CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az európai gazdasági integráció a rendszerváltás óta a Magyar Köztársaság gazdasági és jogi fejlõdésének legalapvetõbb vonzáspontja is egyben. A magyar jogrendszer fejlõdési, fejlesztési iránya soha nem volt annyira egyértelmû, mint manapság, amikor Magyarország az Európai Közösségekkel és annak tagállamaival kötött, 1991. december 16-án aláírt és 1994. február 1-jén hatályba lépett társulási megállapodás értelmében már jogilag is kötelezett arra, hogy jogszabályait közelítse az Európai Közösség jogaihoz.
A harmonizációs kötelezettségek teljesítéséhez a teljes magyar jogrendszer felülvizsgálatára van szükség. Az a tény, hogy a nyugati jogirodalom az EU belsõ piacát a Közösség szívének, a vámuniót a belsõ piac magvának tartja, szemléletesen magyarázza a magyar vámjog jogharmonizációs célú átdolgozásának fontosságát.
Az Európai Közösséggel szemben vállalt harmonizációs kötelezettségek teljesítése már az 1995. évi C. törvényben is lényeges szerepet játszott. Az aktív vámpolitika érvényesítését biztosító vámtarifatörvény mellett a vámeljárás és vámigazgatás alapszabályait rögzítõ vámtörvényt meg kellett alkotni.
(9.40)
Az elõttünk lévõ törvényjavaslat kidolgozását elsõsorban az egységes származási szabályok 1997. július elsejétõl vállalandó kötelezettsége indokolta.
A társulási megállapodás 4. számú jegyzõkönyve tartalmazza a "származó termék" fogalmának meghatározásáról és az adminisztratív együttmûködés módszereirõl szóló szabályokat, melyeket kiegészítenek az EFTA, a CEFTA országaival, továbbá Romániával, Bulgáriával aláírt szabadkereskedelmi egyezmények származási szabályai. A származó termékekre vonatkozó szabályozás lényege, hogy ezáltal lehetõvé válik, hogy a szerzõdéses térségbe történõ export esetén az egységes származási szabályrendszerhez csatlakozó országokból származó és az exporttermékekbe beépült anyagokat és félkész termékeket is a piacrajutási kedvezmények igénybevételére jogosító, úgynevezett származó hányadként igazoltathassák az exportõr országok. A szerzõdéses országokból származó termékhányadoknak ezt a származóként történõ beszámíthatóságát érti a javaslat indokolása úgynevezett páneurópai kumuláció alatt. Megjegyzem, hogy a "kumuláció" kifejezés helyett az egyébként elterjedt "halmozás", "származási halmozás" kifejezés használata nyelvtanilag indokoltabb lett volna.
A változó nemzetközi körülmények, az EU-val szemben vállalt, a vámügyre is kiterjedõ jogharmonizációs kötelezettségek, illetve a vámtörvény hatálybalépése óta ismertté vált értelmezési kérdések vitathatatlanul indokolták az érintett vámjogi és vámigazgatási szabályok módosítását. A javasolt módosítások döntõ többsége ezért technikai jellegû. A törvény gyakorlati alkalmazását megkönnyítõ pontosításokkal és kiigazításokkal általában egyet lehet érteni.
A javaslat legfajsúlyosabb részét a páneurópai kumulációs rendszer bevezetésével kapcsolatos rendelkezések, továbbá a vámszabad területek, illetve az aktív feldolgozást érintõ szabályok jelentik. Ezek a rendelkezések határozott jogalkotási koncepciót tükröznek, melyek megvalósítása is megfelelõ színvonalon történt véleményünk szerint. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az ebben foglaltakkal mind egyetértenénk.
Érdemes odafigyelni az értelmezõ rendelkezések körében az egyes fogalommeghatározások változtatásaira. A javaslat a "szervezet" fogalmat úgy pontosítja, hogy az egyéni vállalkozóra a szervezetre vonatkozó rendelkezéseket csak e minõségben lehet alkalmazni. Önmagában az alkalmazott kifejezések használata nem következetes. A vámigazgatási eljárásban félként az ügyfél és a vámhatóság szerepelnek. Ügyfél eleve csak olyan személy lehet, aki jogképességgel rendelkezik. A magyar jogban személyek a természetes és a jogi személyek, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok. A javaslatban használt és az államigazgatási eljárás szabályaiból származó "szervezet" kifejezés polgári jogilag, azaz jogalanyiság szempontjából semmitmondó. Az nem jogi, hanem szociológiai, szervezettani fogalom. A Ptk.- ban felsorolt egyéb szervezetek ráadásul önmagukban nem lehetnek felek a vámeljárásban, ha nem rendelkeznek jogképességgel. Ennyiben a rájuk történõ utalás véleményünk szerint felesleges.
Az eredeti szöveghez képest a módosító szöveg az egyéni vállalkozó vonatkozásában tartalmaz változtatást az "e minõségében" szövegrész beiktatásával. Eszerint a szervezetekre irányadó szabályokat az egyéni vállalkozóra e minõségében kell alkalmazni. A jogalanyiság körében a jogképesség fajtája nem áll összefüggésben a gazdasági szempontú elbírálással. Az egyéni vállalkozó üzletszerû gazdasági tevékenységet folytató természetes személy, aki nyilvánvalóan csak egyéni vállalkozói minõségében minõsül egyéni vállalkozónak, de ettõl még jogképes természetes személy marad. Ez a fogalomzavar a javaslatban véleményünk szerint fennáll, ennek felszámolása akkor lenne lehetséges, ha a törvény nem a "szervezet" fogalmát használná gyûjtõfogalomként, hanem a Ptk.-ban meghonosodott "gazdálkodó szervezet" kifejezést. Ennek segítségével lennének elhatárolhatók az üzletszerû gazdasági tevékenységük körében félként fellépõ, illetve a magánfélként fellépõ ügyfelek, akik ügyfélként természetesen csak akkor léphetnek fel, ha polgári jogi értelemben rendelkeznek jogképességgel.
A javaslat pontosítja a "vámút" fogalmát. A korábbi szövegváltozat szerint vámút az a terület vagy földrajzi pont, amelyen a vámárut szabad a vámhatáron átszállítani. A módosítás utáni szöveg ettõl a "külön engedély nélkül" szövegrésszel tér el. Ez kissé zavaró megfogalmazás, mert azt a látszatot kelti, mintha az a földrajzi hely, ahol a vámárut engedéllyel lehet átszállítani, nem minõsülne vámútnak.
Nem világos, hogy a javaslat vámszempontból miért csak a határozott idõre, de legalább 365 napra szóló szerzõdéseket tekinti lízingnek. A "vám szempontból megbízható" meghatározásnak a szigorítását célzó rendelkezés megfogalmazása véleményünk szerint pontatlan.
Az alaptörvény 5. § (2) bekezdése a hamisított és bitorlással elõállított áruk forgalmára vonatkozik. Érdekes, hogy a módosítás olyan követelmények érvényesítését kívánja lehetõvé tenni a vámeljárásban is, amelyek még egyébként készülõ törvényben kerülnek majd megfogalmazásra.
Tisztelt Ház! A vámügynöki tevékenység módosítását a gyakorlatban felmerülõ nehézségek indokolták. A vámügynök fogalmának körében újra megjelenik a szervezet kategória a társaságoktól elhatárolva. A tevékenység engedélyezését a javaslat társaságok esetében cégbírósági igazoláshoz köti. Felhívjuk a figyelmet, hogy ez a gyakorlatban sok nehézséget fog okozni, mert a cégbíróságok engedélyhez kötött cégek bejegyzését az engedély bemutatásához kötik, annak beszerzéséig a cégbejegyzési eljárást felfüggesztik.
A törvényjavaslat összességében átgondolt koncepciót tükröz, melynek megvalósítása alapvetõen - kis kivételektõl eltekintve - illeszkedik más jogszabályokhoz, s alkalmas jogharmonizációs kötelezettségeink teljesítésére. Más kérdés, hogy ettõl hogyan javul majd a vámhatóság munkája; fel tud-e nõni a vámhatóság e feladathoz; hatékonyan segíti-e a jelenlegi gazdasági fejlettségünk állapotában a nemzetgazdaságot; vagy csak a bevételi elõirányzatok, a vállalt nemzetközi kötelezettségek szempontból jön számításba.
Tisztelt Ház! Összefoglalóan ezt a törvényjavaslatot a KDNP-frakció ezekkel a megszorításokkal, ezekkel a pontosítási javaslatokkal éppen az európai integrációs törekvéseink szellemében támogatja. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)