DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Mai interpellációm - idézõjelbe téve - egy "kisember"-rõl szól. De szentül meg vagyok gyõzõdve arról, hogy az Országgyûlésnek a nagy, komoly politikai kihatású ügyek mellett foglalkoznia kell a "kisemberek" ügyeivel is. Az Országgyûlésnek látnia kell, hogy egy-egy törvény hogyan és miként hatályosul a valóságban, és azok a célkitûzések, amelyekrõl itt a képviselõk vitatkoznak, nem szenvednek-e csorbát a végrehajtás buktatóin.
1945. január 18-án az orosz csapatok Soroksárról, Pesterzsébetrõl begyûjtötték a német származású férfiakat, és elvitték õket kényszermunkára. Az interpellációmban szereplõ özvegy azóta nem látta a férjét. Polgári személyként vitték el, és 1947-ben kérte, hogy nyilvánítsák halottnak, hogy hadiözvegyként valamiféle juttatást kapjon õ és két árván maradt leánygyermekük.
1992-ben, az elsõ kárpótlási törvény hatálybalépésekor még büszkesége tiltotta, hogy kárpótlási kérelmet adjon be, 1994-ben azonban megtette. Csatolta az 1947-ben kelt iratot, amely azt tartalmazza: "Férjem 1945. január 18-án mint polgári személy munkára lett vive a Szovjetunióba." Ezek után várta a határozatot. És legnagyobb megdöbbenésére, igen tisztelt képviselõtársaim, a kérelmet elutasították azzal, hogy a férje katona volt.
Keresettel élt. Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elnöke mellett mûködõ társadalmi kollégium megvizsgálta a kérelmet, és megállapította, hogy tévedett a hivatal, hiszen nem katona volt az özvegy férje, hanem polgári személy, ezért javasolta, hogy a hivatal vonja vissza az elutasító határozatot, adja ki a kárpótlási határozatot, a nemzetgondozási díjról szóló határozatot és a nyugdíj- kiegészítésrõl szóló határozatot. Amikor az interpellációmat beadtam, ez még nem történt meg, és tudomásom szerint ez még a mai napig sem történt meg.
Az ügy bíróság elõtt van. A kérelmezõ 87 éves, nagyon súlyos beteg. Immár három éve õrölnek a hivatal bürokratikus malmai, és egy méltóságában most már megalázott személy nevében kérem a tisztelt Országgyûlést, szolgáltasson igazságot - addig, ameddig nem késõ.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)