt a törvényjavaslatot. Az ehhez szükséges módosító javaslatokat el fogjuk készíteni, és bízom abban - az itt kialakult vita szellemében -, hogy nem a kormánypárti-ellenzéki nevek lesznek a dominánsak az elfogadásnál, hanem azok a szakmai érvek, amelyek a parlamenti patkó oldalától függetlenül elhangzottak. És akkor büszkén tehetünk le az ország asztalára egy olyan fontos törvényt, amiben a parlamenti pártok széles köre egyetértett.
Köszönöm szépen a figyelmüket. A részletes vitában még lesz lehetõség.