DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársam! Bár a rendszerváltás során valóban nagy várakozással tekintettünk a demokrácia vívmányai elé, azonban a történelmi hûség kedvéért meg kell említsem, hogy a lakónyilvántartó könyv vezetésének kötelezettsége nem a rendszerváltáskor, hanem már a nyolcvanas évek elején megszûnt. Ennek indoka az volt, hogy a lakcím bejelentésérõl és nyilvántartásáról szóló rendelkezéseknek sem a bérlõ, sem pedig a tulajdonos vonatkozásában nem volt lakásjogi következménye, hisz nem a bejelentés tényét, hanem a tényleges ott- tartózkodás tényét kellett adott esetben vizsgálnia az eljáró hatóságnak, és ezt kellett bizonyítani is. Ez a felismerés vezetett végül is oda, hogy a lakástörvény úgynevezett befogadás intézményét vezette be, aminek az volt a lényege, hogy a bérlõ a tulajdonos hozzájárulása nélkül nem fogadhatott be senkit a lakásába.
Nos, nézzük a lakástulajdoni formák oldaláról ezt a kérdést. Az önkormányzatok részérõl különösen értelmezhetetlen a lakónyilvántartó könyv bevezetésének, kötelezõ vezetésének felvetése hiánya, hisz az önkormányzatoknak a lakástörvény keretein belül rendeletben kell és kellett dönteniük a bérbeadói hozzájárulás feltételeirõl, követhetõvé téve ezáltal a lakásban tartózkodó személyek körét és a jogkövetkezményeket. Tudtunkkal egyébként ez kivétel nélkül meg is valósult, tehát ezek a bérbeadói hozzájárulási feltételek kimunkálásra kerültek, és többek között arra is vonatkoznak, hogy milyen személyi kör elhelyezési kötelezettségét vállalják a bérleti jog megszûnésekor, illetve kiket engedhetnek elhelyezési kötelezettség vállalása nélkül a lakásba a tulajdonosok, illetve bérlõk.
(15.30)
A lakásszövetkezeteknél a tulajdonosváltozást minden esetben a lakás tulajdonosa köteles az igazgatóságnak bejelenteni, de - ahogy képviselõ úr is utalt rá - itt a problémát elsõsorban valóban a társasházaknál kell vizsgálnunk, illetve felfedeznünk, hiszen itt nincsen jogszabályi kötelezettség arra vonatkozóan, hogy be kell jelenteni a tulajdonosváltást például, hanem itt kizárólag a tulajdonostársak közgyûlése dönthet és dönt ebben a kérdésben. Ebbõl viszont az következik, hogy ha megfelelõek az alapszabályok, az alapító okiratok, és a megfelelõ szabályokkal él a közgyûlés, akkor ilyen probléma természetesen ott sem vetõdhet fel. De sajnos nem megfelelõek ezek a szabályok, nem megfelelõen élnek ezekkel, és itt ilyen problémák valóban felvetõdhetnek.
Azt hiszem, az elmondottak talán rávilágítanak arra, hogy kötelezõ jelleggel, központilag elõírt nyilvántartás bevezetése nem indokolt, és a felvetett problémákra sem jelentene gyógyírt. Ugyanakkor pedig a társasházak vonatkozásában szeretném tájékoztatni képviselõ urat is, hogy a törvény elõkészítése folyik az Igazságügyi Minisztériumban, és azt én is indokoltnak tartanám, ha a problémákat tekintjük, hogy most már kötelezõ jelleggel elõ kellene írni, hogy a lakások eladása, illetve bérbe adása bejelentési kötelezettség alá essen, ezáltal ezt a lakáskört is ki lehetne vonni az ilyen problémák alól. Egyébként pedig a Belügyminisztérium természetesen rendelkezik egy lakcímadatbázissal, és innen megnyerhetõk azok az adatok, amelyek elõsegítik azt, hogy az esetleges bûncselekmények esetén a bûnfelderítés sikerrel járjon.
Tehát összegzésként azt mondanám, hogy a problémák valósak, bízom benne, hogy ezekre az új, társasházakra vonatkozó törvény megoldást ad, ugyanakkor pedig egy központi lakónyilvántartás bevezetése szükségtelen, és ezek a problémák azzal nem orvosolhatók. Köszönöm szépen.