DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Államtitkár úr ugyan éreztette, hogy feleslegesnek tûnhet a nemzetközi szerzõdések kihirdetésérõl szóló vita, hiszen már érvényben levõ szövegekrõl van szó, azonban ez az alkalom mégis jó arra, hogy rávillantsak külpolitikánk egy vonatkozására. Bár már körülbelül tíz napja várok a tisztelt Külügyminisztériumtól egy Közép-Ázsiáról szóló háttéranyagra, és mind mostanáig ezt nem kaptam meg, ez nem akadályoz meg abban, hogy mégis röviden szóljak néhány dologról.
Mi a helyzet lényege? A volt szovjet keleti piacokat megmenteni vágyó szocialista politika 1994-ben kormányra került. Az áruforgalom viszont nem mutat ennek megfelelõ képet. 1994 óta felére csökkent számos FÁK-országgal - kiemelném éppen a szerzõdött országok közül Üzbegisztánt - az áruforgalom, ami Üzbegisztánnal 100 millió USA- dollárról 40-50 millióra, tehát tényleg felére csökkent. Üzbegisztán, ha egyebet nem veszünk, természeti gazdagsága miatt - nemesfémekre vagy a gyapotra gondolva - fontos partnerünk lehetne, és évek óta várja, hogy miniszterelnökünk viszonozza az üzbég miniszterelnök 1992. évi látogatását.
Horn Gyula úr közép-ázsiai útja alkalmával nem látogatott el Taskentbe. Göncz Árpád úr pedig 1996-ra tervezett útját lemondta, és azóta sem történt meg ez az út. Almatiban annak idején én nyitottam nagykövetséget, méghozzá 1993-ban; és a térség kétpólusú, ezért másik fontos helyként Taskentet terveztük, de azóta ez a terv a süllyesztõbe került. Karimov elnök járt Prágában, Pozsonyban, hozzánk nem jött.
Kazakisztánnal ugyan fenntartottuk a politikai kapcsolatokat, azonban gazdasági eredményeink megítélésem szerint aránytalanul kisebbek, mint a lehetõségek. 1993-ban tárgyalásainkon még olyan tételek szerepeltek, mint a magyar mezõgazdasági technológia exportja, mint a jelentõs mennyiségû földgázvásárlás, a folyamatos és nagy tételben történõ gyógyszer-, valamint mûbõreladás. Sõt, kereskedelmi- mûszaki-tudományos-kulturális - és ezeket kötõjellel mondtam - információs központ létesítése.
Mindezekben megtorpanás következett be. Pedig tudjuk, hogy komoly a fogadókészség. A hasznot hajtó kapcsolatokon túlmenõ kulturális érdeklõdés is van hazánk iránt. Ennek az érdeklõdésnek jellemzõ példája az, hogy a térséggel foglalkozó nagykövetséget Budapesten állította fel például Kazakisztán.
Kapcsolataink jelentõsége külgazdasági és nem utolsósorban biztonságpolitikai szempontból sem elhanyagolható. Az itt tárgyalt alapszerzõdések megindítása, némelyik esetében a végleges szöveg elkészítése és letárgyalása is az elõzõ, az Antall-kormányhoz fûzõdik. Most a kihirdetésükre kerül sor.
Az alapszerzõdéseket oly igen kedvelõ kormányunk azonban adós: a volt szovjet térség országait nem egyenlõ mértékkel kezeljük, és ezzel feszültséget is okozunk. Hol van például a kirgiz vagy a három kaukázusi alapszerzõdés tervezett szövege? Ezek az országok hátrányos megkülönböztetésnek, lekezelõ magatartásnak értékelhetik ezt a furcsa helyzetet, mellõzésüket. Nem világos, miért van a térségben magyar szempontból kétféle országtípus: amelyikkel kötünk és amelyikkel nem kötünk alapszerzõdést.
Természetesen az elõterjesztett anyagot, a kihirdetést meg fogom szavazni, tehát nem szavazati indokolásnak szántam, amit elmondtam, ezért nem is a szavazás után kértem szót. Inkább egy figyelmeztetést szerettem volna a kormánynak juttatni. Azt szeretném, hogy ezek a kapcsolatok javuljanak. Köszönöm. (Taps az MDF és az MDNP padsoraiban.)