DR. SZABÓ ZOLTÁN mûvelõdési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Asszony! A címben föltett kérdés elsõ fele, miszerint fontos-e az iskolában a könyvtár, úgy gondolom, teljes egyetértésben és egybehangzó választ tudunk adni: igen, a könyvtár nagyon fontos az iskolában. Kétségkívül nagyon fontos az Internet, nagyon fontos az interaktív multimédia. Úgy gondolom, ezeknek azonban megvan a maguk helye. Szótárat vagy lexikont sokkal kényelmesebb használni számítógépen keresztül, mint ténylegesen lapozgatni. Úgy gondolom azonban, hogy József Attilát soha nem fogunk - vagy én legalábbis soha nem fogok - a számítógép képernyõjérõl olvasni. Tehát úgy gondolom, a könyvnek és a könyvtárnak igenis megvan a helye az ember életében és az iskolában, a technikai fejlõdés ellenére is.
A címben foglalt kérdés második felében - gondolom - nem fogunk egyetérteni, hiszen ön azt állította ebben a kérdésben, hogy elrontottuk '96-ban a '93-as közoktatási törvényt. Én ezzel szemben azt állítom, hogy nem rontottuk el, sõt megjavítottuk.
A '96-os törvénymódosítást megelõzõen, mint nyilván ön is pontosan tudja, egy, a közoktatás átvilágításának becézett országos felmérést készített el a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium megrendelésére a tákiszok - és miegyebek - országos hálózata. Ez a felmérés szolgált adatokkal, s ez a felmérés szolgáltatta azokat az ismereteket, amelyek alapján az iskolákkal szembeni, kötelezõen elvárható minimális követelményeket - és még egyszer szeretném hangsúlyozni, a törvényben foglalt minimális követelményeket; az önkormányzat vagy az iskolafenntartó ezeket természetesen túllépheti, amennyiben erre kerete van - megszabta.
Az átvilágítás eredményeként megjelent adatok azt mutatták, hogy iskolai könyvtárosok esetében az eredeti változat alapján további könyvtáros alkalmazásáról kellett volna gondoskodniuk a helyi önkormányzatoknak, ami nyilvánvalóan képtelenség volt.
Nagyon gondosan kellett belõnünk ezeket a minimális követelményeket. Úgy gondolom ugyanis, hogy jó szándékból is lehet ártani. Ha az iskolai követelményeket magas színvonalon állapítom meg -
mármint az iskolával szemben támasztott anyagi követelményeket magas színvonalon állapítom meg -, ez természetesen jó az oktatásnak és jó a diáknak. Ha azonban vállalhatatlan többletköltségre kényszerítem bele az iskolafenntartót, akkor a fenntartónak nem lehet más választása, mint hogy bezárja ezt az iskolát. Következésképpen merõ jó szándékból lehet olyan paramétereket megállapítani a közoktatás számára, hogy egész területek maradjanak iskola nélkül. Ez nyilvánvalóan nem lehetett célja sem a minisztériumnak, sem önnek.
Ezért tehát a '96. évi közoktatási törvénymódosítás valóban csökkentette azoknak a könyvtárosoknak a számát, akiket a törvény hatálya alapján kötelezõen kellett foglalkoztatni. Ugyanakkor azonban - ugyancsak kötelezõen és az ez évi költségvetésben már meg is jelent módon - megteremtette a könyvtárellátáshoz és a könyvtár mûködtetéséhez szükséges normatívát, amellyel a költségvetés támogatja az iskolafenntartót, a könyvtár mûködtetése, illetõleg a könyvtár fejlesztése ügyében.
Ezzel kívántuk és reméltük megteremteni az önkormányzatok és iskolafenntartók lehetõségét az iskolai könyvtárak fenntartására, fejlesztésére, és nem azzal, hogy olyan minimális könyvtároslétszámokat írjunk elõ, amelyek az ország minden iskolájában nyilvánvalóan nem tarthatóak, és amelyek adott esetben egy-egy önkormányzatot megoldhatatlan feladat elé állítottak volna. Úgy gondolom, hogy ez a vonása a közoktatási törvénynek egyáltalán nem a közoktatási törvény elrontása. Úgy gondolom, ezzel rugalmasabbá, a való élethez közelebbivé tettük a közoktatási törvényt. Nem támasztottunk olyan feladatot, amelyet az iskolafenntartó nem tud ellátni. Ezzel szemben lehetõséget teremtettünk az iskolafenntartónak arra, hogy a könyvtárellátás feladatát teljesítse. Én tehát úgy gondolom, ezzel a közoktatási törvény javult.
Köszönöm szépen. Ennyit tudtam a kérdésre válaszolni, és kérem, szíveskedjék válaszomat elfogadni. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
(17.20)