ASZÓDI ILONA KATALIN (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Sokan problémaként vetették föl azt, hogy a munka törvénykönyvét az elmúlt 6-7 év alatt már nagyon sokszor módosította a parlament. Én ezt eléggé természetesnek tartom, hiszen a munka világa, a gazdaság olyan mértékben megváltozott, hogy ebbõl értelemszerûen következik: a szabályozást is változtatni kell. Nyilván olyan ütemben kell változtatni, amilyen ütemben a körülmények változnak.
De engedjék meg, hogy a mostani módosító javaslat kapcsán két olyan témára hívjam föl a figyelmet, ami esetlegesen érintheti a munka törvénykönyvét, de a jelen módosító javaslat nem tartalmazza, és fontosnak tartom errõl szót ejteni, mert maga a két problémakör borzasztóan fontos. A két problémakör pedig elsõsorban a mezõgazdaságot érinti.
Mindannyian tudjuk, hogy a mezõgazdaságban a napszámosmunka helyzete rendezetlen, borzasztóan rendezetlen. Ez egyrészt a körülményekbõl, másrészt a jogi szabályozatlanságból is adódik. S azt hiszem, hogy most, amikor a munka törvénykönyvét módosítjuk, akkor gondolni kellene arra, hogy szükség van-e a napszámosmunkának a munka törvénykönyvén belüli módosítására.
A kiskõrösi tüntetések során a kormány megállapodást kötött az adott érdekképviselettel, amely megállapodás erre vonatkozóan is tartalmazott passzusokat és amelyet késõbb tulajdonképpen el is fogadott a parlament az egyes társadalombiztosítási és szociális ellátásokról szóló törvénymódosításokra vonatkozó módosításban. Ez tartalmaz egy olyan kifejezést, hogy "alkalmi jellegû munka"; ugyanakkor a munka törvénykönyve nem tartalmazza ugyanezt a kifejezést. Úgy gondolom, el kellene gondolkodni azon, hogy így a két törvény egymással összhangban lesz-e, és a kormány által elképzelt szabályozás, az alkalmi munka, a napszámosmunka szabályozása végigvihetõ-e anélkül, hogy a munkatörvénykönyv megfelelõ passzusát módosítanánk.
A munka törvénykönyve általánosan fogalmaz a munkáról. Az általános szabályok szerint a munkavállaló több tételt köteles fizetni: 11,5 százalék egészségbiztosítási járulékot, 1,5 százalék munkavállalói járulékot, 6 százalék nyugdíjjárulékot és 4 százalék egészségbiztosítási járulékot. Az általános szabályok szerint a munkáltató köteles fizetni 30 százalék társadalombiztosítási járulékot és 4,2 százalék munkaadói járulékot a Munkaerõ- piaci Alapba. Ezek a százalékok és az e mögött álló összegek minden munkavállalót, illetve munkáltatót érintenek.
Meg kell azonban értenünk, és tudomásul kell vennünk, ebben a szabályozásban mégis az a helyzet állt elõ, hogy a napszámosmunka szinte száz százalékig illegális keretek között folyik. Ha pedig ez így van, akkor véleményem az, hogy ebbõl az általános szabályozásból mindenképpen ki kell venni, és úgy kell szabályozni, hogy ez a szinte százszázalékos feketemunka, illegális munka egyrészt valamilyen jövedelmet hozzon az államkassza számára is; másrészt pedig lehetõvé tegye a napszámosokat alkalmazóknak azt, hogy amennyiben próbálják õk is a gazdaságukat legális keretek között mûködtetni, ezt megtehessék, tehát ne legyen akkora teher, ami miatt vállalják a feketegazdaságban való maradást. Lehetséges, hogy a napszámosmunkára ez az általános szabályozás majd kiterjeszthetõ lesz, de ma a mezõgazdaság helyzete olyan, hogy úgy gondolom, szükséges lenne a napszámosmunkát az általános szabályokból kivenni és külön kezelni. Tehát még egyszer mondom: érdemes végiggondolnunk, hogy a munka törvénykönyvében igényel-e ez a kérdés módosítást avagy sem.
A másik téma, amirõl beszélni szeretnék, a külföldiek Magyarországon való munkavállalása. Ez is egy nagyon nagy probléma a mezõgazdaságban, tudniillik - tetszik, nem tetszik -, nagyon sok külföldi vállal ma illegálisan feketemunkát Magyarországon. Annak a híve vagyok, hogy ha valami mûködik - nem is hogy híve vagyok, hanem egyszerûen nem lehet mást tenni: ha tömegével vállalnak emberek munkát Magyarországon, akkor annak meg kell találni azokat a szabályait, amellyekkel szintén legálisan meg lehetne oldani a kérdést. Lehetséges, hogy ebben a témakörben is szükség lenne a munka törvénykönyvének módosítására is. Mindenesetre el kell gondolkodni a kormánynak azon, hogy a külföldiek Magyarországon való munkavállalását valahogyan legális keretek közé lehessen besorolni.
Tudom, hogy ez érzékeny kérdés, mert Magyarországon ma is tíz százalék körüli munkanélküliség van, de a mezõgazdasági régiókban tapasztaljuk, hogy ez a 10 százaléknyi munkanélküli réteg valamilyen oknál fogva nem akar vagy nem tud munkát vállalni a mezõgazdaságban. Ez azért is különös, mert mindannyian tudjuk, hogy a munkanélküliek nagyobb része képzetlen, a képzetlenek közül kerülnek ki, és ennek ellenére ezt a kétségtelenül alacsony presztízsû munkát nem vállalják. Amennyiben nem vállalják, akkor pedig nagyon nagy gond az, hogy a dömpingmunkáknál, tehát a tavaszi munkáknál, a nyári dömpingmunkáknál vagy a betakarításoknál a gazdaságok nem kapnak munkaerõt, kénytelenek a külföldieket foglalkoztatni. Szükség van a külföldiek munkaerejére; tehát mindenképpen végig kell gondolnunk azt, hogy ezt a kérdést hogyan tudjuk szabályozni, hogyan tudjuk ezt a valóban égetõ problémát a mezõgazdaságban legális útra terelni.
Borzasztó fontosnak tartom, hogy többek között a mezõgazdasági foglalkoztatásban is a kormány egy nagyon szigorú ellenõrzést kezdjen el, mint ahogy másutt is. Azonban azt is nagyon-nagyon fontosnak tartom, hogy ezt az ellenõrzést csak akkor kezdje meg, amikor már a legfontosabb, legégetõbb kérdéseket szabályozta, amikor olyan szabályokat alkotott, amelyek nagyjából elfogadhatók a becsületesen, tisztességesen gazdálkodó üzemek, gazdálkodók számára is. Tehát fontos az ellenõrzés, azonban még fontosabb most elsõ lépésben mindenképpen a szabályozás és azt követõen az ellenõrzés.
Még egyszer mondom: erre a két témára a figyelmet szerettem volna felhívni. Feltétlenül el kell gondolkodnia a kormánynak azon, hogy akár a mostani módosító javaslatban, ami a munka törvénykönyvére vonatkozik, akár más módon ezeket a kérdéseket valahogyan rendezze.
Köszönöm szépen. (Taps.)
(11.30)