DR. NAGY FRIGYES földmûvelésügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselõtársam! Stregl Istvánné budapesti lakos '94. március 12-én "kényszermunkára hurcolás szovjet szervek által polgári személyként" jogcímen kárpótlási igényt terjesztett elõ az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elnökénél, mert elõterjesztése szerint férjét, néhai Stregl Istvánt '45. január 18-a és február 15-e között a Szovjetunióba hurcolták. Kérelméhez csatolta a pesterzsébeti elöljáróságnak címzett, '49-ben kelt beadványát, melyben közölte, hogy férjét 1945. január 18-án mint polgári személyt a Szovjetunióba kényszermunkára vitték. A kérelmet akkor ön, képviselõtársam, mint az OKKH akkori elnöke adta át iktatásra "elsõk között bírálandó el" rendelkezéssel, melyet az ön által '94. február 7-én adott elnöki utasítás VIII. fejezete alapján kizárólag ön adhatott ki. Meg kívánom jegyezni, a sérelem sem akkor, sem most nem volt bizonyított.
Fölteszem én is a kérdést, hogy akkor ön mint a kárpótlási hivatal elnöke miért nem intézte el soron kívül ezt a kérdést. (Éljenzés, derültség és nagy taps a kormánypártok soraiban.) A rendelkezést az úgynevezett elnöki azonnali ügyintézõ csoport - mely '94. augusztus 15- éig mûködött - nem hajtotta végre.
Az ügyiratot a személyi kárpótlási kérelmek, köztük az eredendõen beadott és még akkor elintézetlen több mint százezer ügy intézésének meggyorsítása érdekében végzett általános és tételes vizsgálat során '94. december 21-én iktatták. Ennek eredményeként született meg '95. június 19-én az elutasító határozat. Az Országos Kárrendezési Hivatal '95. június 19-én meghozott határozatában Stregl Istvánné kérelmét elutasította; a határozat indoklása szerint a kérelmezõ néhai férje katona volt, ezért a '92. évi XXXII. törvény idevonatkozó rendelkezései alapján nem jár kárpótlás. A kérelmezõ az elutasító határozat ellen keresettel fordult a bírósághoz. Az ügyben a bírósági eljárás folyamatban van.
Az említett kárpótlási igény elbírálására irányadó jogszabályok értelmében - amint az a tisztelt Ház és képviselõ úr elõtt is ismert - kárpótlás jár a személyes szabadságot súlyosan, 30 napot meghaladóan korlátozó, a szovjet szervek által történt kényszermunkára hurcolás, továbbá szovjet bíróság politikai indítékú ítélete vagy más szovjet hatóság intézkedése alapján végrehajtott szabadságelvonás miatt. E jogszabályi rendelkezés alkalmazásakor a szovjet hadifogságba esett katonát 1945. augusztus 1-jétõl kényszermunkára hurcoltnak kell tekinteni.
(15.20)
Az eljárásra irányadó jogszabály pedig, mint ismeretes, úgy rendelkezik, hogy a fenti, mindkét sérelem elszenvedését a kérelmezõnek bizonyítania kell. Nevezett kérelme, valamint az említett jogszabályhelyek alapján az OKKH határozatában Striegl Istvánné kérelmét tévesnek minõsítette, mint a néhai házastárs katonaként töltött ideje alatt benyújtott kárpótlási igényt elutasította.
A téves minõsítésen alapuló határozatának módosítására, vagy visszavonására azonban az OKKH-nak ma már nincs lehetõsége, tekintettel arra, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól rendelkezõ törvény értelmében erre csak a határozat közzétételétõl számított egy éven belül lett volna jogosult. Striegl Istvánné az említett határozatot a tértivevény tanúsága szerint '95. július 30-án vette át.
Szükséges megemlíteni, hogy helyes minõsítés esetén a szovjet szervek által történt kényszermunkára hurcolás esetén ugyancsak elutasító határozatot kellett volna hozni, mivel az elhurcolásra semmiféle bizonyíték nincs. Az ügyben megkeresett Honvédelmi Minisztérium, Hadtörténeti Intézet és a múzeum központi irattára sem tudott adatot szolgáltatni. Erre figyelemmel nincs lehetõsége az OKKH elnöke mellett mûködõ társadalmi kollégium '97. január 23-án kelt javaslatában foglaltak szerint a határozat saját hatáskörben történõ visszavonására sem.
Ugyanakkor kétségtelen tény az is, hogy amennyiben a folyamatban lévõ bírósági eljárás során helyt adnak Striegl Istvánné keresetének, az esetlegesen lefolytatásra kerülõ új eljárás során is a kérelmezõnek kell bebizonyítania a kárpótlási igénybejelentésben írt sérelem elszenvedését. A bírósági tárgyalást egyébként 1997. május 29-re tûzték ki.
Tájékoztatom képviselõ urat továbbá arról, hogy Striegl Istvánné az iratanyagból megállapíthatóan nyugdíj-kiegészítés, illetve nemzeti gondozási díj megállapítása iránti kérelmet nem terjesztett elõ.
Tisztelt Parlament! Mérhetetlenül sajnálom, hogy ilyen szigorú jogi kitételeket kellett felolvasnom, de sajnos kénytelen vagyok azt mondani, hogy a jogot és az etikát ezekben az ügyekben szigorúan külön kell választani.
Köszönöm a figyelmet, és kérem válaszom elfogadását. (Taps az MSZP padsoraiban.)