DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársam! Az azonnali kérdések és válaszok órája elég érdekes mûfaj, mert nemcsak arról van szó, hogy a bársonyszékekbõl az önök kérdését meg kell válaszolni, hanem nagyon gyakran arról is, hogy ki kell találni, vajon mire irányul az önök kérdése. Ez egy szellemi vetélkedõ, váltakozó sikerrel. Most azt mondom, szerencsénkre sikerült kitalálni, hogy az ön kérdése mire irányul. (Derültség.)
Elõször is szeretném önt tájékoztatni arról, hogy akár a munkaügyi per, akár az ügy más vonatkozása a Belügyminisztérium kompetenciáját meghaladja, ezért nem tisztem, és erre természetesen nem is kívánok válaszolni. Arra is felhívnám a figyelmet: ami a rendõrség kompetenciája - azaz a bûnvádi eljárás megindítása, a nyomozati szak - , az 1994. november 14-én megindult, és 1995. március 14-én befejezõdött, mégpedig vádemeléssel fejezõdött be. Azóta - tudtommal '95 júniusában - a Fõvárosi Fõügyészség vádemelési javaslatot tett a Fõvárosi Bírósághoz. Ezt követõen a Belügyminisztériumnak gyakorlatilag megszûnt a kompetenciája. A hatalmi ágak megosztása folytán bírói szakban van az ügy. Azt hiszem, valóban nem feladatom arra válaszolni és abban állást foglalni, hogy mikor kerül döntésre.
Ami a kérdése másik részét illeti, arra pedig egyértelmûen az a válaszom, hogy tudtunkkal olyan alapítvány, amely a rendõrséget támogatja, nem kapott sem a volt vezérigazgatótól, sem pedig más, az ügyben érintett személytõl felajánlást. Hogy ki mit nyilatkozik a sajtóban, az, azt hiszem, megint csak nem belügyminisztériumi kérdés. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)