KOLTAI IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt néhány Képviselõtársam! Most az országgyûlési határozat általános vitájáról van szó, de az elõttem szólók mondandójából is világossá vált, hogy a határozati javaslatról önmagában nem lehet végül is beszélni, hanem mögé kell tudnunk magát a programot, illetõleg még ezen túlmenõen a program mögött lévõ háttéranyagokat is.
Én elsõsorban a hulladékgazdálkodással szeretnék röviden foglalkozni, hiszen a programban két helyen is: az állapotleírásnál és a célállapotnál is az önállóan kezelt hatótényezõk között a hulladékgazdálkodásról szó van. De azt hiszem, a hulladékok mennyisége, minõsége és egyéb tulajdonságai nagymértékben befolyásolják a környezeti elemek állapotát, az ember egészségét és még sok minden mást, tehát a program majdnem minden pontját és elemét is. Több mint százmillió tonna anyagról van szó, nem mindegy, hogy ezzel hogyan foglalkozunk.
A koncepció az OECD és az EU hulladékgazdálkodási politikájának felépítését követi a megelõzéstõl, az újrahasználaton és a hasznosításon, elégetésen át a végleges lerakásig. Tessék elgondolni, hogy az említett több mint százmillió tonna különféle hulladék normális lekezelése mennyi munkahelyet jelenthet, vagy az elégetés hány százezer tonna nemes fûtõanyagot helyettesíthet.
(20.10)
Így tehát nemcsak - bár kétségtelen, a legfontosabb - környezet- egészségügyrõl van szó, hanem kiemelt gazdasági elemrõl és érdekrõl is. A környezet állapotának bemutatása egyébként valós, reális. A megfogalmazott célállapotok tükrözik a fejlett országok tapasztalatait, az ország aktuális és várható gazdasági erõforrásait. A program megvalósításának eszközei - különösen a szabályozás és a finanszírozás alapkérdései - józanságot mutatnak. A környezetvédelmi kiadásoknak a GDP 1,7 százalékára emelése merész, de feltétlenül szükséges és elérendõ célkitûzés.
Még három rövid megjegyzést szeretnék tenni: a hulladékgazdálkodásról említettem néhány mondatot. Úgy gondolom, rendkívül fontos, hogy a folyamatban lévõ jogalkotási program ide vonatkozó tervei idõben megvalósuljanak; egyrészt gondolok a hulladékgazdálkodási törvényre, másrészt azokra a kormány- illetõleg miniszteri rendeletekre, amelyek elõkészületben vannak, illetõleg bizonyos, korábban elkészülteknek a felülvizsgálatára - többek között a termékdíjtörvényre is gondolok.
A második rövid megjegyzésem: a program utolsó fejezete különleges intézkedéseket igénylõ területekkel foglalkozik. Elismerem, hogy van különbség a Balaton és a fõvárosi agglomeráció környezeti problémáinak kezelése között, de nem hiszem, hogy ilyen egyértelmûen ki lehetne mondani az egyiknek a kormányzati koordinációt, míg a másiknak az önkormányzatok együttmûködését igénylõ feladatát.
Egy harmadik rövid megjegyzés, amit, megmondom egészen õszintén, nem is tudom igazából, hogy hova tegyek, mert hiszen tudom, hogy a programhoz módosító javaslatot benyújtani nem lehet. Azt magam sem gondolom egyébként, hogy a határozati javaslat - bár lehetséges, hogy valami átalakításra szorul - túlzottan redundáns lehetne. Egy országgyûlési határozat nem lehet egy bizonyos pontnál vagy hosszúságnál nagyobb. Ugyanakkor azt el kell mondanom, a megjegyzésem erre vonatkozik, hogy ma már terjednek nálunk is a minõségbiztosítási és különösképpen - erre vonatkozik a megjegyzésem - a környezettudatos irányítási rendszerek. Hiba, hogy sem a program, sem a határozati javaslat egy mondatot nem szentel ennek az egyesek által hobbynak tartott... - véleményem szerint a vezetésirányítási rendszerek közül az egyik legfontosabb - és most Magyarországon terjedõ - rendszerrõl van szó. Egyébként természetesen magával a programmal, a program alaptéziseivel, felépítésével, általános célkitûzésével a magam részérõl egyetértek, és a határozati javaslatot - egy kis átalakítás mellett - magam is támogatom. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)