DR. CSIHA JUDIT tárca nélküli miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársam! Az interpellációban elmondott tényállás és az abból levont következtetés néhány módosításra szorul, tekintettel arra, hogy a történetnek az alapja egy kicsit más.
Az ön által említettek valójában az apaji tehenészeti telep és növénytermesztés nevû gazdasági egységek privatizációjából indulnak, mely decentralizált privatizációs technikával 1993 novemberében került értékesítésre. A szerzõdés, amelyet ön említ, a kft. és az ön által említett vállalkozó között jött létre. Az ÁVÜ a szerzõdés utólagos jóváhagyója volt. Ilyenképpen a vételár nem is képezhette az ÁVÜ bevételét.
Ebben a szerzõdésben vállalta a vevõ, hogy arányos térítés ellenében a kft. tulajdonában lévõ, majdan értékesítésre kerülõ szolgálati lakások részére vízszolgáltatást biztosít. Ezt a kötelezettségét a vállalkozó - ahogy ön is mondta - nem tudta teljesíteni, hiszen a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság 1995. május 3-án kiadott határozatában a vízjogi üzemeltetési engedélyt csak a vevõ által üzemeltetni kívánt központi major és baromfitelep közös vízellátási rendszeréhez tartozó vízilétesítmények felhasználására adta ki. Ennek az volt az oka, hogy az ÁNTSZ megállapítása szerint a vizet csak ipari célokra lehet használni.
Miután olyan helyzet alakult ki, amit képviselõ úr vázolt, az ÁPV Rt. az elmúlt közel másfél évben több ízben vizsgálatot folytatott annak érdekében, hogy azt feltárja, hogy terheli-e az államot vagy az ÁPV Rt.-t vagy jogelõdjeit valamifajta mulasztás. Azt lehetett megállapítani, hogy a volt Kiskunsági Állami Gazdaságnak az a két egysége, illetõleg a vállalkozó a szerzõdéskötéskor nem jártak el körültekintéssel, hiszen figyelmen kívül hagyták a KHVM vonatkozó elõírásait. Az is tény persze, hogy a vizet két évig nem szorgalmazták az ezt használó családok és annak a mérésének a megteremtési lehetõségét sem, ami azonban egy érthetõ magatartás a családok részérõl.
Fennáll tehát a kérdés, hogy a kft.-nek kártérítési kötelezettsége van-e. Szakértõk véleménye szerint a szolgálati lakások értékesítésére, illetve az adásvételi szerzõdések megkötésére 1989-ben került sor oly módon, ami tartalmazza azt a kitételt, hogy villany- és vízvezeték vagy ásott kút megjelölés alkalmazása melletti értékesítésrõl van szó, minek következtében igen alacsony áron kerültek megvételre a lakások. Hogy csak egy példát mondjak: volt olyan közöttük, amelyet 13 600 forintért vásároltak meg. Ennek fejében a vevõk lemondtak az ingatlannal kapcsolatos szavatossági igényükrõl. Ehhez képest a kutak alkalmatlanságára csak '94-ben derült fény, ilyenképpen nehéz érvényesíteni a szavatosságot a szerzõdõ felek akarata alapján.
A kérdésekre adandó válaszaim tehát a következõk:
Megfelel a valóságnak az az állítás, hogy az ÁPV Rt.-ben, illetve jogelõdjeiben többször foglalkoztak vizsgálati szinten ezzel a kérdéssel. Egyébként pedig a kft. végelszámolása a mai napig még nem fejezõdött be. Az ellenõrzés során minden esetben megállapítást nyert a szerzõdés körüli gondatlanság, de a szerzõdés módosítása kétoldalú akarattal történhet csak. Ez a szerzõdési módosítástervezet elkészült, és jóváhagyásra benyújtották.
Még egy dologra szeretnék reflektálni. A körzetben lakók többsége - ez 110-120 családot jelent valóban - saját költségén rácsatlakozott az önkormányzat által kiépített, egészséges vízhálózati rendszerre. Ez valóban 30 ezer forintba került, azonban az önkormányzat ezt kamatmentesen úgy hitelezte meg a családoknak, hogy tíz év alatt kell visszafizetni, ami évi 3 ezer forint terhet jelent. A polgármester úr tájékoztatása szerint nagyon kevesen vannak, akik ezt a kedvezményt még nem vették igénybe. Ilyenképpen az aránytalan megterhelésrõl nehéz beszélni, legalábbis remélem, nem aránytalan ez a teher, az évi 3 ezer forintos törlesztés.
Ezt tudom válaszolni kérdéseire, és kérem a válasz elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)