DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter, a napirendi pont elõadója: Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! 1994 õszén módosította ez a mostani Országgyûlés ciklusa során a Magyar Köztársaság alkotmányát. Ez a módosítás akkor egy rövid, technikai jellegû, elsõsorban az állampolgári jogok országgyûlési biztosainak helyzetére, és alkotmányos szabályozására és az Alkotmánybíróság létszámára vonatkozó módosítás volt.
1995. május 2-án született az a megállapodás, amely az új alkotmány elõkészítésének érdekében azt tartalmazta, hogy alkotmánymódosítási moratórium kerüljön bevezetésre addig, amíg az alkotmány el nem készül. Ugyanakkor mára, tisztelt képviselõtársaim, azt hiszem, világosan láthatjuk, a tények ezt bizonyítják, hogy az az ok, az a feltétel, amiért az alkotmánymódosítási moratórium megszületett, nem teljesül, és nincs reális esélye annak, hogy az új alkotmány szövegét népszavazás erõsítse meg ebben a kormányzati vagy parlamenti ciklusban.
Emellett, tisztelt Ház, idõ közben olyan jogalkotási követelmények és szükségletek merültek fel, amelyeknek a kormány eleget kíván tenni. A kormány kifejezett kötelessége, hogy ezeknek eleget tegyen.
Ezek a jogalkotási kötelezettségek egy oldalról az Alkotmánybíróság határozataiból következnek. Nevezetesen: a népszavazás tárgykörére vonatkozó módosítás, szabályozás, illetõleg a kormánytagok jogállására, felelõsségére vonatkozó átfogó szabályozás kidolgozására, alkotmánybírósági határozat, idõpont megjelölésével - 1997. július 15- i dátummal - kötelezi az Országgyûlést és ezen keresztül a kormányt.
(10.00)
A tennivalók másik jelentõs köre az igazságügyi reform megvalósításával kapcsolatos. Az igazságügyi reform lényegével, tartalmával, fõ irányaival kapcsolatosan most természetesen nem kívánok részletesen szólni, hiszen a következõ napirend keretében bõségesen lesz lehetõségem kifejteni az ezzel kapcsolatos kormányzati álláspontot. Azt azonban most is szeretném nagyon határozottan és világosan leszögezni, hogy az igazságügyi reformra, tisztelt képviselõház, nem a kormány ambíciói miatt van szükség. Azért van szükség, tisztelt Ház, mert ez valamennyi magyar állampolgár érdeke, hogy jól szervezett, jól mûködõ igazságszolgáltatása legyen a Magyar Köztársaságnak. Ez független kormányzati ciklustól, ez a tendencia a korábbi kormányzati ciklus alatt is érvényesült, és meggyõzõdésem, hogy a jelen cikluson túlmutató feladatai is lesznek még a következõ kormányoknak e tekintetben.
Ha ezt a reformot nem kezdjük el, tisztelt Ház, további késlekedés következhet be, aminek a következményei még inkább tetézhetik azokat a problémákat, amelyeket ezzel a reformmal meg kívánunk oldani. Ez tehát a második tényezõje az alkotmánymódosítás indokoltságának és szükségességének.
Az okok harmadik csoportja, tisztelt Ház, a kisebb jelentõségû jogalkotási kötelezettségekbõl adódik, amelyek nemzetközi kötelezettségeinkkel függenek össze: nevezetesen a menedékjogra vonatkozó szabályozás összhangba hozatalát kívánjuk megvalósítani a genfi egyezménnyel, illetõleg az idõközi jogszabály-változások - mint például az összeférhetetlenségi törvény elfogadása - az a tény, amely az alkotmány-módosítást bizonyos ponton elkerülhetetlenné teszi.
Ezek tehát azok a szakmai - ha úgy tetszik -, politikai okai, indokai az alkotmány-módosításnak. Az elmúlt napok során valamennyien tanúi lehettünk azoknak a heves vitáknak, parlamenti és parlamenten kívüli csatározásoknak, amelyek akörül a vád körül alakultak ki, hogy a kormány felrúgta az alkotmány-módosítási moratóriumot a módosító csomag beterjesztésével.
Tisztelt Ház! Szeretném hangsúlyozni - és el kell mondani világosan a közvélemény számára is -, hogy annak semmiféle jogi és politikai kényszere nem volt sem 1994-ben, sem 1995-ben, hogy a koalíció a maga legitim, demokratikus úton szerzett 72 százalékos parlamenti többségét ne használja fel akár az alkotmányozásra vagy akár az alkotmánymódosításra. Abból a megfontolásból indultak ki a koalíciós pártok, tisztelt Ház, hogy igenis, az új alkotmánynak tükröznie kell egy olyan konszenzust a politikai pártok között, amely az alkotmány tartalmában, szövegében egyaránt kifejezésre jut. De hangsúlyozom, erre a korlátozásra, hogy alkotmánymódosításra vagy az alkotmányban új rendelkezések bevezetésére csak öt párt egyetértésével kerülhet sor, erre vonatkozóan semmilyen politikai és jogi kényszer nem áll fenn. Ezt a kormány és a kormánykoalíció önként vállalta annak reményében és abban a várakozásban, hogy reálissá válik belátható idõn belül az új alkotmány megalkotása, és természetesen ez az a feltétel, amely döntõ tényezõként hatott közre. Miután ez a feltételezés, úgy tûnik - sõt egyre inkább bizonyossá válik -, hogy nem valósulhat meg, ezért nincsen olyan kötelezettségünk, hogy más, a kormányzás szempontjából fontos teendõk megvalósítását is hátráltatva vagy befolyásolva továbbra is tartózkodjunk az alkotmány-módosítástól.
Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy a kormány maximálisan igyekezett a lényegében technikai jellegûnek is minõsíthetõ alkotmánymódosítási csomag tartalmának kialakításakor a pártok közötti egyeztetésre, hangsúlyozom: nem alibiegyeztetésnek és nem látszategyeztetésnek szántuk - legalábbis a kormányzati oldalról - az egyeztetéseket, hiszen többször kértük, hogy írásban juttassák el hozzánk az alkotmánymódosító csomaggal kapcsolatos állásfoglalásukat. A Fidesz kivételével valamennyi párt ezt a kérést teljesítette, az egyeztetések hoztak olyan eredményt, amely módosítást hozott a normaszövegben; és maradtak el olyan részek, amelyek az eredeti elõterjesztésben szerepeltek. Tehát nem valós az a megállapítás és minõsítés, hogy a kormány látszategyeztetéseket folytatott csupán.
Még egy kérdéssel szeretnék foglalkozni, amely szintén a Fidesz- Magyar Polgári Párt képviselõjének szájából hangzott el, amelyet ha idézek, így tudok összefoglalni vagy pontosan rekonstruálni: miután a koalíció érzi - mondta a képviselõ -, hogy el fog bukni jövõre a választásokon, ennek tompítására kívánja átszabni az alkotmányos rendszernek az MSZP-SZDSZ-koalícióra nézve korlátozó szabályait. Azóta is keresem, hogy vajon ebben az alkotmány-módosítási csomagban hol vannak azok a pontok, amelyek ilyen tartalmúak vagy ilyen természetûek. Szó sincs arról, hogy az alapvetõ közjogi vagy politikai viszonyokat érintenék, vagy a koalíció hatalmát bármi módon bebetonozó módosításokról lenne szó. Nyilvánvalóan nem tekinthetõ a végrehajtó hatalom vagy a koalíció erõsítésének, ha az Igazságügyi Minisztérium vagy a végrehajtó hatalom jogkörét erõteljesebben korlátozzuk a bíróságokkal kapcsolatosan. Tehát ez a feltételezés sem áll meg.
Tisztelt Ház! Ezek után a javaslat néhány lényeges elemére szeretném felhívni a tisztelt Ház és a közvélemény figyelmét. Ahogy említettem, három nagy indok és három nagy tényezõ határozza meg az alkotmánymódosítást. Öt tárgykörben kívánja a javaslat módosítani a hatályos alkotmányt, ezek a tárgykörök a következõek: az összeférhetetlenség kimondásához szükséges szavazatarány meghatározása, a népszavazás szabályozása, a kormánytagokra vonatkozó rendelkezések megváltoztatása, az igazságügyi reformmal kapcsolatos elõírások és a menedékjogra vonatkozó szabályok.
Az elsõ témakörrel kapcsolatosan nagyon röviden csak annyit tudok mondani, tisztelt Ház, hogy az összeférhetetlenség kimondásához a jelenlévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatára legyen szükség, ez teljességében összhangot teremt a mentelmi joggal kapcsolatos szabályozással. Úgy hiszem, ez külön indokolást nem igényel.
A második tárgykör a népszavazásra vonatkozó alkotmányos rendelkezések kibontása, amely tekintetében 1993 óta áll fenn alkotmánybírósági határozat alapján szabályozási kötelezettség. Ennek az alkotmányhoz igazítása nem történt meg: új törvényt kell alkotni az Alkotmánybíróság döntése alapján a népszavazásról és természetesen a népi kezdeményezésrõl; ennek az elõkészítése és egyeztetése a pártok között megtörtént. Több alapvetõ szabályt az Alkotmánybíróság rendelkezése alapján alkotmányban indokolt megjeleníteni; hiszen a népszavazásról, mint a közvetlen demokrácia legfontosabb intézményérõl a hatályos alkotmány mindössze annyit tartalmaz, hogy kétharmados törvényben kell az Országgyûlésnek szabályoznia. Ezért tehát az alkotmánynak rendelkeznie kell a népszavazás fajtáiról, a kezdeményezésre jogosultakról, a tiltott tárgyakról, az eredményességre vonatkozó legfontosabb szabályokról, és szólni kell a népi kezdeményezés jogintézményérõl is.
A harmadik témakör a kormány tagjainak és az államtitkároknak a jogállására és felelõsségére vonatkozó alkotmányos szabályozás átalakítása. E tekintetben szintén régi igény és régi kötelezettsége a kormánynak, hogy ezt a területet szabályozza. Ez az igény még határozottabban jelent meg az Alkotmánybíróság határozatában, amely ez év július 15-ig tette az Országgyûlés kötelességévé a törvény megalkotását. A törvény részleteirõl - hiszen a mai nap szintén elhangzik ebben a tárgykörben expozé - ez alkalommal kívánok majd szólni.
(10.10)
Mindenesetre azt le kell szögeznem, tisztelt Ház, hogy a törvény megalkotásához feltétlenül szükség van a hatályos alkotmány szövegének apró korrekciójára, pontosítására, éppen azért, hogy egyértelmû legyen a jogi helyzet.
A negyedik témakör az igazságügyi, igazságszolgáltatási reformmal kapcsolatos szabályozást tartalmazza, amelynek kapcsán szintén számos vita bontakozott ki már az elõkészítés idõszakában.
Az alkotmánymódosítással együtt a reformhoz szükséges hét törvényjavaslat benyújtásra került a Ház elé, és a közeljövõben újabb, ehhez szorosan kapcsolódó törvényjavaslatok benyújtására kerül sor. Nyilvánvaló, hogy a hatályos alkotmány néhány pontjának módosítása nélkül az igazságügyi reform végrehajtása, amelyet - ahogyan a bevezetõben is hangsúlyoztam - nemcsak a kormányprogram szempontjából kell fontos feladatnak tekintenünk, hanem valamennyi állampolgár számára rendkívül jelentõs ügyrõl van szó, ez szükségessé teszi az alkotmánymódosítást. Mégpedig a bírósági szervezet tekintetében, ahol a jelenlegi hatályos szöveg felsorolja a bírósági szervezet különbözõ egységeit. Ezt a négyszintû bírósági rendszer kialakításával ehhez a tényhez, illetve ehhez kell majd igazítani, ami egyébként megfelel a magyar jogi hagyományoknak, és sok ponton igazodik a fejlett európai államok bírósági szervezeti rendszeréhez is.
A második témakör a bírói függetlenség alapvetõ biztosítékaként a politikailag semleges bírói hatalom megfelelõ jogi garanciáinak, szervezeti garanciáinak megjelenítése érdekékben létrehozandó országos igazságszolgáltatási tanács létrehozásával kapcsolatos.
Végezetül ehhez a körhöz tartozik a Legfelsõbb Bíróság feladatával, szerepével kapcsolatos alkotmányos szabályozás, amelynek magában kell foglalnia a Legfelsõbb Bíróságnak azt a feladatát, hogy olyan jogegységi döntéseket hozzon, amelyek elõsegítik az egységes bírói gyakorlat kialakulását.
Az ügyészség várható szerepváltozására tekintettel apró korrekcióra van szükség az ügyészségre vonatkozó alkotmányos passzusban, és az igazságszolgáltatási reform utolsó kérdéseként foglalkoznia kell az alkotmánymódosításnak a jogorvoslati jogosultság alkotmányos szabályozásával, amelyet a jelenlegi alkotmányos szöveg meglehetõsen parttalanul határoz meg, és amelynek ésszerû korlátozása, meggyõzõdésem, hogy nem jelent jogkorlátozást, sõt, a jogérvényesítés fontos feltételeként határozható meg.
És végezetül ötödik témakörként szóltam a menedékjogra vonatkozó alkotmányi rendelkezés módosításáról, amely a genfi egyezménnyel történõ összhang megteremtése érdekében szükséges, és a nyelvi okokból történõ üldözésre utaló szövegrész elhagyását tartalmazza.
Tisztelt Ház! Ez az az öt témakör, amelyben a kormány, támaszkodva a kormánykoalíció pártjainak támogatására, benyújtja a Ház elé az alkotmánymódosítási csomagot. Azt kérem a tisztelt képviselõktõl, ellenzéki pártok képviselõitõl, hogy a vitában célszerû lenne elsõsorban a javaslatokra, azok tartalmára koncentrálni a vitát, hiszen világosan látható, a javaslatok tartalmából egyértelmûen kifejezõdik, hogy milyen indokok és milyen szükségletek alapozzák meg ezt az alkotmánymódosítást.
Kérem, hogy a vita után támogassák a kormány által benyújtott törvényjavaslatot. (Taps.)