DR. NAGY FRIGYES földmûvelésügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselõ Úr! Röviden szeretnék reflektálni arra, amit elmondott: valóban, a vadászat egy rendkívül ingoványos terület. Különösen azért, mert össze lehet benne keverni az etikai és a jogi kérdéseket, és most is ezen van a legtöbb félreértés.
(18.30)
Szeretném kihangsúlyozni, hogy a Földmûvelésügyi Minisztérium a jogi normatívákat követi, nem az etikaiakat. Az etikai normákat a vadászoknak kellene követniük, nem pedig a hivatalnokoknak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Való igaz, hogy egy csomó olyan döntést kellett meghozni a földmûvelésügyi hivataloknak - térképeket kellett rajzolni, területeket kijelölni -, amelyekben nagyon sokan nem tudtak megegyezni. Mi azt mondtuk: kérem, ha nem tudnak megegyezni, megvan a jogi lehetõség, forduljanak a bírósághoz. Az esetek körülbelül 10 százalékában bírósági eljárás fogja ezt a kérdést rendezni, mert a földmûvelésügyi miniszter sem óhajt olyan intézkedéseket tenni, hogy elõveszi a telefont, odatelefonál és utasítást ad, hogy hogy jelöljenek ki egy területet vagy hogy nem. Ahol nem tudtak megegyezni, ott majd a jog útján lehet ezt a témát rendezni.
A kormány - és a Földmûvelésügyi Minisztérium is - azért támogatja a vadászkamarát, mert úgy érzem, hogy egy kamarai szervezet talán valamelyest be tud segíteni a kérdések tisztességes, etikai megítélésébe is; másrészt pedig valóban szeretnénk hatásköröket leadni. Nem szerencsés, ha olyan hatásköröket, amelyek az egész ország területére érvényesek, és vidéken mûködõ tevékenységre vonatkoznak, egy minisztériumban döntenének el, egy minisztériumi irodában. Tehát igenis indokolt ennek a kérdésnek a decentralizálása.
Bízom benne, hogy a vadászati kamara elõbb-utóbb meg fog felelni ezeknek a követelményeknek, hisz olyan köztestület, amelyben érvényesíthetik észrevételeiket mindazok, akik a vadászattal kapcsolatban állnak. Nyilvánvalóan nem érdekvédelmi szervezetrõl van szó, mert az érdekérvényesítést nem a kamarán keresztül kell majd elvégezni.
Ami azt a megjegyzést illeti, hogy nem korai-e ennek a kamarának a létrehozása, hisz elõször csináljuk meg a vadászati törvényt, hajtsuk végre az új vadászati törvényt, és utána lehet majd ezt a kamarát üzemeltetni: nekem az a véleményem, hogy nem üti ez a kettõ egymást, nem baj, ha idõben jön létre egy kamara, hisz tapasztalataink azt mutatják, hogy egy kamara mûködése, annak a bejáratódása hosszabb idõt vesz igénybe, és én nem tartom azt hibának, ha ez a folyamat idõben megkezdõdik.
Nekem ismételten az a kérésem mindenkihez, aki ezzel a témával foglalkozik, hogy keményen különítsük már el a kérdés jogi és etikai oldalait, mert ha ezt el fogjuk különíteni, akkor lesz egy olyan irányvonal, amelyet követni tudunk; és ismét kihangsúlyozom, hogy a Földmûvelésügyi Minisztérium a hatályba lépõ jogszabályokat fogja követni a vadászati törvény betartásakor. De én azt hiszem, hogy nem arról kellene most vitatkozni, hanem errõl a vadászati kamaráról. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)