DR. JESZENSZKY GÉZA (MDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt csonka Országgyûlés! Nem kívántam szólni ebben a vitában, de az elhangzottak alapján engedjék meg, hogy én is hozzáfûzzek valamit. Nagyra becsülöm az elõttem szólók érveit, és azt hiszem, az volna a kívánatos, ha ezeket az érveket mérlegre téve születne meg a döntés.
Szabó Lajos Mátyás képviselõ úrnak a felszólalásai is mindig figyelmet keltenek, de úgy látom, hogy õ is azt a régi értelmiségi tételt vallja, hogy Oroszországban hinni kell. Nagy örömmel hinnénk Oroszországban, de ahogy az elõttem szóló Kelemen képviselõ úr már elmondta, most az a kérdés, hogy kinek akarunk hinni: Jelcin elnöknek, vagy pedig annak a dumának, amelynek a többsége kommunista, illetve a Zsirinovszkij-féle úgymond szélsõjobboldal, amely filozófiájában ugyancsak igen közel áll a kommunista többséghez. (Zaj.) Így van.
(20.10)
Tehát azt hiszem, figyelembe kellene vennünk az elhangzottakon túlmenõen azt, hogy milyen állásfoglalásnak van figyelemfelkeltõ szerepe, hírértéke. Abban az esetben, ha a magyar Országgyûlés most mégis megszavazza a kihirdetést - azt hiszem, az érveket itt már nem kell felsorolni, hogy miért indokolt egyelõre elhalasztani -, annak semmiféle hírértéke nem lesz, az nem kerül be még a magyar sajtóba se. Ellenben, ha a magyar Országgyûlés ebben a kérdésben Jelcinnel összhangban, mintegy Jelcin elnök álláspontját támogatva, feltûnést keltõ határozatot hozna, az bekerülne nemcsak a magyar sajtóba, hanem még egy-két világlapba is.
Tehát ha a nemzetközi közvélemény nagy figyelmet, méltó figyelmet fordít a jogra - beleértve a második világháború végén vagy a háború alatt elkövetett súlyos embertelenségeket kísérõ vagyonjogi jogtalanságokat -, akkor joggal várhatjuk, hogy a nemzetközi közvélemény észreveszi azt a kérdést, amirõl sajnos ma - mondjuk ki nyíltan - a világ nem vesz tudomást. Tud sok szörnyûségrõl, de arról, hogy a magyar nemzetet még ez a rablás is sújtotta a XX. század derekán, nem tud ma senki rajtunk kívül, talán ezen a szûk körön kívül még a magyar Országgyûlés sem.
Tehát ezért én is csatlakozom azokhoz, akik talán reménytelenül is, de föl szeretnék hívni a parlamenti többség, a jelen nem lévõ többség figyelmét, hogy a figyelemelterelõ lépésre szavazzanak, tehát a "nem"- re, és ezzel halasszák el ennek a szerzõdésnek a kihirdetését, amelynek a születésében nekem is - örömömre szolgál - módom volt részt venni. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)