DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Köszönöm. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Miniszter Úr! Népbarát kormányok részérõl általánosan alkalmazott és jól bevált eljárás, hogy úgy segítenek messze vidékeken élõ polgáraikon, hogy a térben nem csökkenthetõ távolságot idõben csökkentik a lehetõ legkisebbre. Ehhez képest eléggé el nem ítélhetõ tapintatlanság Szatmár népével szemben, hogy a Budapest Nyugati Pályaudvarról Debrecen-Mátészalkára induló gyorsvonatot 1996 júniusától 15 óra 10 helyett 16 óra 10-kor indítják. (Zaj.) Ráadásul új megállóhelyeket - Abony, Szajol - iktattak be, holott távolsági járatról lévén szó, teljesen indokolt volna, hogy Szolnokig ne álljon meg, mivel odáig elfogadhatónak mondható a vasúti közlekedés.
Ebben az ügyben már írtam miniszter úrnak, de panaszom nem fogadta el, sõt, mint teljesen alaptalant utasította vissza, mondván, hogy az új menetrend szerint a vonat "20 óra 35-kor érkezik Mátészalkára, az utazási idõ az elmúlt menetrendhez viszonyítva 5 perccel növekedett" - ennyi az idézet az 1996. június 28-án kelt válaszból.
A válasz pontatlan, mert a korábbi érkezési idõ 19 óra 14 volt, tehát 21 perccel kevesebb. De ha állna is miniszter úr válasza, a 20 óra 35-kor Mátészalkára érkezõ utasok jelentékeny része továbbmegy és 21 óra 02-kor érkezik Fehérgyarmatra, ha nincs késés. De legtöbbször van. Ha innen a szerencsés utas személygépkocsival utazik tovább, még jó háromnegyed óra, mire hazaér. A nem szerencsésnek ennél több. Elképesztõ és európainak, fõleg nyugat- európainak aligha nevezhetõ, hogy valaki a fõvárosból csak 6 órai utazás után érkezhessen haza a Szamos-közbe, fatornyos hazájába.
Szatmár népével szemben igenis van mit jóvátennie a MÁV-nak, közlekedéspolitikánknak. Várom tehát válaszát. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.)