FILLÓ PÁL (MSZP): Igen tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Egyrészt elõre szeretném bocsátani, nagyon örülök annak, hogy végre a munka törvénykönyvét olyan idõpontban tárgyaljuk, amikor az ország lakossága is értesülhet az itt folyó vitáról, hiszen az elmúlt ciklusban is - és sajnos a jelenlegi ciklusra is elmondható ez - a munka világával, a munka törvénykönyvével, vagy akár a munkanélküliek ellátásával foglalkozó törvények vitája általában a hétfõ éjszakai vagy a kedd éjszakai órákban szokott itt - igen gyér részvétel mellett - zajlani az Országgyûlésben. Tehát ilyen vonatkozásban nagyon örülök, hogy most végre ez a vita a tv nyilvánossága elõtt is folyhat, és jómagam is elmondhatom itt a véleményemet.
A jelenlegi módosítás kapcsán két területtel szeretnék foglalkozni, elsõsorban a szakszervezeti tisztségviselõk védelmével kapcsolatos módosításokkal, illetve a kollektív szerzõdés kiterjesztésének a gyakorlatával és az azzal kapcsolatos módosításokkal.
Igen tisztelt Képviselõtársaim! Valamennyien tudjuk azt, hogy a rendszerváltás hozott pozitívumokat és negatívumokat is valamennyiünk életében. Úgy gondolom, a munkahelyeken a munkavállalók számára a legtöbb esetben sajnos nem pozitív élményeket hozott az új gyakorlat, hanem elsõsorban növelte a munkavállalók kiszolgáltatottságát. Az attól való rettegés, hogy munkanélkülivé válik, sokszor az átlag munkavállalót is arra kényszerítette, hogy a munkaadóval szemben ne lépjen fel kellõ eréllyel. Gyakorlatilag egyetlenegy szervezetre számíthat a munkavállaló az adott munkahelyen, és ez a szakszervezet.
Bizony, valamennyien tudjuk, hogy itt is komoly bajok vannak, és voltak, nemcsak nálunk, a világon mindenhol gondokkal küszködik a szakszervezeti mozgalom. Kevesebb a lehetõségük, szûkültek a lehetõségeik az elmúlt idõszakban; ez nálunk is igaz, talán még fokozottabban is, mint a világban úgy általában. Éppen ezért öröm számomra az, hogy a javaslat nagy figyelmet szentel a munkavállalói érdekképviseletek mûködési feltételeire, illetve kísérletet tesz arra, hogy megteremtse a munkáltató és a szakszervezetek folyamatos együttmûködésének a jogszabályi hátterét.
E tekintetben nagyon fontosnak tartom a törvénytervezet 2. §-át, amely az állami szervek és munkáltatók együttmûködési kötelességét szabályozza. Úgy gondolom, azért fontos ez, mert talán amikor a munka törvénykönyvének átfogó módosítására került sor 1992-ben, akkor nem igazán gondolták át a törvényalkotók azt, hogy bizony ebben az országban hosszú távon még nagyon sok olyan terület marad, ahol az állam vagy az önkormányzat marad a munkaadó; nagyon sok olyan munkavállaló marad, aki nem a piaci helyzetnek, hanem elsõsorban az úgynevezett állami szektornak vagy az önkormányzati szektornak a munkavállalója. Ugyanakkor úgy gondolom, szükséges lenne a jelenlegi javaslathoz még néhány pontosítást, értelmezõ rendelkezést beépíteni, amelyek mintegy törvényerõre emelhetnék a már kialakult gyakorlatot. Így én személy szerint nagyon fontosnak tartanám, hogy rendelkezzen a törvény arról, vagy fogalmazza meg a törvény azt, hogy az adott munkáltatónál például mi minõsül a képviselettel rendelkezõ szakszervezet fogalmának.
Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! A tervezet több garanciális szabályt épít be a szakszervezeti tisztségviselõk védelme érdekében. Így lehetõvé teszi például a kifogás benyújtását. Errõl szeretnék néhány szót szólni. Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy ha a munkáltató a felsõbb szakszervezet egyetértése nélkül mond fel a szakszervezeti tisztségviselõnek, akkor a szakszervezetnek - amellett, hogy természetesen mint minden munkavállaló, személyes jogorvoslattal élhet - lehetõsége van gyakorlatilag fellépni, illetve lehetõsége van arra, hogy kifogást nyújtson be a felmondással kapcsolatosan. Én ezt nagyon fontosnak tartom, hiszen az elmúlt években sok helyen tapasztalhattuk azokat a visszaéléseket, amikor a dolgozók érdekében eljáró szakszervezeti vezetõ ellen a cég tulajdonosai, a cég vezetése igen drasztikus eszközökkel lépett fel. Valamennyien tudjuk a hírekbõl, az újságból, a televízióból, hogy még arra is volt példa, hogy a szakszervezeti vezetõt, bár a munkaviszonya megmaradt, nem engedték be a vállalat falai közé, és sorolhatnám tovább azokat a problémákat, amelyek itt felmerültek. Úgy gondolom, ilyen vonatkozásban is segíteni fog most ez a módosítás abban, hogy itt elõbbre lépjünk.
Ugyanakkor a másik fontos módosulás az eddigi gyakorlathoz képest az, hogy a munkaviszony jogellenes megszûnése esetén - amennyiben a tisztségviselõ ezt kéri - a tisztségviselõ munkaviszonyát helyre kell állítani. Úgy gondolom, különösen ez az utóbbi szabály mûködhet hatékonyan, elsõsorban azért, mert a munkáltató köteles lesz az adott tisztségviselõvel ténylegesen együttmûködni, és nem úgy, mint a jelenlegi gyakorlatban, a megemelt kompenzációval ezt az együttmûködést nem válthatja ki, nem válthatja meg.
Ugyanakkor szintén fontos eleme a szakszervezeti tisztségviselõk védelmének az, hogy a javaslat a munkáltató személyében bekövetkezõ jogutódlás esetén is foglalkozik a szakszervezeti tisztségviselõk védelmével. Ennek jelentõsége abban mérhetõ le, hogy az érintett tisztségviselõt abban az esetben is megilleti a védelem, ha a munkáltató személyében bekövetkezõ változás folytán olyan helyzetbe kerül, hogy tevékenységét nem tudja gyakorolni. Ilyenkor a védelem a korábbi tisztségviselõi munkája révén illeti meg a szakszervezeti tisztségviselõt.
Tisztelt Képviselõtársaim! Nem sokkal elõttem szólt Bauer Tamás képviselõ úr, a Szabad Demokraták Szövetségének képviseletében, aki elmondta, hogy véleménye szerint - remélem, pártjának nem ez a véleménye, hanem csak a képviselõ úrnak - a kollektív szerzõdés kiterjesztése egy rossz gyakorlat. Ezt szeretném cáfolni. Persze úgy gondolom, hogy kettõnk között a vita alapjában véve onnan fakad, hogy én személy szerint mindig a munkavállalók oldalán álltam, gondolom, a képviselõ úr elsõsorban a munkaadók oldalán áll; ez nézõpont kérdése.
Mindemellett szeretném azért leszögezni, hogy én nagyon fontosnak tartom a kollektív szerzõdés kiterjesztését, és nem ítélem meg az eddigi gyakorlatot sem rossznak. Úgy gondolom, ez a gyakorlat nagyon jó, hiszen itt szeretném hangsúlyozni, hogy ágazati kollektív szerzõdésekrõl van szó, és itt az ágazat legfontosabb cégei és az ott reprezentativitással rendelkezõ érdekképviseletek kötik meg ezt a szerzõdést, ráadásul ez a szerzõdés egyfajta minimumnak tekinthetõ. Tehát szó nincs arról, hogy az adott cégnél ettõl pozitív értelemben ne lehetne eltérni. El lehet térni, nagyon nagy a mozgástér, a szabadság e tekintetben, de vannak minimális elvárások. Úgy gondolom, egy ágazaton belül a dolgozók alapvetõ érdekeit meg kell védeni.
Én nagyon pozitívnak tartom a jelenlegi módosítást. Annál is inkább, mert abban viszont Bauer képviselõnek talán igaza van, hogy sokszor a kiterjesztés - a teljes ágazati kiterjesztés - olyan problémákkal jár, hogy az adott munkahelyen, fõleg ott, ahol kisebb létszámú cégrõl van szó, a feltételeknek a munkáltatók nem tudtak megfelelni. Most, hogy nem kell az egészet, hanem bizonyos részeit is ki lehet terjeszteni az ágazati kollektív szerzõdéseknek, úgy gondolom, hogy ez a probléma megoldódik, és mindenképpen én ezt pozitív módosításként értékelem.
A kollektív szerzõdés kiterjesztése nem egyfajta túlhaladott vagy elmaradott dolog, hanem a modern munkajognak az egyik lényeges intézménye, és én úgy gondolom, hogy az a változtatás, hogy a miniszter nemcsak a kollektív szerzõdés egészét, hanem annak bizonyos részeit is kiterjesztheti az adott ágazatra, ez mindenképpen pozitívum. Természetesen hozzá kell fûzni, hogy ezt nem önhatalmúlag teheti meg a miniszter, hanem csak akkor, ha a kollektív szerzõdést megkötõ felek közösen kérik erre.
Szeretném elmondani, hogy több kritikai észrevétel hangzott már el itt a vitában ezzel kapcsolatosan. Elhangzott az is, hogy a kollektív szerzõdés megkötésében részt nem vevõ munkáltatókra ez a kiterjesztés nagyobb terhet ró, túlzottan nagy terhet ró, és így a munkáltató mozgásterét növelõ részek kiterjesztése pedig esetleg nem történik meg.
(11.40)
Úgy gondolom, a munkafeltételek egységesítése tekintetében az esetleges kartelljelleg megjelenése nemcsak a kollektív szerzõdés egyes részeinek a kiterjesztése esetén forog fenn vagy valósulhat meg, hanem akkor is, ha a jelenlegi gyakorlatot tartanánk meg. Tehát ha a kollektív szerzõdés egészét terjesztenénk ki, akkor is felmerülhetnek ugyanezek a kifogások és problémák. Úgy gondolom, éppen az ellenkezõje igaz.
Igen tisztelt Képviselõtársaim! A jelenlegi javaslat véleményem szerint mindenképpen pozitív és elõremutató. Néhány módosító indítványra természetesen szükség lesz a tekintetben, hogy javítsuk ezt a javaslatot, amit mindenképpen támogatásra és elfogadásra javaslom a tisztelt Háznak.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)