ROCKENBAUER ZOLTÁN (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Annak idején a Fidesz is - mint a többi ellenzéki párt - ellenezte a román-magyar alapszerzõdés megkötését, több alkalommal volt módunk kifejezni, hogy miért.
Több okból is elleneztük. Hogy fölfrissítsem az államtitkár úr memóriáját: elsõsorban azért elleneztük, mert súlyos hiányosságai vannak az alapszerzõdésnek. A szöveg - mint ahogy Surján képviselõ úr az elõbb elmondta - a három alapszerzõdés közül minden bizonnyal a legrosszabb, a magyarság számára a legkevésbé biztosítja a jogokat a határokon túl.
Aztán elleneztük azért - ugyanúgy, mint a szlovák-magyar alapszerzõdés esetében tettük -, mert az RMDSZ, tehát a romániai magyarság legitim szervezete feje fölött köttetett meg ez az alapszerzõdés. Jól emlékeznek képviselõtársaim a nyár eleji vitanapra. Mielõtt a magyar kormány alá akarta írni ezt a szerzõdést, itt jártak az RMDSZ vezetõi, és szinte könyörögtek, hogy a magyar kormány ne írjon alá olyan szerzõdést, amelybõl a legfontosabb követeléseik hiányoznak. A magyar kormány a romániai magyarság kérését figyelmen kívül hagyta. Eörsi Mátyás képviselõ úr, aki akkor még a külügyi bizottság elnöke volt, itt a parlamentben elmondta, tudja, hogy a romániai magyarság nem támogatja az alapszerzõdést, õk azonban ezt az alapszerzõdést mégis meg fogják kötni, mert úgy ítélik meg, hogy ez a magyar kormány számára fontos.
Harmadsorban elleneztük ezt az alapszerzõdést azért, mert nemcsak a szövege volt rossz, nemcsak hogy az RMDSZ feje fölött köttetett meg, de azért is, mert különösen rossz volt az idõzítése. A magyar kormány abból a feltételezésbõl indult ki, hogy csak és kizárólag Iliescuval lehet alapszerzõdést kötni, éppen ezért a választások elõtt Iliescuval megkötöttek egy olyan szöveget, amelyrõl úgy gondolták, hogy ennél jobb szöveget valószínûleg nem lehet elérni.
Nos, a magyar kormány helyzetértékelése rossznak bizonyult, tegyük hozzá, szerencsére. Iliescu elbukott a választásokon, és jött helyette egy új kormány, a Ciorbea-kormány, jött egy új elnök, Constantinescu elnök, és egy olyan fordulat állt elõ, amely azt mutatja számunkra, ha a magyar kormány nem siet, nem kapkod, nem bízik Iliescu gyõzelmében, akkor sokkal de sokkal többet érhetett volna el.
Mi üdvözöltük a ratifikációs vitán is az új román kormányt. Üdvözöltük, különösen azért, mert olyan biztató jeleket lehetett tapasztalni, olyan ígéreteket hallhattunk, amelyek tényleg azt mutatták számunkra, hogy bár valami egészen csapnivaló alapszerzõdés született, de talán remény nyílik arra, hogy fölülemelkedik rajta a román kormány, és többet teljesít, mint amennyi a szövegben található. Ezért üdvözöltük a román kormányt, és azóta is bizalommal fordulunk a Ciorbea-kormány felé.
Ugyanakkor azért zárójelben meg kell jegyeznem - és magunk között ezt el kell ismerni -, hogy nagyon szép ígéretek hangzottak el, de túl sok konkrétum még nem történt. Ezt azért be kell látnunk. Üdvözlöm a konzulátusok terén történt megállapodást, és különösen a mai napon ki kell hangsúlyozni, mennyire fontosnak tartjuk azt, hogy a román kormány elszánta magát, hogy a tanügyi törvényt módosítani fogja, és egy ilyen értelmû tervezetet benyújt a parlamenthez. Ezt mind üdvözöljük és nagyon fontosnak tartjuk. Biztató jelnek is tartjuk. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy az egyházi ingatlanok vagy a helyi önkormányzati törvény ügyében nem történtek lépések, és - mint ahogy mondtam - idáig még csak tervezetekkel és ígéretekkel állunk szemben.
El kell ismerni, az új román kormány nagyon nehéz küzdelmet vállalt azért, hogy Románia részese lehessen az új európai intézményrendszernek. Nehéz küzdelmet vállalt, nagyon nehéz helyzetben van, és ezt nekünk figyelembe kell venni, amikor a román kormányról beszélünk. Egy olyan gazdasági programot kell egyrészt véghez vinniük, amely szociális szempontból alapvetõen sújtja a román lakosságot - valószínûleg nem lesz könnyû feladat -, másrészt pedig felvállalták a demokratizálás kérdését, ide értve a magyarság helyzetének javítását. Mindezt azért lehetséges ma megcsinálni Romániában, mert a román kormány azt mondja, hogy ez szükséges ahhoz, hogy Románia részévé váljon az új európai intézményrendszernek.
Sajnos azonban okunk van feltételezni, hogy abban az esetben, ha jelentõs elõrehaladás nem következik be a magyar kisebbség sorsának javulásában Romániában a NATO madridi csúcsáig, akkor bizony tarthatunk attól, hogy ez a kedvezõ folyamat lelassul vagy megtorpan. Ha ugyanis a NATO elutasítja a román kérelmet a madridi csúcson - tehát Romániát nem fogják meghívni az elsõ körben -, akkor a Ciorbea- kormány minden jóindulata ellenére gyakorlatilag lehetetlen helyzetbe kerül - nemcsak gazdasági téren, bár gazdasági téren is nagyon nehéz helyzetbe fog kerülni - a tekintetben, hogy a magyar kisebbség sorsán javítson. Abban az esetben pedig, ha Románia meghívást kap a NATO- csatlakozás elsõ köréhez - ami egyébként egybeesik mind az ottani magyarság, mind a magyar állam érdekeivel -, akkor azzal kell számolnunk, hogy az a pszichológiai hajtóerõ, ami jelen pillanatban az elmúlt fél évben Romániát a demokratizálódás útján elõrébb lendítette, bizony meg fog kopni.
(21.50)
Úgyhogy azt gondolom, hogy egyrészt nagyon szép és jó dolog az az ígérethalmaz, amit kaptunk, de ha a NATO-csúcsig nem érünk el haladást, akkor bizony a reményeink meg fognak csappanni.
Mi következik mindebbõl? Ha a magyar kormány nem ragaszkodott volna ahhoz, hogy Iliescuval kössön alapszerzõdést... (Közbeszólás: Iliescuval?) Iliescuval - õ volt akkor az államelnök. Horn Gyula és Iliescu kötötte meg az alapszerzõdést, képviselõtársam utánanézhet ennek. Tehát ha nem ragaszkodik hozzá, hogy Iliescuval kössön alapszerzõdést, hanem vár egy jobb pillanatra, amelyre egyébként mind az ellenzék, mind pedig a romániai magyarság kifejezetten kérte - sõt: az a romániai ellenzék is kérte rá, amelybõl késõbb kormány lett -, tehát ha megvárja Constantinescu elnökségét és a Ciorbea-kormányt, akkor most nem lennénk abban a helyzetben, hogy csak ígéretekre hagyatkozunk, hanem akkor bele lehetett volna venni ezeket az úgynevezett ígéreteket az alapszerzõdésbe, akkor jogi normává nemesültek volna azok az ígéretek, amelyek jelen pillanatban csak ígéretek. És akkor nem kéne attól tartanunk, hogy bizony a madridi csúcs után mindez az ígéret esetleg csak írott malaszt - abban az esetben, ha írott -, egyébként pedig pusztába kiáltott szó marad.
Úgyhogy tisztelem, amit Surján képviselõtársam elmondott, és látom benne a politikai logikát. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy mi úgy gondoljuk, hogy nem politikai helyzetrõl döntünk akkor, amikor a román- magyar alapszerzõdés kihirdetésérõl beszélünk. Nem egy politikai helyzetet elemzünk, hanem egy szöveget minõsítünk. Mi ezt a szöveget az õsz folyamán elutasítottuk, nem tettünk mást, mint hogy most is elutasítjuk. A Horn-Iliescu-paktumot sajnos nem tudjuk támogatni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)