BARKÓCZY GELLÉRT (FKGP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! A rendszerváltás idõszakában, majd azt követõen egyértelmû volt az állam azon törekvése, amely a büntetõbírói gyakorlatban az enyhébb büntetési tételek kiszabására irányult. Ez a szemlélet abból a téves feltételezésbõl indult ki, hogy ez az állam lojalitását fejezi ki az állampolgárokkal szemben. Megfeledkeztek azonban arról, ez a szemlélet azzal a veszéllyel is jár, hogy a bûnelkövetõk enyhe ítélkezésekre számítanak, ezért a büntetéskiszabás preventív hatása jelentõs mértékben csökkent.
Ezzel összefüggésben a Független Kisgazdapárt is elõterjesztett egy törvénymódosítást azzal a céllal, hogy e tendencia megakadályozása érdekében emelni kell az egyes bûncselekményekre kiszabott büntetési tételek alsó és felsõ mértékét. Sajnos az Országgyûlés nem vette napirendre ezt a javaslatot. Az enyhülõ bírósági ítélkezési gyakorlatot egyébként statisztikai adatok is egyértelmûen bizonyítják, a jogtudomány figyelmét is felkeltette ez a problémakör. Rendkívül figyelemre méltó az az enyhülõ ítélkezési gyakorlat... - jogirodalmi megítélések hatására maga a törvényalkotás is beleesett abba a hibába, hogy lehetõvé tette az enyhébb felelõsségre vonás gyakorlatának kialakulását. Ennek következtében olyan törvénymódosításra került például sor, amely megteremtette a felnõtt korú elkövetõk próbára bocsátásának lehetõségét, vagy amely megszüntette az enyhítõ rendelkezések alkalmazóhatóságának kivételes jellegét; végül azok a rendelkezések, amelyek lényegesen enyhítettek a különös és többszörösen visszaesõk felelõsségre vonásával kapcsolatos korábbi szigorú szabályokon. Mindezek hatására szükségszerûen következett be a tendencia, amely a büntetéskiszabás általános enyhülését jelzi.
A hazai és a külföldi közvéleményben is jogos felháborodást váltott ki például az, hogy a több száz milliós kárt okozó bûncselekménnyel vádolt személyt még elõzetes letartóztatásba sem helyezték, vagy más esetben rablás bûncselekménye miatt egy év felfüggesztett szabadságvesztést szabott ki a bíróság. Ugyancsak jogos a közvélemény felháborodása azon esetekben is, amikor az enyhe, társadalomra is alig veszélyes cselekmények elkövetõit aránytalanul súlyosan büntetik. Mindezek a tények azt bizonyítják, hogy az ítélkezési gyakorlat enyhülõ tendenciája mellett jogilag indokolatlan túlkapások is elõfordulnak.
Alapvetõ társadalmi igény tehát, hogy a különösen súlyos bûncselekmények elkövetõivel szemben a törvény teljes szigorával fel kell lépni, fõként akkor, ha azok már visszaesõk. A felelõsségre vonást illetõen a büntetéskiszabás szempontjából különösen súlyos bûncselekménynek kell tekinteni - a cselekmény jogi megítélésétõl és a törvényben rögzített büntetési tételektõl függetlenül - a brutálisan, az útonálló módon vagy a védekezésre képtelen gyermekek, idõsek, betegek és hivatalos személy sérelmére elkövetett erõszakos bûncselekményeket is. Ide sorolhatók például: a nemi erkölcs elleni erõszakos cselekmény, a garázdaság, a rablás, a szándékos testi sértés. Külön kiemelendõk a szervezetten elkövetett más jellegû bûncselekmények is. Ezzel összefüggésben ki kell emelni az egyre szaporodó gépkocsilopásokat, betöréses lopásokat és az egyre szervezettebbé váló drogkereskedelmet.
Néhány statisztikai adat az elmúlt évi büntetõügyekbõl.
(12.20)
A betöréses lopások 15,6 százalékkal - 95 046 bûncselekmény -, a zsebtolvajlások 28,7 százalékkal - 7757 bûncselekmény -, a személygépkocsi-lopások 33,3 százalékkal - 16 168 bûncselekmény -, a közterületeken elkövetett bûncselekmények pedig egy év alatt 9,7 százalékkal növekedtek. Jelentõs mértékben elszaporodtak a robbanóanyaggal, illetve a robbanószerrel kapcsolatos bûncselekmények is. Ennek mértéke az úgynevezett bombariadókkal együtt az elmúlt évben 1380 volt, amely a korábbi évekhez viszonyítva 14,7 százalékkal növekedett.
Ugyancsak a közbiztonság romlására utal az a tény is, hogy a nyomozóhatóságok több ezer bûncselekmény elkövetését nem tudták felderíteni. A vagyon elleni bûncselekményekkel okozott kár 30 százalékkal nõtt, és közel 85 milliárd forint volt.
Tisztelt Országgyûlés! Ugyanakkor látni kell azt, hogy önmagában a büntetési tételek megemelése nem járhat eredménnyel. Meg kell változni annak a büntetõjogi politikai szemléletnek, amelynek középpontjában enyhébb büntetések kiszabása áll. A statisztikai adatok ugyanis azt bizonyítják, hogy a bíróságok gyakorlatában a büntetési tételek csaknem minden esetben a törvényben megállapított alsó határhoz közelednek, tehát még az alsó és a felsõ határ középértékét sem érték el.
A fentiek alapján az elõterjesztett javaslatot vitára alkalmasnak ítéljük, és a szükséges módosításokkal elfogadásra ajánlom. Köszönöm, hogy meghallgattak.