DR. HÉTHY LAJOS munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Azt mondtam, hogy a szakmai észrevételekre majd késõbb szeretnénk reagálni, de az az igazság, hogy a Sándorffy képviselõ úr által elmondottakra így nem is lehet. Tulajdonképpen megpróbáltam összerakni magamban azt a filozófiát - ha van ilyen -, amivel õ közelít a munkajogi szabályozáshoz, és egy sor kérdés merült fel bennem, nagyon hasonlóak azokhoz, mint másokban.
Így amit a bérekrõl, bérpolitikáról mondott, minek kell a bérköltségbe bekerülni s a többi, az nagyon abba az irányba vezet, hogy térjünk vissza az állami bérszabályozáshoz, illetve a vonatkozó, központilag tervezett gazdasághoz.
Amit a kollektív szerzõdésekrõl és a tárgyalásokról mondott, hogy kvázi kötelezõvé kellene tenni - most térjünk vissza a sztálinista munkaügyi kapcsolatok filozófiájához, ahol effektíve kötelezõ volt a kollektív szerzõdés, sõt azt is megmondták, hogy mi kerüljön bele?
Aztán amit arról mondott, hogy a munkavállalók védelmét fölébe kellene helyezni holmi európai integrációs szempontoknak, amelyek nyilván nem formálisak, hanem tartalmiak is - most építsünk fel itt ismét egy szépen izolált országot, egy ilyen neokommunista berendezkedéssel?
Szóval, amikor mi módosítani akarjuk a munka törvénykönyvét, annak van egy filozófiája, ennek a filozófiának egy jelentõs eleme, hogy a ma különösen sebezhetõ munkavállalók védelmét megerõsítsük, és ez ebben is benne van. Most azt nem értem, hogy annak a megközelítésnek, amit itt Sándorffy úr elmondott, és amit én szakmailag nem tudok kezelni, annak mi a filozófiája. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)