NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az alapszerzõdésrõl tartalmilag nagyon sokat elmondtunk már. Röviden azt hangsúlyoznám, hogy az alapszerzõdés tartalmilag semmi olyan jogot nem biztosít a szlovákiai magyarság számára, amellyel az aláírás pillanatában a szlovákiai magyarság nem rendelkezett volna. Az alapszerzõdésnek innentõl - erre a közösségre nézve - semmilyen pozitív hozadéka nincs.
Ami a magyarországi szlovák kisebbség helyzetét illeti: úgy gondolom, hogy az alapszerzõdés ezen a területen sem használható, ami nem jelenti azt, hogy a magyarországi szlovákság helyzetében - különösen a kétnyelvû oktatás területén - ne lenne rendkívül sok feladat, amely a magyar kormány elõtt áll. Azt hiszem azonban, hogy azok a lépések, amelyeket az Antall-kormánnyal kezdõdõen a magyarországi szlovákság jogainak javítása érdekében a magyar kormány és a Magyar Köztársaság elindított, olyan út, amelyen lehet eredményeket elérni. Gondolok itt a kisebbségi törvényre, gondolok itt a legkülönfélébb intézkedésekre, amelyek ehhez kapcsolódtak.
Hangsúlyoznám azt, hogy ha az említett területeken nem is mutatható ki az alapszerzõdés pozitív hatása, negatív hatása mindenféleképpen kimutatható, amennyiben kézenfekvõ, hogy kihúzza a talajt azon követelések alól, amelyeket a szlovákiai magyarság a jövõjére nézve megfogalmazott.
Ami az alapszerzõdés körülményeit illeti: ezzel kapcsolatban hadd húzzam alá azt, hogy az alapszerzõdés aláírását követõen Szlovákiában elfogadásra került az a nyelvtörvény, amelynek nyomán például Szlovákiában egy házasságot kötni szándékozú ifjú pár - amennyiben magyar nemzetiségû - nem mondhatja azt magyarul, hogy "igen", anélkül, hogy ennek az igennek ne lenne büntetés a következménye. E helyzet korrigálására számos nemzetközi tényezõ szólította fel Szlovákiát, és a megfelelõ eszközt is megjelölték: a nemzetközi intézmények szinte mindegyike - a legkülönfélébb spektrumon - a kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadását sürgeti. Ennek elfogadása sajnos ma a messzi távolba veszik, annak ellenére, hogy vannak olyan szlovák politikusok, mint például a szlovák külügyi bizottság elnöke, Dusán Slobodník, aki indokoltnak tartaná ennek az elfogadását, hogy most ne Mihal Ková államelnököt idézzem. Ami a további, rendkívül kisebbségellenes kihatású intézkedéseket illeti, meg kell említenem a közigazgatási beosztási törvény elfogadását, amelynek nyomán az elsõfokú közigazgatási egységek közül - jelenleg hetven-nyolcvan - csupán két közigazgatási egységben maradt meg a magyar többség.
Ha figyelembe vesszük, hogy ennek a közigazgatási beosztási törvénynek a következõ - mondjuk úgy - felhasználási fordulója a választójogi törvény módosítása során várható, akkor megjósolható, hogy e választójogi törvény módosításaként a jelenlegi tizenhét szlovákiai magyar képviselõbõl nem sok fog maradni. A legjóindulatúbb becslések szerint is maximum három-öt képviselõ marad a szlovák parlamentben.
Hadd említsem meg a szlovákiai magyarságot, de a szlovák társadalmat általában rendkívüli mértékben sújtó - a büntetõ törvénykönyv módosításával kapcsolatos - ügyet is: ez a gondolatbûn intézményét vezetné be a szlovák büntetõjogban. Abban az esetben, ha valaki olyan gondolatot közölne, amely bizonyos szervek értelmezése szerint beleütközne a szlovák nemzeti integritás, szuverenitás és hasonló jogokba, nagyon komoly büntetõjogi tételekkel lehetne az illetõt büntetni.
Negyedsorban meg kell említenem az alternatív oktatás intézményének de facto bevezetését, amely nem másról, mint a szlovákiai magyar oktatásügy elszlovákosításáról szól. Ennek sorába illeszkedik az, hogy hetven év után az elmúlt félévben elõször, kizárólag egynyelvû bizonyítványt lehetett Szlovákiában kiadni. Ebbe a gondolati körbe tartozik az a fajta rasszista államigazgatási felfogás, miszerint a pedagógusok alkalmazásának elõfeltétele bizonyos területeken nem a képzettség, hanem a származás. Ennek az elképzelésnek ma a szlovák oktatásügyi minisztérium államtitkára szintjén helye lehet.
Ötödsorban meg kell említsem azt a kulturális kényszerzubbonyt, amelyet a jelenlegi szlovák hatalom nemcsak a szlovákiai magyarságra, hanem egész Szlovákiára ráhúz: a kisebbségi színházak, múzeumok önállósága egyfajta körzetesítés nyomán gyakorlatilag megszûnt, a Csemadok és különféle lapok, kiadványok támogatása lenullázódott, és hasonlóan a Btk. módosításhoz, azt kell mondjam, hogy a kultúra területén a kisebbségügy ürügyül szolgál arra, hogy a többség jogait csorbítsa a jelenlegi szlovák hatalom.
Beszélhetnék még a házszabályról, az úgynevezett Gaulieder-ügyrõl, az államelnöknek a móresre tanításáról, az állami korrupcióról, a szervezett bûnözés rendkívül magas szintjérõl. Meg kell állapítani itt, a magyar parlamentben, hogy Szlovákia 1997-ben egy tekintélyelvû operettdemokrácia.
(20.40)
Erre a magyar külügyi kormányzat azt mondja, hogy együtt kell vele mûködni, barátsági szerzõdést kell vele kötni, barátomnak kell ezt az országot tehát nekem, parlamenti képviselõnek tekinteni.
De mit csodálkozunk ezen akkor, amikor a magyar miniszterelnök személyesen is kifejezésre juttatta, hogy õ szavatartó embernek tartja ennek az országnak a miniszterelnökét. Ha a magyar diplomácia nem azt mondja, hogy barátkozni kell ezzel az országgal, akkor azt mondja, hogy nincs alternatívája ennek a külpolitikának; azt mondja, nincs eszköz. Azt mondja ma az államtitkár úr, hogy a kihirdetés, egy alapszerzõdés kihirdetése nem része a diplomácia eszköztárának. Ugyanazt hallhatjuk különféle változatban évek óta.
Ezzel szemben úgy gondoljuk, van alternatíva, ennek pedig az a lényege, hogy minden, ami a demokrácia és a jogállamiság keretébe belefér, lehet a diplomáciának az eszköze; például az alapszerzõdések aláírása, az alapszerzõdések ratifikációja, az alapszerzõdések kihirdetése igenis a diplomáciának az eszköze.
Nem felel meg a valóságnak az, hogy a kihirdetés funkciója a közvélemény tájékoztatása. Azt hiszem, államtitkár úrnak, jogtanult embernek tudnia kellene azt, hogy a magyar jognak nem az a feladata, hogy a közvéleményt tájékoztassa. A közvélemény tájékoztatását meg lehetne oldani egy fizetett hirdetéssel. A kihirdetés által válik a belsõ jog részévé az adott dokumentum, nevezetesen ez a nemzetközi szerzõdés, tehát a jogi funkciója igenis megragadható, nem a közvélemény tájékoztatásának az eszközérõl van tehát itt szó.
De a diplomáciának eszköze kéne legyen az, hogy nincsenek titkos találkozók, amelyekrõl nemhogy a közvélemény, de a parlamenti képviselõk nem tájékozódhatnak. Ótátrafüred és Pöstyén - és sorolhatnánk azokat a kellemes üdülõhelyeket, ahol a két miniszterelnök az elmúlt években szõtte a barátságnak ezt a termékeny fonalát, és a diplomáciának igenis eszköze lehet az, hogyan idõzítünk bizonyos lépéseket.
Mert mind a mai napig, eddig a pillanatig, ennek a vitának a pillanatáig én nem érthetem meg azt, hogy miért kell behozni a magyar parlament elé kihirdetésre azt a dokumentumot, amelyet az elõbbiekben vitattunk, az orosz alapszerzõdést, s hogy miért kell behozni most a szlovák alapszerzõdést kihirdetésre, miért nem lehet a diplomáciának legalább az idõzítés vonatkozásában egy rugalmasabb, eredményorientáltabb stratégiát választani.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ez a mai magyar-szlovák viszony mindenféleképpen korrekcióra szorul az elkövetkezendõ években. Szüksége van ennek a kétoldalú kapcsolatrendszernek egy alapvetõ korrekcióra. Ennek elõfeltételeit részben Szlovákiában kell megteremteni, és bízom abban, hogy a szlovák ellenzék összefogása, az úgynevezett kék-koalíció, illetõleg a szlovákiai magyarsággal való együttmûködése elõ fogja ezt a folyamatot segíteni.
És részben Magyarországon is meg kell ennek az elõfeltételeit teremteni, hiszen ez a külpolitikai magatartás, amelyet a magyar kormány folytat, nem alkalmas arra, hogy a két ország reális érdekeken alapuló együttmûködését megteremtse, és a két nemzet reális érdekeken alapuló együttmûködését megteremtse.
Tehát úgy vélem, hogy az elkövetkezendõ idõszakban azon kell munkálkodnunk, hogy ez a szlovák-magyar viszony kimozduljon errõl a holtpontról, amin ma áll. Ez a szlovák demokráciának is az érdeke, és ez a két ország euro-atlanti integrációjának is az érdeke. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)