DR. TAKÁCS PÉTER (MDF): Államtitkár Úr! Nem értem, miért furcsállja a kérdésfeltevést. Ha tudomásom lett volna errõl, az elõzõ kormánynak is föltettem volna ezt a kérdést, amelyiket szavazataimmal támogattam. A magyar történelemben volt ugyanis ennél sokkal súlyosabb helyzet is, amikor törvényi szinten fel tudták oldani a kétnyelvûséget. Gondolnék az 1867-es kiegyezési törvényre, amikor a közös minisztertanácsi ülések jegyzõkönyveit két nyelven kellett készíteni; gondolnék azután az 1868-as törvényre. Csak hát oda kellene figyelni és felelõsséget vállalni az országért, mert a polgári nemzetállam építésének egyik alapfeltétele az esélyegyenlõség biztosítása.
Magyarországon ezeket a javakat magyar nyelvû állampolgárok hozták létre, és nem a privatizációs szervezet egy-két emberének üveggolyói ezek, amelyekkel játszadozhatnak, hanem a magyar nemzet tulajdonai, amelyik legalább annyit megérdemelne - ha angol nyelvû szerzõdést kötünk is -, hogy egy hivatalos magyar nyelvû fordítást mellékeljünk hozzá. Ezért furcsállom államtitkár úr hozzáállását. (Taps az ellenzéki oldalon.)