ASZÓDI ILONA KATALIN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! 1994-ben, a választási kampány során együtt gondoltuk azt, hogy a mezõgazdaságban az akkor létezõnél lényegesen nagyobb rendet kell tenni. Azt gondoltuk, hogy azok a piaci zavarok, amelyek a rendszerváltozás után négy éven keresztül folytak, mindenképpen megszüntetendõk, és azzal az önbizalommal indultunk neki a kormányzásnak - akkor még közös frakcióban -, hogy ezek ellen a piaci zavarok ellen az MSZP-SZDSZ-kormány tud majd tenni.
Azóta eltelt három év, és önkritikusan be kell látni, hogy a piaci zavarok a mezõgazdaságban nemhogy csökkentek volna, hanem szabályosan elszabadultak. Szinte minden termék eladhatatlan, amikor van, és most a krumpli kapcsán még az is kiderült, hogy van is, meg nincs is, sok is, meg - most már kiderül - kevés is. De nemcsak a krumpli: ugyanígy jár a málna, így jár a gyapjú, a csirke, a marha, a sertés - sorolhatnám szinte mindegyik mezõgazdasági terméket.
Azt szeretném kérdezni, miniszter úr, hogy az elkövetkezendõ idõben mire számíthat a magyar mezõgazdaság. Van-e a minisztériumnak valamilyen cselekvési programja arra nézve, hogy ez a jövõben ne legyen így?
Tisztában vagyok azzal, hogy nem könnyû a piaci zavarokat megszüntetni, nem könnyû egy olyan helyzetben változtatni, amikor nem mûködik rendesen a kamara, nem mûködnek rendesen a hegyközségek; azonban ez az állapot is tarthatatlan.
Tehát azt kérdezném: mivel tudja táplálni az én és a magyar lakosság - elsõsorban mezõgazdasági lakosság - optimizmusát a piaci zavarok megszüntetésére, vagy legalábbis csökkentésére való tekintettel, illetve ezzel kapcsolatosan? (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)