Hegyi Gyula Tartalom Elõzõ Következõ

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Néhány megjegyzést szeretnék tenni - magam is átolvasván a módosító indítványokat - a különbözõ javaslatokhoz.

Elõször is, õszintén szólva nem tudok mit kezdeni az olyan kijelentésekkel, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok nem váltották be a hozzájuk fûzött reményeket. Ez függ persze a reményektõl, attól, hogy milyen reményeket tápláltunk irántuk, függ azonkívül általában attól, hogy a különbözõ intézményekkel szemben milyen elvárásaink vannak. Vannak települési önkormányzatok, amelyek csõdbe jutottak, mégsem fogalmazzuk meg, hogy a települési önkormányzatok általában nem váltották be a hozzájuk fûzött reményeket. Valljuk be õszintén, vannak, akik a parlamentrõl is úgy gondolják, hogy a '88-89-es rendszerváltó álmokhoz képest elég keveset teljesítettünk.

Azt gondolom, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatoknál elõször is külön kell választani a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatot és az Egészségbiztosítási Önkormányzatot. Az elõzõ mûködésével kapcsolatban komoly kritikát legalábbis magam nem olvastam a sajtóban, és a parlamenti vitában sem igen hangzottak el mélyenszántó kritikák. Az Egészségbiztosítási Önkormányzat gondjait, problémáit pedig szerintem elég nehéz elvonatkoztatni a magyar egészségügy helyzetétõl. A magyar egészségügy nem 1993-ban, az önkormányzatok felállásával jutott nehéz helyzetbe, hanem igazából a negyvenes évek végén, ötvenes évek elején kezdõdött el az a torzulás, amely az évtizedek folyamán csak folytatódott.

Másrészt kiegészíteném, hogy akik a delegálás elvéhez ragaszkodnak, nemcsak azért ragaszkodnak ehhez, mert nincs elég idõ a választásokra. 1993-ban a munkaadók képviselõit delegálással választották meg, és ehhez képest valóban felmerül az a kérdés: ha az önkormányzat egyik fele delegálás útján került oda, akkor az önkormányzat másik felét miért kell országos választással megválasztani.

Magam egyébként hosszú távon leginkább a szociális választásoknak lennék a híve, azoknak, amelyeket a munkahelyeken, szakszervezetekben rendeznek meg. Ilyen szociális választások voltak a két háború közti Magyarországon is, számos nyugat-európai országban is mûködnek. Annyiban értenék egyet Szolnoki Andreával: arra valóban nincs idõ, hogy a szociális választás feltételeit most kidolgozzuk. Ezért tûnik bölcsnek most a delegálási elv érvényesítése. Azt, hogy a települési önkormányzatok milyen jogcímen kerülnének be az önkormányzatokba, õszintén szólva nem igazán érzem meggyõzõ érvnek, hogy azért, mert õk munkaadók. E logika alapján az lenne a helyes, ha a munkaadók között ülnének mint a munkaadók képviselõi - gondolom én legalábbis. A társadalombiztosítási önkormányzat jellegzetesen a járulékot fizetõk, a munkaadók és a munkavállalók képviselõibõl szokott felállni - ez a mûködése. Most arról lehet vitatkozni, hogy ezeket milyen módon helyes vagy leghelyesebb megválasztani.

Ami a betegek képviseletét illeti, ez persze nemes cél és jó célnak tûnik, de azért gondolom, az egészségügynek a betegségek megelõzése is célja, nem csak és kizárólag a már betegek érdekeinek érvényesítését várjuk el.

Kedves kereszténydemokrata képviselõtársamnak azt mondanám: nem hiszem azt, hogy talán a kormány elfelejtette, lejár ezen önkormányzatok mandátuma. Talán még ellenzéki képviselõktõl is elvárható annyi jóindulat a kormány iránt, hogy az években való számolás tudományára képesek. Inkább arról van szó, hogy a választások közeledtével a társadalombiztosítási önkormányzatok - döntõen és elsõsorban az egészségbiztosítási önkormányzatok - körül olyannyira felforrósodtak a viták, éppen az egészségügy igen nehéz helyzete miatt, hogy odébb tolódott szerencsétlen módon - és szó nincs arról, hogy ezt védeném - a döntés meghozatala.

(19.50)

De mondom azt az elvet, hogy ha a munkaadók '93-ban delegálással választottak, akkor '97-ben logikusnak és kívánatosnak tûnik, hogy egyforma elven kerüljenek be a munkaadók és a munkavállalók képviselõi az önkormányzatokba. Hosszú távon egyébként magam a szociális választást tartanám a legsikeresebb megoldásnak.

Ami pedig a nyugdíjasok képviseletét illeti, az általános vitában is elmondtam már, hogy a törvényben természetes, helyes és fontos, ha a nyugdíjasok részvételét rögzítjük. Ezen kívül azonban szerencsére több munkaadói vagy munkavállalói szervezet, szakszervezet nevezetesen élt és élhet azzal a lehetõséggel, hogy saját küldöttei között nyugdíjasokat is szerepeltet. Tudomásom szerint a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatban négy hely járt a nyugdíjasoknak, és ehhez képest a munkaadói oldalról újabb négyet is delegáltak a saját képviselõik helyett, vagy pontosabban azokként.

Ezek alapján azt gondolom tehát, hogy azokat a módosító indítványokat, amelyekkel szemben megpróbáltam megfogalmazni érveimet, természetesen nem is fogom megszavazni. Köszönöm figyelmüket.

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Honlap