DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselõ Úr! Ahhoz, hogy erre a kérdésre valóban választ tudjunk adni, át kell tekintenünk 1990-tõl az önkormányzati jogalkotást, s mindegyikünk emlékezhet arra, hogy az Ötv.-ben szerepelt, miszerint az önálló ingatlantulajdonnal rendelkezõ választópolgárok az üdülõterületet érintõ kérdésekben a helyi népszavazásban és a népi kezdeményezésben részt vehettek, s egy 1992-ben született alkotmánybírósági határozat volt az, amely kimondta, hogy ez alkotmányellenes. Hivatkozott egyrészt arra, hogy a gyakorlatban ez a jogintézmény - amennyiben megmarad - jogbizonytalanságot eredményez, másrészt pedig arra hivatkozott, hogy a helyi önkormányzásnak a joga a választópolgárok közösségét illeti meg, és ezen logika alapján került aztán be, illetve került megszövegezésre 1994- ben a módosítás.
Arra a kérdésre, ami az írásban is szerepelt, hogy másodrendû állampolgárok- e az üdülõtulajdonosok, természetesen egyértelmû válasz az, hogy nem. Ugyanakkor pedig a képviselõ-testületek elsõsorban a választópolgárok érdekeit kell hogy szolgálják, azaz az állandó lakosokét. Az üdülõtulajdonosok részére számos jogintézmény áll rendelkezésre, hisz az, hogy nem teljes jogúak, nem jelenti azt, hogy ne vehetnének részt az üdülõterület - számukra üdülõterület - közügyeiben, a közgyûlések nyilvánosak; másrészt az ön által is említett jogintézmény is rendelkezésre áll, hisz valóban gyakoriak a településrészi önkormányzatok, és van számos olyan civil szervezõdési lehetõség, ami mind- mind arra szolgál, hogy az üdülõtulajdonosok ott kifejthessék véleményüket és beleszólhassanak az üdülõterületnek a sorsába.
(16.20)
Az ön által említett példánál maradva: a Velencei-tónál például az üdülõtulajdonosoknak több mint 80 százaléka budapesti, ugyanakkor pedig a közelmúltban végrehajtott óriási beruházásokban (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret lejártát.) a fõ teher természetesen azért az állandó lakosokat terhelte.
Köszönöm szépen.