KISS PÉTER munkaügyi miniszter: Tisztelt Elnöknõ! Tisztelt Képviselõ Úr! A kérdésében elhangzottakkal, azok felfogásával jómagam egyetértek. Egyetértek azzal, hogy szükséges és fontos - különösen az átmenet mai szakaszában - a társadalmi párbeszéd, a szociális partnerekkel való megegyezés, hogy tárgyalásos úton tudjuk a legfontosabb döntéseket elõkészíteni, hisz erre nemcsak az alkotmány kötelez bennünket, hanem józan felfogásunk is annak érdekében, hogy hatékonyan tudjunk ezekben a kérdésekben a szükséges társadalmi támogatást is megszerezve elõrelépni.
Én úgy értelmeztem az ön hozzászólását, hogy nem mint lezárt ügyrõl szólt ezen kérdésrõl, hanem azt hangsúlyozta, hogy félreértésre adna okot, ha azt feltételeznénk, hogy a parlamentnek nincs ezen kérdésekkel dolga egy-egy megegyezést, társadalmi párbeszédet követõen. Magam is így látom ezt. A döntések elõkészítéséhez szükséges a társadalmi párbeszéd, amely nem helyettesíti azokat. Ebben az értelemben minden olyan nyilatkozat vagy újságcikk, amelyik félreértésre adhat okot, káros a demokráciára, az intézményrendszerre nézve.
Képviselõ úr, ugyanakkor hadd emlékeztessek egy 1992. évi vitára. Az elõzõ kormány pénzügyminisztere az 1992. évi költségvetés vitája során maga kérte a parlamenttõl - tekintettel arra, ahogy Kupa Mihály fogalmazott, hogy az Érdekegyeztetõ Tanácsban töltötte az elmúlt egész hétvégét, valamint arra, hogy szavatartó ember -, ha megkapják azokat a megállapodási javaslatokat, amiket az Érdekegyeztetõ Tanácsban kötött a kormány, akkor kérem támogassák, legalábbis ne ellenezzék azokat - mondta õ -, hiszen ebben megállapodtunk és a megállapodást szeretném betartani.
(14.50)
Én magam is ilyen felfogásban gondolom el a tárgyalásokat, a szakszervezetekkel és a munkaadók szövetségeivel kötött alkukat a késõbbiekben.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)