DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Elnöknõ! Tisztelt Országgyûlés! A téma - úgy látszik - örök. Mert nagyon sokszor hangzik el ebben a témakörben buzdítás és panaszok felhánytorgatása - okkal. Nem szeretnék itt a különbözõ ellenállási érdemek között bármilyen sorrendet felállítani. Kétségtelen, hogy a múló idõ az érdemek elismerése ellen hat; ha másra nem gondolunk, csak arra, hogy a felnövõ nemzedék, amely ítéletet mond, nem mindig van tisztában azzal, hogy mely korszakban mit jelentett az ellenállás.
Ebben a vonatkozásban a kezdet kezdetétõl sorakoznak a hibák. Hiszen az ellenállási érdemek elismerése 1945 után vagy '45-tõl gyakran keveredett olyan jutalmazással, amely mögött tulajdonképpen nem ellenállás volt. 1956 után a mellõzésnek nagyon sok oka keletkezett. Nagyon sok ellenálló elhalt, özvegyek maradtak hátra, és az õ érdekükben a lépések nem mindig voltak célravezetõek.
Heves megyében egy elõadás után egy rendkívül szerény, fekete kendõs néni szólított meg, és mutatta férje utáni - aki a közelmúltban halt el, a magyar állam legnagyobb vállalatától ment nyugdíjba - nyugdíjazási papírját. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával figyelmezteti a képviselõt az idõ leteltére.) Férje nemzeti ellenállási érdemeiért, a 14 495 forintos nyugdíjban részesülõ férje érdemeiért 505 forint kiegészítést kapott volna. (Az elnök ismét figyelmezteti a képviselõt az idõ lejártára.) Igen, köszönöm, még egy mondat. Sikerült megbeszélni a kérdést az illetõ vállalat illetékeseivel, akik azt mondták, hogy méltányossági szempontból revízió alá veszik az esetet. Jó lenne... (Az elnök kikapcsolja a szónok mikrofonját.), ha nem kellene méltányosságra számítani. (Taps az ellenzék padsoraiban.)