HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház - és persze azok, akik még figyelemmel kísérik a rádión keresztül az Országgyûlés munkáját! Eredetileg nem jelentkeztem volna hozzászólásra a társadalombiztosítási önkormányzati törvénnyel kapcsolatban, azonban az általános vitában, valamint a sajtóban elhangzott néhány olyan észrevétel, amelyekkel kapcsolatban szeretnék egy-két dolgot világossá tenni.
Szeretném hangsúlyozni - noha ez persze csak egy párt véleménye, és más pártok ettõl szabadon maguk alakítják ki nézetüket -, hogy a Magyar Szocialista Párt Országos Választmánya egyhangú döntést hozott ebben a kérdésben, hogy a képviselõknek mit javasol, hogy támogassanak a vitában és a szavazásnál. Úgy érzem, hogy az ezzel ellentétes vélemények, sugalmazások lehetnek magánvélemények, de semmiképpen sem a nagyobbik kormánypárt nézeteit tükrözik.
A lényeg az, hogy a társadalombiztosítási alapokról a járulékfizetõknek, a munkaadók és a munkavállalók képviselõinek kell dönteni. Ez a társadalombiztosítási önkormányzatiság alapelve, és ez nemcsak a mai Magyarországon van így; a két háború között, az úgynevezett Horthy-Magyarországon is létezett már társadalombiztosítási önkormányzat. S ahogy a témával foglalkozók szokták mondani, egy demokratikus - úgynevezett demokratikus - ország van a világon, Kolumbia, ahol a társadalombiztosítási önkormányzatokat teljesen megkerülve, csak és kizárólag a kormány és az általa kinevezett személyek irányítják a társadalombiztosítást.
A vitában két vád hangzott el a kormánnyal szemben: az egyik az, hogy államosítani akarja a társadalombiztosítást, a másik pedig az, hogy nem engedi, hogy államosítsák a társadalombiztosítási önkormányzatokat. Azt hiszem, ez a két vád pontosan kioltja egymást; õszintén remélem legalábbis, hogy józan gondolkodással ezt a következtetést lehet levonni. Nyilvánvaló, hogy az nem jelenti a társadalombiztosítási önkormányzatok államosítását, ha szigorúbb gazdálkodási követelményeket léptetnek életbe. Minden területen - magáncégnél, önkormányzatnál, állami intézményeknél - szükség van a jobb, szigorúbb, pontosabb gazdálkodásra, és amennyiben a törvény ezt elõsegíti, akkor szerintem az egész társadalom érdekeit szolgálja.
Másrészt, hogy miért nem szüntetjük meg a társadalombiztosítási önkormányzatok autonómiáját, miért hagyjuk meg ezeket az önkormányzatokat, gondolom, ez következik abból, hogy olyan demokráciát akarunk, amelyben minél szélesebb módon kifejezésre jut az állampolgárok akarata. Ezért vannak helyi önkormányzatok, ezért van egyetemi autonómia, ezért van érdekegyeztetés, és ezért mûködnek társadalombiztosítási önkormányzatok is.
Hangsúlyozni kell mindenképpen ebben a vitában - mert sajnos ez összemosódik a legtöbb kijelentésben, mind az ellenzéki pártok, mind más nyilatkozók részérõl -, hogy két társadalombiztosítási önkormányzat van Magyarországon: nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási. A nyugdíjbiztosítási nagyjából-egészébõl jól mûködik, köszöni szépen, jól van, és a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatra vetíteni az Egészségbiztosítási Önkormányzat hibáit, gondjait, problémáit, eleve nem tisztességes eljárás.
Ami az Egészségbiztosítási Önkormányzatot jellemzi, mindannyian látjuk, halljuk a mûködési zavarait. Meg kell azonban mondani, hogy a magyar egészségügy mûködési zavarai nem 1993-ban keletkeztek, nem is 1990-ben, amikor az elõzõ kormány felállt. Aki például ismeri Ádám György jogász professzor ez irányú munkásságát, az tudja, hogy a '40- es évek végétõl, az '50-es évek elejétõl hogyan torzult el a magyar egészségügy, és ennek a következményeit számon kérni egy fiatal önkormányzaton nem tisztességes, nem helyes. Ugyanakkor természetesen - hiszen a társadalombiztosítási alapok hiányát az állami költségvetésnek kell kipótolni - szükségesnek és fontosnak kell ítélni a nagyobb állami ellenõrzést, a nagyobb parlamenti és kormányzati ellenõrzést. A társadalombiztosítási önkormányzatok, a végrehajtó munkát végzõ hivatalok és a kormányzat hármas viszonyát újra kell szabályozni. Amikor a törvény ezt teszi, akkor szakmailag fontos dolgot hajt végre.
Igazságként ki kell mondani azt, hogy a mûködési költségek és a társadalombiztosítási önkormányzatok által kezelt hatalmas, sok száz milliárd forintos összegek közti arány elfogadhatónak mondható. Nem hiszem, hogy ha fölállnának Magyarországon nagy számban magán nyugdíjbiztosítási intézetek, azoknál az apparátus mûködtetése és az általuk kifizetett nyugdíj közti arány kedvezõbb lenne, mint a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat esetében. Ezért tehát a pazarlást, a visszaéléseket természetesen be kell mutatni, és meg kell büntetni az ezért felelõsöket, de általában visszaélésekrõl beszélni akkor, amikor a mûködési kiadások arányaikban nem érik el más intézetek mûködési és kiadási költségei közti arányt, akkor nem helyes.
A munkaadók mindig is, '93-ban is delegálták a küldötteiket a társadalombiztosítási önkormányzatba. Ezért szerintem nagyon helytelen elv azt követelni, hogy a munkaadók továbbra is delegáljanak, a munkavállalók képviselõit pedig úgynevezett népszavazásszerû választáson válasszák. Hosszabb távon valószínûleg a leghelyesebb egy szociális választás lenne, amelyen valóban a járulékfizetõk és csak a járulékfizetõk választhatnák meg szakszervezeten, munkahelyen keresztül a társadalombiztosítási önkormányzatokat; a delegálás elve azonban mindenképpen ebbe az irányba mutat.
Azt szeretném tehát mondani, hogy két alapelv van, amelyet a magam részérõl fontosnak tartok, és mint már említettem, a nagyobbik kormánypárt országos választmánya egyhangúlag e mellett kötelezte el magát. Az egyik, hogy maradjon meg a két társadalombiztosítási önkormányzat; a másik pedig, hogy az idén nyáron a munkaadók és a munkavállalók részérõl egyaránt delegálással álljon fel az új önkormányzat. Ezen túlmenõen, azt hiszem, a szakmai részletkérdésekben valóban a szakemberek dolga a döntés.
Mindenképpen beszélni kell arról, hogy a nyugdíjasok joggal vetik fel azt, miszerint hangsúlyozottan meg kell jelenniük a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatban. Tudomásom szerint eddig négy képviselõjük volt hivatalból, de a munkaadói képviseletek a saját kontójukra - ha szabad így fogalmazni - szintén több nyugdíjast jelöltek ebbe az önkormányzatba. Remélem, hogy ez a továbbiakban is így lesz.
Amit még mindenképpen szeretnék elmondani: a vitában a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségérõl mindenféle minõsítések hangzottak el; volt, aki nemes egyszerûséggel kommunista utódszervezetnek nevezte, és ily módon kritizálta a mûködését; mások pedig megpróbálták az MSZOSZ-t szembefordítani a Magyar Szocialista Párttal.
(22.10)
Az én véleményem szerint ez a kétfajta közelítés is kioltja egymást. Természetes, hogy a két választás között egy baloldali szocialista párt és a szakszervezetek között vannak viták. Viták vannak a tb-önkormányzat részletkérdéseiben is. Azonban õszintén remélem, hogy ezek a viták a stratégiai szövetséget nem gyengítik. Nem hiszem, hogy a parlamentben ellenzéki hozzászólásokra ezt a stratégiai együttmûködést gyengíteni lehetne.
Azt mondom tehát, tisztelt képviselõtársaim, hogy két alapelv van, amelyet mindenképp el kell fogadni. Az egyik: a két társadalombiztosítási önkormányzat maradjon meg, a két társadalombiztosítási önkormányzatban jellegzetesen és alapvetõen a munkaadók és a munkavállalók képviselõi legyenek benne; és delegálással válasszuk õket. A nagyobb kormányzati, parlamenti ellenõrzés pedig azért jelenjen meg, mert a közpénzekhez is bejárásuk van ezeknek az alapoknak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)