DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ritkán szólunk a nagykövetek mûködésérõl, és hogy most megemlítem dr. Széles Adolf chilei magyar nagykövet ingatlancsere-ügyét, arra több okom is van.
Az elsõ ok: Chilében tizenötször voltam életemben, és figyelemmel kísértem a keresztény párt mûködését, fejlõdését, egy fiatal nemzedék hogy készült a kormányzásra, amit 1964-ben abszolút többséggel elértek. Sajnálatosan jött egy hároméves kommunista uralom, ahol megint nagyon nagy szerepet játszott a keresztény párt küzdelme, de nem utolsósorban a chilei hölgyek, a chilei nõk nagy lábosforradalma, amikor 1973 szeptemberében 10 ezren felvonultak Santiago utcáin, s követelték a kommunizmus megszûnését, mert összeverték lábasaikat és mutatták, hogy nincs mit enniük. Jött a katonai uralom, ahol a keresztény párt szintén jelentõs mûködést fejtett ki. 1985-ben félmillió ember tüntetett a diktatúra ellen, magam is ott voltam, s a keresztény párt itt is megmutatta azt az erejét, amit ma is gyakorol 34 százalékos többséggel egy koalíciós kormányban; a keresztény, a szociális igazságosság megvalósításáért küzd.
Úgy érzem, hogy ebben a légkörben, ahol kitûnõ magyar egyesületek is vannak Santiagóban; a nagykövet úr ezeknek azt a lehetõségét - amit elõzõleg megkaptak -, hogy a nagykövetségen tartsák összejövetelüket, megszüntette. De ugyanakkor nem tetszett neki a magyar állam tulajdonában lévõ rezidenciája és azt egy 1 millió dolláros luxuslakásra kicserélte. Úgy érzem, hogy ez mindenképpen választ igényel: van-e joga egy nagykövetnek egy ilyen kétes üzletbe, nagyvállalkozásba belemenni. Kérem a válaszát a belügyminiszter úrnak. (Szórványos taps.)