BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõttünk fekvõ törvényjavaslat a munka törvénykönyvérõl szóló '92. évi XXII. törvény módosítására irányul; nem elõször ebben a ciklusban.
Ezzel kapcsolatban szeretnék mindjárt egy megjegyzést tenni. Ez a '92. évi XXII. törvény Magyarországon a második világháború óta a harmadik munkatörvénykönyv. Az elsõ volt az 1951. évi munka törvénykönyve, amely egy centralizált tervgazdaság munka törvénykönyve, amelynek az volt a fõ funkciója, hogy az államot mint nagy munkáltatót védje a munkavállalók mindenféle rendetlenkedésével szemben; rengeteg kötöttséget, megszorítást tartalmazott a munkavállalókra nézve, igazi tervgazdasági munkatörvénykönyv volt.
Nem véletlen, hogy a '68-as gazdasági reform elõkészítésekor, 1967-ben- a '67. évi II. törvénnyel egyfajta reform munkatörvénykönyv született meg, amely a munkavállalót hozta elõnyösebb - úgy mondhatnám -, normálisabb helyzetbe, a munkavállaló egyfajta felszabadítását és védelmét jelentette. Ugyanakkor nem változtatott azon - hiszen a '68-as reform sem változtatott azon -, hogy az állam és a munkáltató tulajdonképpen ugyanaz a kategória volt: az állami tulajdon dominanciája fennmaradt, és ennek megfelelõen fennmaradt az a helyzet is, hogy a munka törvénykönyve azonosította az államot és munkáltatót.
Természetes, hogy a rendszerváltást követõen, amikor elindultunk az állami tulajdon dominanciájának megszüntetése felé, amikor elindultunk a munkáltató, munkavállaló kölcsönös szabadsága és egyenrangúsága felé, akkor az elõzõ parlamenti ciklusban meg kellett hozni az új munkatörvénykönyvrõl szóló '92. évi XXII. törvényt, ezt a rendszerváltoztató munkatörvénykönyvet, amely a munkaviszonyt már - mint munkaviszonyt - mint az egymással jogilag mindenképpen egyenrangú munkáltató és munkavállaló viszonyát szabályozta. Természetesen mint minden munkatörvénykönyv, tudomást vett arról, hogy ebben a viszonyban mindig a munkavállaló a gyengébb fél, ezért sok tekintetben védelmet biztosított a munkavállalók számára.
Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a tény, hogy a szocialista- szabaddemokrata kormány szocialista Munkaügyi Minisztériuma ugyan sok tekintetben kis módosításokat hajtott végre ezen a munkatörvénykönyvön, és most is ilyen kis, bár nem jelentéktelen módosításokat javasol, de nem tûzi napirendre ennek a munkatörvénykönyvnek valamiféle átfogó átalakítását, ez egyfajta elismerés az elõzõ kormány munkaügyi kormányzata iránt, és ehhez az elismeréshez szeretnénk mi is csatlakozni.
Ez a mostani módosítás fontos részletekben erõsíti a munkavállaló védelmét. Mint említettem, minden munkatörvénykönyv feladata a munkavállaló védelme ebben a jogilag egyenrangú, tartalmilag nem egyenrangú viszonyban, a munkaviszonyban. Két pontot emel ki a jelenlegi módosítás: egyfelõl tulajdonosváltás esetén védi a munkavállalót a tulajdonosváltás esetleg számára hátrányos következményeivel szemben, amikor a jogutódlással kapcsolatos szabályokat vezeti be, másfelõl pedig a csoportos létszámcsökkentéssel kapcsolatban finomítja a szabályozást, és helyezi át a foglalkoztatási törvényvbõl a munkatörvénykönyvbe.
Csak annyit szeretnék itt megjegyezni, hogy a múlt heti vitában nagyon sokan arra utaltak, hogy amit ez a módosítás tesz, egyfajta jogharmonizációs lépés, hogy az európai munkaügyi, szociális jogokat érvényesíti a magyar munkatörvénykönyvben. Igaznak tartom, hogy ez így van, de azért nem lenne szerencsés, ha itt is azt tennénk, amit oly gyakran teszünk az Országgyûlésben, hogy a magunk jogalkotását egyoldalúan csak a jogharmonizáció igényeivel hozzuk összefüggésbe, holott ha nem lenne ilyen európai jog, akkor is szükség lenne arra, hogy jogutódlás, tulajdonosváltás esetére ezt a fajta védelmet biztosítsuk a munkavállalónak. Nem azért van erre szükség, mert így csinálják Európában, hanem azért, mert a privatizáció, a gyakori tulajdonosváltás nyomán a magyar munkavállalóknak Magyarországon ezt a védelmet biztosítani kell.
(10.50)
Tehát ne legyen itt ilyesfajta félreértés. Szeretném hangsúlyozni, hogy én is, meg általában a Szabad Demokraták Szövetségének képviselõcsoportja ezekkel a módosításokkal egyetértünk, ezeket támogatja, szükségesnek tartja, ezeket meg fogjuk szavazni, és remélem, a törvényjavaslat egészét meg fogjuk tudni szavazni.
Ezekután rá szeretnék térni egy olyan pontra, amelyben úgy gondoljuk, hogy a javaslat nem teljesen szerencsés, és ahol egyfajta aggályt szeretnénk megfogalmazni. Mint említettem, a '92-es munkatörvénykönyv - amelynek módosításáról itt szó van - alapjában véve egy rendszerváltó munkatörvénykönyv volt, amelyik abból indult ki, hogy a munkáltató és a munkavállaló kétoldalú viszonyát kell szabályozni, amelyben már az állam nem azonos a munkáltatóval. De ebben az a munkatörvénykönyv nem volt teljesen következetes. Többek között behozott egy olyan intézményt, a kollektív szerzõdés kiterjesztésének intézményét, amely intézmény bevezetése egyfajta állami, hatósági jogot visz be a kollektív szerzõdés kiterjesztése révén a kollektív szerzõdés gyakorlatába, holott annak a '92-es munkatörvénykönyvnek az volt az alapideája, hogy a kollektív szerzõdés a partnerek, a munkáltatók és a munkavállalók közötti megállapodás, amelyet az államnak tudomásul kell vennie, védenie kell, de nem neki kell megkötni.
Ehhez képest az a rendelkezés, hangsúlyozom, nem most, hanem a '92-es munkatörvénykönyvben, amely a kollektív szerzõdést aláíró felek kezdeményezésére módot nyújt arra, hogy olyanokra is kiterjesszék a kollektív szerzõdés hatályát, akik azt nem írták alá, akik annak nem szerzõdéses felei, véleményünk szerint egy következetlensége a '92-es munkatörvénykönyvnek, és szerintünk nem helyes. Egy szerzõdésnek arra kell vonatkoznia, aki azt megkötötte, és nem arra, aki azt nem kötötte meg.
Szeretném ezt egy példával érzékeltetni, hogy mi itt a baj. Nagy vitákat váltott ki az elmúlt napokban az a kérdés, hogy szabad-e egy nagy üzletközpontnak olyankor is nyitva tartani, amikor mások nem tartanak nyitva, például pünkösdkor vagy május 1-jén. Azok a kereskedelmi munkáltatók, amelyeknek konkurense ez az üzletközpont, meg azok a kereskedelmi szakszervezetek, amelyek azt hiszik, hogy úgy védik a tagságuk érdekeit, ha ezt ellenzik, azok együttesen lépnek fel azért, hogy erre ne legyen módja, mondjuk, a Pólus Centernek. Könnyen megtehetnék azt, hogy kötnek egy olyan kollektív szerzõdést, amely kizárja a hétvégi nyitvatartást, õk egymás közt, azok, akik nincsenek ott, a Pólus Centerben, majd kezdeményezik a munkaügyi miniszternél, hogy terjessze ki ennek a kollektív szerzõdésnek a hatályát azokra, akik ezt nem kötötték meg. És ezáltal a kereskedelemben, a kiskereskedelemben folytatott piaci versenynek egyik sajátos eszközét, azt, hogy az a kereskedelmi intézmény, amelynek hátránya származik abból, hogy messze van a fogyasztótól, az elõnyt szerezzen magának azzal, hogy másképpen tartja nyitva a boltját, ezt a versenyt tenné lehetetlenné az, hogy ha a kollektív szerzõdést, amelyet megkötöttek azok, akik között nincs ott ennek a kereskedelmi egységnek sem a munkáltatója, sem a munkavállalója, a miniszter döntésével kiterjesztenék azokra, akik nem kötötték meg ezt a kollektív szerzõdést.
Azt hiszem, nyugodtan kimondhatjuk azt, hogy a kollektív szerzõdés kiterjesztése egy rossz intézmény, még akkor is, ha benne van a jelenlegi munkatörvénykönyvben. A javasolt módosítás korrigálja, de fenntartja ezt az intézményt. Mi azt javasoljuk, hogy töröljük a munka törvénykönyvébõl a kollektív szerzõdés kiterjesztésének lehetõségét; még akkor is, tudom, ha találtak olyan nyugati országot, ahol ez az intézmény szintén létezik - a nyugati országok többségében nem létezik. De nem ez a döntõ érv, tisztelt képviselõtársaim, hanem az, hogy ez az intézmény rossz.
Még egy utolsó megjegyzést szeretnék tenni. Egy másik ilyen öröksége a régi munkatörvénykönyvnek, a hatályos munkatörvénykönyvnek az, hogy azt mondja ki, miszerint az állami szervek és a munkáltatók kötelesek a szakszervezetekkel együttmûködni, a szakszervezetek javaslataira, észrevételeire a maguk álláspontját 30 napon belül velük közölni. A mostani módosítás ezt a követelményt szigorítani akarja, amikor kimondja, hogy a részletes álláspontot kell közölni és 30 napon belül. Mi azt gondoljuk, hogy a munkatörvénykönyvnek a munkáltató és a szakszervezet viszonyát kell szabályozni és nem az állami szervek - nem tudom egyébként, hogy kik az állami szervek -, tehát nem az állami szervek és a szakszervezetek viszonyát. Ez benne maradt az elõzõ munkatörvénykönyvben, onnan van ez a szövegezés átvéve. Mi azt javasoljuk, hogy vegyük ki ebbõl a fogalmazásból az állami szerveket. Az állami szervek ilyen kötelezettségeit az államigazgatási eljárásról szóló törvényben, és nem a munkatörvénykönyvben kell szabályozni.
Ezekkel az apró korrekciókkal - amelyek nem is olyan jelentéktelenek - mi a törvényjavaslatot elfogadásra ajánljuk és támogatjuk. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.)