DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Elnök Asszony! Elõször kezdtem örvendezni, hogy szociáldemokrata elemeket találok a Kisgazdapárt nézeteiben, de aztán rájöttem - és ne haragudjon érte Sándorffy képviselõtársam, mert egy korban éltünk -, hogy ezek bizony tipikusan posztkommunista nézetek. Egy kis hiba van ezzel a szocializmusba való áru-, munkaerõ-piaci problémával. Elõször is nem volt szocializmus, másodszor pedig munkaerõpiac torzítva létezett az államszocializmusban is, és igaz, hogy ezt nem ismerték el annak idején egyes akkori, ortodox közgazdászok, ettõl függetlenül ez még létezett, mint ahogy ma is létezik. És ami nagyon furcsa, hogy ön azt javasolja - nem is egészen értem, mert gondolom, párthatározatot már nem javasol -, hogy kormány deklarálja, hogy most már a munkaerõ áruvá vált?
Én nem hiszem, hogy ezt áruvá kellene nyilvánítani, áru az magától. A munkaerõpiacnak a munkaadók és a munkavállalók a fõszereplõi, a kormány ebben egy harmadlagos szerepet tölt be, még akkor is, ha - igaza van - ebben lehet aktív szerepe is, de az állami tulajdon miatt nálunk ez egy kicsit még bonyolultabb.
A helyzet az, hogy a kommunizmus bukása után a ránk köszöntõ kapitalizmus leértékelte a magyar munkaerõ árát, ez teljesen igaz, ebben azonban semmiféle szerepe nem volt sem az Antall-kormánynak, sem a rá következõ Horn-kormánynak, és azt hiszem, hogy még a '98 utáni kormány sem tud ebben túlságosan aktív lenni. Ennek a leértékelésnek egyébként két oka van: az egyik az, hogy az a termelés, ami itt folyt ezzel a technikával, ez a világpiacon kisebb értéket kap. A másik pedig az egyenlõtlen csere, hiszen a tõkés centrum belsõ perifériáján, itt a munkaerõ tudatos leszorítása is folyik, másrészt azért nem egészen nullára, mert egyértelmû, hogyha valaki megnézi a statisztikát, Lengyelországnál, Csehországnál és Magyarországnál egy kiegyenlítõdés van a munkaerõ áránál; a cseh és a lengyel egy picit kezdett emelkedni, a miénk pedig leszorult. Ebben tehát abszolút nem értem, hogy a kisgazdák hogyan keresik a mostani kormány felelõsségét, ez egy olyan piac, amit szabályozni lehet (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), nem pedig kormány által meghatározni. (Taps a kormánypártok soraiban.)