NEMES MIKLÓS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! A munka törvénykönyvének módosítása idõszerû, mert a megváltozott körülmények, fõképpen a privatizáció miatt, egyes alapvetõ munkajogi kérdések az érdeklõdés középpontjába kerültek.
A módosítás során azonban feltétlenül tekintettel kell lenni arra, hogy a jogszabályoknak világosaknak, egyértelmûeknek kell lenniük, pontosan kell szabályozni a szakszervezetek szerepét és a dolgozók egyéb érdekvédelmi szervezeteinek jogi helyzetét, a közös megegyezés értelmezését és a radikális létszámcsökkentések feltételeit, szabályait. A munka törvénykönyve módosításával összefüggésben utalni kell arra is, hogy célszerû lenne - a munkaügyi bíróságok megterhelését enyhítendõ - az egyik új jogintézménynek a mûködésével is foglalkozni. Ez az új közintézmény a közelmúltban létrehozott Munkaügyi Közvetítõi és Döntõbírói Szolgálat, amelynek mûködési költségeit részben a költségvetés, részben a Phare-program biztosítja, de gyakorlatilag nem mûködik.
A javaslat által érintett területek közül felszólalásomban a szövegezés egyes hiányosságaival, a szakszervezetek munkaügyi szerepével, illetõleg jogállásával és a jogutódlással kívánok foglalkozni. A javaslat 1. § (4) bekezdése a munkaviszony megszûnésére vonatkozóan tartalmaz módosítást. A javaslat szövegében és a hatályos munka törvénykönyvében is az a szövegezés szerepel, miszerint a munkáltatót megfelelõ ellenérték fejében kötött megállapodás alapján legfeljebb három évig terheli a munka törvénykönyve 3. § (3) bekezdésében meghatározott kötelezettség.
Tekintettel arra, hogy a munka törvénykönyvének nincs végrehajtási rendelete, ezért a pontosabb meghatározás feltétlenül kívánatos. A törvényben rögzíteni kellene azt a minimumot, amelynél - megállapodás esetén - az ellenérték kevesebb nem lehet. A minimum ellenérték összege véleményem szerint a munkavállaló havi átlagkeresetének kétszerese lehet. A gyakorlati tapasztalatok szerint ugyanis a minimális érték meghatározása nélkül a munkavállaló a nála erõsebb pozícióban lévõ munkáltató akaratának megfelelõ megállapodást is elfogadja, a fent javasolt minimumértéknél lényegesen kevesebb juttatás ellenében is.
A minimális ellenérték meghatározása nem kerül összeütközésbe azzal az általános elvvel, miszerint erre a megállapodásra a polgári jog szabályai szerint került sor. A munkáltatók, a különbözõ állami szervezetek általában választ adnak a munkaviszonnyal kapcsolatos szakszervezeti észrevételekre, javaslatokra. Gondot jelent azonban a gyakorlatban, hogy a szakszervezetek írásos felvetéseire többször szóbeli válasz érkezik a munkáltatóktól, de azokról emlékeztetõ, jegyzõkönyv vagy egyéb írásos anyag nem készül.
Többször elõfordult ezzel kapcsolatosan, hogy az adott kérdéssel összefüggésben a munkáltató és a szakszervezet között vita keletkezett. Utólagosan mindkét fél másképpen, a saját érdekeinek megfelelõen értelmezi a szóban adott választ, amelyet azonban utólagosan bizonyítani egyik fél sem tud. A viták elkerülése érdekében célszerû lenne a munka törvénykönyve 21. § (1) bekezdésének módosítása kapcsán rögzíteni azt, hogy az illetékes szervnek 30 napon belül írásban kell válaszolnia a szakszervezetek által ugyancsak írásban megtett észrevételekre.
Az írásbeliség kötelezõvé tétele alkalmas lenne arra, hogy a késõbbi jogvitákat a felek elkerülhessék. A munka törvénykönyve 21. §- ának módosításával kapcsolatosan a javaslat kötelezõvé teszi a munkáltató részére azt, hogy intézkedése megtétele elõtt, ha az a munkavállalókat közvetlenül érinti, a munkáltatónál képviselettel rendelkezõ szakszervezetet tájékoztassa. Közismert azonban, hogy a munkáltatók jelentõs részénél nem mûködik szakszervezet. Ennek hiányában éppen az ilyen munkáltatóknál kerülnek a dolgozók a legkiszolgáltatottabb helyzetbe, a munkáltatók egyoldalú, sokszor nem kellõen átgondolt és gazdaságilag indokolatlan intézkedései között, például létszámcsökkentés következtében.
Erre figyelemmel célszerû lenne elõírni azt a kötelezettséget, hogy azoknál a munkáltatóknál, ahol szakszervezet nem mûködik, a munkavállalói csoportot kell az intézkedésrõl tájékoztatni. Ezt a változtatást indokolja az az általános tapasztalat is, hogy a munkavállalók gyakran közvetett forrásokból, például a médiákból értesülnek a számukra hátrányos intézkedésekrõl, mint például a drasztikus létszámleépítés. Ezt a változást, vagyis a munkáltatónak azt a kötelezettségét, hogy intézkedéseirõl a munkavállalói csoportot értesítse, a munka törvénykönyve, illetõleg a módosítás egészén célszerû lenne alkalmazni.
A javaslat 7. §-a a munkáltatóijog-utódlással kapcsolatos jogi helyzetet szabályozza. Elõírja, hogy a kollektív szerzõdésben meghatározott munkafeltételeket, a munkarend kivételével, a jogutódlással érintett munkavállalóknak a jogutódlást követõen egy évig fenn kell tartani. Ezzel a módosítási javaslattal egyetértek, mert számtalan példa igazolta, hogy a jogutód, fõként külföldi munkáltatók legelsõ intézkedései közé tartozott a munkavállalókra vonatkozó garanciákat tartalmazó kollektív szerzõdés azonnali felmondása.
Megfontolandó, hogy a módosítás hatálybalépése során a folyamatban lévõ perek tekintetében is kötelezõvé kellene tenni a jogelõd munkáltató kollektív szerzõdésének alkalmazhatóságát. Ennek következtében a jelenleg folyó munkaügyi perekben a bíróság annak a kollektív szerzõdésnek a rendelkezéseit venné figyelembe, amelyet a jogelõd munkáltató és a dolgozó megkötött. Ez a javaslat megfelelõképpen szolgálná a munkavállalók védelmét a munkáltatói önkényeskedésekkel szemben.
A javaslat 14. §-a kiegészíti a munka törvénykönyve 91. §-át a következõk szerint: "A munkáltató személyében bekövetkezõ jogutódlás önmagában nem szolgálhat a határozatlan idejû munkaviszony rendes felmondással történõ megszüntetésének indokául." Ez a módosító indítvány vitatható. A tervezett módosítás elfogadása esetén ugyanis még gyakoribbá válik a munkaviszony nem rendes felmondással való megszüntetése, mert az erõfölényben lévõ munkáltatók kierõszakolják a közös megegyezéssel történõ munkaviszony megszüntetését olyképpen, hogy a munkavállalóknak kifizetik a rendes felmondás esetén a felmondási idõre járó átlagkeresetet és a törvényes vagy a kollektív szerzõdés alapján õket megilletõ végkielégítést. A hatályos munka törvénykönyve szerint közös megegyezés esetén pedig nincs felmondási idõ, és nem jár végkielégítés sem.
(19.10)
Ehhez a problémakörhöz kapcsolódik az, hogy a hatályos foglalkoztatási törvény szerint közös megegyezés esetén a munkaviszony megszüntetését követõ másnaptól kezdõdõen részesülhet a munkavállaló munkanélküli-járadékban, feltéve, ha jelentkezik a munkaügyi kirendeltségeken. Járadékban részesülhet akkor is, ha közös megegyezés következtében elõzõleg több százezer forint végkielégítést vett fel; ezzel szemben rendes felmondás esetén a felmondás idõtartama és a végkielégítés ideje alatt nem kap munkanélküli-járulékot. Ezeket a rendelkezéseket kijátszva nagyon sok munkáltató erre figyelemmel fogja kezdeményezni a munkaviszony közös megegyezéssel történõ megszüntetését, amit a munkáltatók többsége feltehetõen el is fogad, mivel az számára anyagilag elõnyt is jelent.
A munkaügyi kirendeltségek a hatályos jogszabályok szerint nem vizsgálhatják, illetõleg nem veszik figyelembe az ellátás megállapításakor a közös megegyezés alapján kifizetett összegeket, erre tekintet nélkül kell megállapítaniuk a járulékot. A tervezett módosítás elfogadása esetén a hatályos munka törvénykönyve eggyel több olyan rendelkezést tartalmazna, amelyet a munkáltatók és a munkavállalók azonnal kiskapunak tekintenének. Ennek következtében a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás esetén számottevõen csökkenne a munkaviszony rendes felmondással való megszüntetése, ugrásszerûen növekedne az olyan közös megegyezések száma, amikor a munkavállaló a rendes felmondás esetére kifizetendõ járulékot megkapja. Ennek a megoldásnak még feketébb változata lenne az, amikor a munkáltató zsebbõl fizeti ki a munkavállalót azért, hogy szabaduljon a járulékfizetési kötelezettség alól, amit a munkavállalók azért fogadnak el, mert emiatt nem kell adót fizetniük.
Tisztelt Képviselõtársaim! A munka törvénykönyve módosítására vonatkozó javaslat vitájára az Országgyûlésnek megkülönböztetett figyelmet kellene fordítani, mert a tervezett változtatások a dolgozók, munkavállalók széles körét érintik, és részben alkalmasak arra, hogy hátrányosan befolyásolják azok munkajogi helyzetét. Erre tekintettel a javaslatot csak jelentõs változtatásokkal tartom elfogadhatónak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az FKGP padsoraiban.)