DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Nem volt szándékomban szót kérni a munka törvénykönyve módosításáról szóló elõterjesztés vitája kapcsán, mégis úgy érzem, néhány mondatot az itt elhangzottakhoz kapcsolódva el kell mondanom.
Az eddigi vita alapján én meg voltam arról gyõzõdve, hogy ez egy szakmai törvény, olyan szakmai törvény, amelyben többé-kevésbé egyetértés van a kormánypártok és az ellenzék között. A mai napig terjedõ vitában ez a nézetem és ez a véleményem megerõsödhetett, hiszen a felszólaló ellenzéki képviselõk is többé-kevésbé elfogadható, egyesek jó törvénymódosításnak tartották azt, ami itt elõttünk fekszik.
Ma megdöbbenéssel hallottam - meg kell mondanom - azokat a véleményeket, amelyek részben a Kisgazdapárt tisztelt képviselõi részérõl, részben pedig a kereszténydemokrata párt felszólaló képviselõi részérõl elhangzottak. Annál is inkább, mert a Kisgazdapárt frakcióvezetõje az eddigi, a korábbi vitában felszólalt, és ha jól emlékszem, azt mondotta, hogy ez az átlagosnál jobb elõterjesztés, amely elfogadható a Kisgazdapárt számára. Megdöbbenéssel hallom, hogy ez az átlagosnál sokkal rosszabb elõterjesztés, és tulajdonképpen nem felel meg a céljának.
Azt, hogy így van-e vagy nincs így, ezt én most nem kívánom vitatni, Sándorffy képviselõ úr elképzelései az én elképzeléseimtõl is nagyon messze állnak, még attól a legutoljára említett felfogásától is, amely arra hivatkozott, hogy a munkabér összetevõit meg lehet határozni, és ennek alapján valami munkabérnagyságot meg lehetne határozni ebben az országban, hogy mi mennyit ér, mennyit ér a munkaerõ, és igazából kirekeszteni a piacot ebbõl az egész ügyletbõl.
Azt kell mondanom, hogy ez még attól a - nyilván a Kisgazdapárt számára fontos - keresztény felfogástól is messze áll, amelyet annak idején, a múlt század végén a Rerum novarum fogalmazott meg elõször, amelyik azt mondotta ki, hogy egyfajta igazságos munkabér jár a munkásoknak: a "iustum pretium" elvét; és ennek megfelelõen a munkabérnek biztosítani kell - mondotta a Rerum novarum - a munkás megélhetését.
Azonban nem ezekrõl a kérdésekrõl akarok beszélni, hanem arról, ami számomra mégis fontos volt ebben a törvényben. Arról tudniillik, hogy van egyfajta folytonosság az elmúlt négy év törvényalkotása és a jelenlegi négy év törvényalkotása között. Ezt a törvényt és ezt a törvénymódosítást éppen erre tartom jó példának, hogy a modern viszonyok, az új viszonyok szempontjából fontos, megalkotott munka törvénykönyve létrejött az elmúlt négyéves ciklus alatt; a módosítások elkezdõdtek egyébként az elmúlt négy esztendõben.
(18.50)
Tehát ezért nem értem Gáspár Miklós képviselõtársam véleményét sem, aki átlagot akart számítani abból, hogy évente hány módosítás következett be. Hiszen az elmúlt négy évben, rögtön a megalkotás után néhányszor módosult a munka törvénykönyve, és ezt óhatatlanul folytatnia kell a jelenlegi kormányzatnak is; már csak azért is folytatnia kell, hiszen az élet, a viszonyok változtak az elmúlt két és fél esztendõben is.
Rosszabb lett-e, rosszabb lesz-e a munka törvénykönyve ezekkel a módosításokkal vagy nem? Gáspár képviselõ úr azt mondta, hogy rosszabbak lesznek, hiszen nem a lényeges kérdésekrõl szólnak a módosítások. Nyilvánvalóan, aki elõre elhatározta azt, hogy ezt rosszabbnak fogja tekinteni a módosításokkal, azzal nincs mit vitatkozni. Nem lehet vitatkozni, hiszen nem mérlegelte a módosításokat, nem tette mérlegre, hogy ez valóban jobb vagy rosszabb helyzetet teremt-e a módosítás kapcsán. Csak azt mondotta, hogy ez rosszabb; ez olyan, mint a kinyilatkoztatás - vegyük tudomásul.
Nos, legalább egy kérdésben - nem akarok visszaélni a tisztelt hallgatóság türelmével - szeretném bizonyítani azt, hogy ez a módosítás jobb, mint a jelenleg hatályos törvény. Ez a szakszervezeti tisztségviselõkre vonatkozó elképzelés, amely a törvényben érvényesül - a módosítás 3. §-a, amely a munka törvénykönyve 23. § (3) bekezdése helyébe lép. Ez a 23. § (3) bekezdése az eredeti törvényben, amely a következõt mondja: "A munkáltatónál képviselettel rendelkezõ szakszervezet jogosult a munkavállalókat, illetve ezek érdek- képviseleti szerveit közvetlenül érintõ jogellenes munkáltatói intézkedés, mulasztás ellen kifogást benyújtani". A paragrafus 3. pontja azt mondja: "Nincs helye a kifogásnak, ha az intézkedéssel szemben a munkavállaló jogvitát kezdeményez". Ezt egészíti ki a jelenlegi módosítás, amelyik hozzáfûzi a kiegészítéshez azt, hogy "Ettõl eltérõen, ha a munkáltató a szakszervezeti tisztségviselõ munkaviszonyát a közvetlen felsõbb szakszervezeti szerv elõzetes egyetértése hiányában szüntette meg rendes felmondással, a munkáltatónál képviselettel rendelkezõ szakszervezet jogosult kifogás benyújtására".
Ez a jogosultság védelmezi - ha jól olvasom a módosítás szövegét - a szakszervezeti tisztségviselõt; azt a szakszervezeti tisztségviselõt, aki mégiscsak megjeleníti és megtestesíti a munkavállalói érdekeket. Hiszen ha vissza akarunk térni a múlt századi viszonyok közé - sokan mondják azt, hogy ma Magyarországon eredeti tõkefelhalmozás folyik, és sokan szeretnének olyan viszonyokat teremteni, mint amilyenek az eredeti tõkefelhalmozás korában voltak, amikor gyermekmunka volt, nem volt meghatározva a munkaidõ hossza, és sok minden más volt, amit hadd ne soroljak fel -, tehát akik ezt szeretnék, azok többé-kevésbé a szakszervezeteket szeretnék kiiktatni a magyar közéletbõl és a magyar munkavállalók szervezetei közül, hiszen a szakszervezetek jelentik azt a védelmet a munkavállalónak, amit egyébként a múlt század második fele óta - vagy a múlt század vége óta, a szakszervezetek megalakulása óta - valóban jelentettek.
Nem tartozom azok közé, akik vissza szoktak mutogatni az elmúlt négy esztendõre, de kénytelen vagyok megtenni, ha a képviselõtársaim mutogatnak a mostani parlamentre. Márpedig bizony tessék visszaemlékezni arra, hogy ebben a parlamentben az elmúlt négy esztendõben az a Kisgazdapárt sem védelmezte meg a szakszervezeteket, amelynek képviselõi most olyan nagy hangon védelmezik a szakszervezetet, a munkavállalókat! Ebben az ülésteremben egyetlen párt volt, amelyik kivonult a szakszervezet-ellenes törvények meghozatalakor, ez a 33 fõs Szocialista Párt volt. Azért erre sem árt emlékeznünk! (Dr. Avarkeszi Dezsõ: A frakció volt 33 fõs!) Igen, 33 fõs volt a frakció. Ha azt mondjuk, hogy kérem szépen, most a munkások érdekében lépünk fel, akkor bizony meg kell kérdezni azt, hogy miért nem tetszettek fellépni az elmúlt négy esztendõben a munkások érdekében.
De nem akarom ezt a sort folytatni; soha nem mondtam volna, ha ennek az ellenkezõje ebben a parlamentben nem hangzik el.
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyûlés
alelnöke foglalja el.)
Azt hiszem, a módosítás - hogy a munka törvénykönyve módosításának be kell következnie - nem érhette váratlanul a jelenlegi parlament képviselõit. Hadd idézzek egyetlen mondatot a kormányprogramból, amely gondolom, nemcsak a kormánypárti képviselõknek ismeretes, hanem az ellenzéki képviselõknek is. A kormányprogram mondja: "Újragondolandók a munka törvénykönyvében és más jogszabályokban rögzített szakszervezeti és a munkáltatói jogok és munkaügyi intézmények". Ez az újragondolás következik most be, amely megfelel a jelenlegi viszonyoknak. Nyilvánvalóan vissza lehetne állítani, és arra lehetne törekedni, hogy azokat a munkavállalói jogokat és szakszervezeti jogokat állítsuk vissza - amelyeket, gondolom, a tisztelt képviselõtársaim is olyan jól ismernek, mint én -, hogy a szakszervezetnek vétójoga, egyetértési joga van és így tovább, és így tovább, amelyek nyilván ezen körülményeknek most nem felelnek meg. El kell dönteni, hogy ezeket akarjuk-e visszaállítani, és akkor tényleg egy szocialista szakszervezeti rendszert teremtünk meg, vagy pedig az új körülményeknek megfelelõ helyzetet akarunk teremteni.
A másik kérdés, amelyrõl engedjék meg, hogy nagyon röviden szóljak még, a beterjesztett javaslat 8. §-a. Ez azt mondja ki - módosítván a munka törvénykönyvének 72. §-át -, hogy munkaviszonyt létesíthet - az (1) bekezdéstõl eltérõen - az, aki a 15. életévét betöltötte. Ezzel egy évvel felemelkedik a munkába állás lehetõségének ideje, hiszen az eredeti törvény a 14. évet jelöli meg a munkába lépés idõpontjaként.
Én is nagyon fontosnak tartom azt, hogy a munka törvénykönyve EU- kompatíbilis legyen. A törvény szabályozásai valóban ezt a kompatibilitást akarják megteremteni. Azonban nem ártana, ha ez a kompatibilitás, mondjuk, a hazai törvényeinkkel is megtörténne vagy érvényesülne, tehát végiggondolnánk azt, hogy ez a fajta változtatás valóban összhangban van-e egyéb törvényeinkkel.
Én hivatásomnál és munkámnál fogva természetesen a közoktatási és a felsõoktatási törvényt ismerem igazában. Azt kell mondanom, hogy ez a 15 évre felemelt munkába lépési idõ sincs igazában összhangban a tavaly nyáron elfogadott közoktatási törvénnyel és a nemzeti alaptantervvel, amely azt mondja ki, hogy tíz évig tart a képzés; tehát aki tíz év elõtt kilép ebbõl a rendszerbõl, az valójában nem végzi el az iskolát. Lehet, hogy az EU számára a 15 év kompatíbilis, de hogy számunkra a 16 év a kompatíbilis, ez nyilvánvaló más törvényeinkkel kapcsolatosan. Ha ugyanis tíz évig közoktatásban kell lennie a gyermeknek, akkor az az elõtti kilépés nem igazában helyeselhetõ, még akkor sem, ha az Európai Unióban ez így van. Ez nem zavarná a mi európai uniós belépésünket, hiszen egy évvel többrõl van szó; ha ezt 16 évre mondjuk ki, akkor a 15 év belefér, hiszen az ennél kevesebb.
Hadd mondom azt, hogy nem ártana, ha ezt mondanánk ki, mert a jelenlegi helyzetben a nyolcosztályos általános iskola esetében - amikor a nyolcadikkal lényegében lezárul egy oktatási szakasz -, ha onnan kilép a gyermek az életbe és munkát vállal, az egy természetes dolog, hiszen egy teljes oktatási rendszerben vett részt, és a nyolcadik osztállyal ezt befejezte. Jelenleg azonban vagy a jövõt illetõen - már '98. szeptember 1-jétõl kezdve - ez nem így lesz, tulajdonképpen a tizedik év után lehet kilépni.
Arra kérem tehát a törvényalkotókat, fontolják meg, hogy ez a fajta összhang is megteremtõdjék. Remélem, hogy ez be fog következni, és valóban egy olyan törvényt sikerül alkotnunk a módosítással, amely nemcsak a kormánypártok, hanem az ellenzéki pártok számára is elfogadható lesz.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
(19.00)