DR. CSÁKABONYI BALÁZS, az alkotmány- és igazságügyi bizottság elõadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Az alkotmány- és igazságügyi bizottság a május 14-én megtartott ülésén az alkotmány módosításával kapcsolatos T/4300. számú törvényjavaslat vitája során 23 felszólalást hallgatott meg, amely természetesen magában foglalja a kormány képviselõjének megszólalásait is. A vita több mint 2 órán keresztül tartott, és elsõsorban azokat a politikai, jogpolitikai kérdéseket érintette, amelyek az utóbbi hetekben az Országgyûlés egyéb plénumain is felvetõdtek, és elsõsorban az alkotmányozási moratóriummal kapcsolatos kérdésköröket érintették.
A bizottsági ülésen felvetõdött az, hogy milyen viszonyban van egymással a most beterjesztett alkotmánymódosítási törvényjavaslat és az alkotmányozási moratórium tekintetében a korábban megkötött politikai megállapodás. A vitában kikristályosodott többségi vélemény szerint ez a korábbi politikai megállapodás ma már nem élõ és hatályos megállapodás, ugyanis az 1996. december 17-én az alkotmánykoncepcióról szóló országgyûlési határozathozatalkor hatályát vesztette, mivel az ellenzéki pártok közül három nem támogatta azt.
Mindezek ellenére, a fentiek hangoztatása mellett, a kormánykoalíció úgy foglalt állást, hogy az alkotmányozási munkát továbbfolytatja és megkísérli az alkotmány szövegtervezetének elkészítését és az Országgyûléshez történõ benyújtását, bár a három ellenzéki párt magatartásából már arra a következtetésre jutott, hogy ezek a pártok nem kívánják komolyan az új alkotmány létrehozását, vagy pedig csak olyan alkotmány létrehozását tekintik elfogadhatónak, amely szinte egyoldalúan tükrözi saját véleményüket, míg a 72 százalékot megjelenítõ többség véleménye nem juthat kellõen kifejezõdésre, hiszen ez a magatartás az elõrevivõ kompromisszumok megkeresését és kidolgozását lehetetlenné teszi.
Tisztelt Országgyûlés! E politikai kérdések uralták a bizottsági vitát, ugyanakkor a kormánypártok felszólalóinak hangsúlyozni kellett azt, hogy elkerülhetetlenül szükségessé vált az alkotmánymódosítás, mert a többszörös és az Alkotmánybíróság által megállapított mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés, valamint a törvényhozás elõtt álló feladatok nem teszik lehetõvé az alkotmánymódosítás további halogatását. A többségi vélemény megfogalmazói tételesen is elemezték a törvényjavaslatban szereplõ, az alkotmánymódosításra irányuló elképzeléseket, és a kormányt képviselõ igazságügyi politikai államtitkárral együtt az egyes elemekrõl egyenként is nyilatkoztak. A rendelkezésemre álló idõ rövidsége miatt a teljesség igénye nélkül ezek lényege a következõ volt:
Az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló törvény módosításával összefüggésben szükséges az alkotmány módosítása azért, mert a hatályos alkotmány szerint az összeférhetetlenség megállapításáról egyszerû szótöbbséggel kell dönteni, míg nyilvánvaló, hogy ezt a döntést szükségszerû minõsített többséghez kötni. Ez a módosítás tehát mintegy szükségszerûen következik az összeférhetetlenségi törvény közelmúltban történõ elfogadásából.
A törvényjavaslat 2., 3. és 4. §-aiban az Alkotmánybíróság évekkel ezelõtti döntése következtében szükséges a népszavazási törvény módosításának konzekvenciáit keresztülvinni, amelyekhez ugyan nem szükséges feltétlenül az alkotmányban történõ rögzítés, de korábban valamennyi párt egyetértett abban, hogy a népszavazással összefüggõ legfontosabb rendelkezéseket célszerû alkotmányos rangra emelni. A módosításban szereplõ rendelkezések tartalmilag valamennyi párt támogatását bírták.
(Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Országgyûlés alelnöke
foglalja el.)
A törvényjavaslat 5., 6. és 7. §-ai a miniszterelnök, illetve a miniszterek mandátumának, megbízatásának megszûnésével kapcsolatban felvetõdõ kérdéseket rendezik. Ezek az elemek nem hatalmi jogosítványokat érintõ, hanem elsõsorban technikai jellegû rendelkezések, amelyek rendkívül nagy gyakorlati jelentõséggel bírhatnak azokban az esetekben, ha a rendezést igénylõ valamely tény bekövetkezik.
(10.20)
Többségi véleményként hangsúlyozzuk, hogy ezek nem politikai jellegû módosítások, hanem kizárólag technikai jellegûek, és ezeknek alkotmányban történõ szabályozásával kivétel nélkül egyetértenek a különbözõ politikai pártok is.
A négyszintû igazságszolgáltatás bevezetését eredményezõ módosítás hosszú évek óta igényelt megoldási mód. Az alkotmányügyi bizottságban 1996 tavaszán megtartott nyílt napon a Legfelsõbb Bíróság képviselõi a leghatározottabban azt nyilatkozták, hogy nélkülözhetetlennek tartják annak bevezetését, továbbá megemlítendõ, hogy ez a változtatás a Magyar Bírói Egyesület 1993-as reformcsomagjában is szerepelt. Ma ezt a megoldási módot az igazságszolgáltatási reform egyik alapkövének tekintjük.
A javaslat 9. §-ában szereplõ két módosítás ugyancsak az igazságügyi reform része. Az elsõ szabályozás a társas bíráskodást érinti, míg a második a Legfelsõbb Bíróság jogegységi határozatának mint intézménynek az alkotmányban történõ megjelenítését célozza. Az országos igazságszolgáltatási tanács felállításának alkotmányban történõ megjelenítése az alkotmánykoncepció tárgyalása során négy párt támogatását nyerte el. Erre való tekintettel sem a kormányzat, sem a kormánykoalíció pártjai nem ragaszkodnak feltétlenül az országos igazságszolgáltatási tanács alkotmányba történõ beemeléséhez. Egyeztetés után el tudják fogadni azt az álláspontot, hogy errõl a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról szóló kétharmados törvény rendelkezzen.
Az ügyészséggel kapcsolatos rendelkezések szakmai jellegûek, míg a menedékjogról szóló rendelkezés megváltoztatása pedig kizárólag azt a célt szolgálja, hogy az teljes egészében konformmá váljon a menekültek státusával foglalkozó 1951-es genfi konvencióval.
A többségi véleményt összefoglalva jelezni szeretnénk, hogy a törvényjavaslatban semmi olyan elem nincs, ami úgynevezett politikailag érzékeny kérdést érintene, amelyben például a kormány saját hatalmát kívánná növelni, vagy a hatalom számára kedvezõbb berendezkedést segítene elõ. Évek óta húzódó kérdések megoldásáról van szó, a tárgyalások többször azért szakadtak meg, mert mindenki az alkotmányos rendezéssel értett egyet, és várta az új alkotmány megszületését. Ez azonban nem várható a közeljövõben, így az alkotmány módosítása a kormány által kezdeményezett módon szigorúan szûk körû, de egyben szükséges. Ezért az alkotmányügyi bizottság többsége - 13 igen szavazattal, 8 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül -
általános vitára alkalmasnak minõsítette a törvényjavaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)