ROCKENBAUER ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én valóban két percben szeretnék reagálni Eörsi Mátyás elõbb kifejtett véleményére. Tisztelem Eörsi Mátyás álláspontját; különösen tetszett nekem az, hogy elismerte, hogy még a délután folyamán a felvezetésben nem fogalmazott pontosan a kihirdetés jelentõségét és ennek jogi következményeit tekintve. Azon viszont meglepõdtem, hogy azt az álláspontot fejtette ki, miszerint kvázi a kihirdetés egy olyan alkotmányos kötelezettség, amely automatikusan lép életbe a törvény ratifikálása után - ezt elõírta a jogrend, ezt akkor meg kell tennünk.
Meg kell kérdeznem Eörsi Mátyást, hogy ha ez így van, ha ez egy automatizmus, akkor vajon miért ez a cécó. Miért kell a magyar parlamentnek szavazni a kérdésben? Ha úgy lenne, ahogy õ ezt mondta, akkor nem kellene szavazni, akkor a kormány kihirdetné, megjelenne a Magyar Közlönyben, és kész. Azonban nem ez a helyzet: a magyar parlament a jövõ héten - mint ahogy egyébként ez gyakorlat más nemzetközi szerzõdések ügyében is - szavazni fog errõl a kérdésrõl. És igenis, ebben a tekintetben a diplomácia eszköztára, hogy a magyar parlament hogyan fog szavazni. Mert nyilvánvaló, hogy jelzésértéke van annak, ha a magyar parlament egy ilyen alapszerzõdésre egyöntetûen igennel szavaz; jelzésértéke van annak is, ha a magyar parlament ellenzéki része, amely kezdettõl fogva ellenezte ezt az alapszerzõdést, nemmel fog szavazni; és igenis jelzésértéke lenne, és azt gondolom, a legfontosabb jelzésértéke akkor lenne, ha elhalasztanánk, vagy nemmel szavazna az egész magyar parlament, jelezvén ezzel a szlovák kormánynak, jelezvén ezzel a szlovákiai magyaroknak is, hogy nem tudjuk elfogadni azt a gyakorlatot, ami Szlovákiában ma a magyarokkal szemben megvalósul.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)