DR. BALSAI ISTVÁN, az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének elõadója: Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Ahogy ezt a miniszter úr elmondta az imént, valóban hosszú idõre szóló, vagy legalábbis annak szánt törvénycsomagot tárgyal az Országgyûlés. Ezért mindenképpen felmerül a kérdés - és a bizottságban is ez képezte a legnagyobb vitát és a legnagyobb megosztottságot jelentõ döntést -, hogy miért van az, hogy a hét pártot magában foglaló Országgyûlésbõl öt párt kénytelen volt nemmel, illetõleg tartózkodással kifejezni ellenérzését az ily módon most már csak két párt által támogatott javaslatokkal kapcsolatban. A 14:10-es szavazás hiszen nemcsak számszerûleg rossz egy ilyen ügy kapcsán, hanem a konszenzussal kapcsolatos legcsekélyebb elképzelését sem igazolja a kormánynak. Ez nagyon rossz, azt kell mondanom, mint ellenzéki politikusnak is, hiszen egy olyan, a politikától valóban függetlenné vált és a törvényhozástól és a végrehajtó hatalomtól mind nagyobb függetlenséggel rendelkezõ, de ugyanakkor kölcsönösen egymásra utalt hatalmi ág egészének és környezetének a szabályozását illeti, mint a bírósági reformnak nevezett törvénycsomag, ami természetesen több, mint a bíróságok ügye, hiszen ügyészséggel kapcsolatos törvényjavaslatok is vannak, és mint hallottuk itt, több más épül egymásra.
Nos, tehát miért 14:10 ez az arány? Ennek indokait maga a miniszter úr mondta el az imént, és ezek elhangzottak a bizottsági vitában is, ezért az ottani történéseket ismertetem, de utalhatok az itt élõszóban elõadottakra, hogy tudniillik az ellenzéki képviselõket egyáltalán nem gyõzte meg az az érvelés, hogy az alkotmányozás folyamata, az új alkotmány koncepciójának elfogadását követõen elõállt helyzet indokolja a legcsekélyebb mértékben is a kormánynak az ettõl eltérõ álláspontját. Nem gyõzhette meg, mert az imént hallottuk azt, hogy 1996 márciusában jött létre az a bizonyos szûk körû kodifikációs bizottság, amelynek az érdekeltek voltak elsõsorban a tagjai, tehát magas beosztású bírák és megyei bírósági vezetõk és még néhány érdekelt és érintett, ennek az ügynek a kapcsán évek óta igen dicséretes munkát kifejtõ személy, de a politikai döntéshozásban és az ezzel kapcsolatos döntési felelõsséget, politikai és egyéb felelõsséget viselõk közül úgyszólván senki. Nos, ha 1996 márciusában ez a kodifikációs bizottság már megalakulván döntött az indulást illetõen a négyszintû bíráskodás bevezetése és az országos igazságszolgáltatási tanács felállítása iránt, akkor hogy lehet itt az ellenzék magatartásáról beszélni, akik 1996 decemberében többé-kevésbé bizonyos fenntartásokkal fogadták az új alkotmány koncepcióját, illetõleg tartózkodással fejezték ki hiányérzetüket?
(11.50)
Hogyan lehet, tisztelt Országgyûlés, az ellenzéknek a legcsekélyebb köze is annak a helyzetnek az elõidézéséhez, amely az alkotmányozással kapcsolatos hatpárti, de mind a hét párt által tudomásul vett egyezségnek a felrúgásán alapulva kívánja az igazságszolgáltatás ilyen jelentõs törvénycsomagját, ezek szerint konszenzus hiányában is, hosszú idõre szólóan átvitatva - a késõbbiek folyamán lesz nyilván módunk részletesen kifejteni az ezzel kapcsolatos aggályainkat -, az ország szempontjából egyáltalán nem lényegtelen kérdést így eldönteni?
Felvetettük azt a kérdést ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán, hogy vajon készült-e akár egy néhány oldalas hatásvizsgálat az ügyek érkezésének várható megoszlását illetõen, akár a négyszintû bírósági rendszer bevezetése kapcsán, akár a hatáskörök áttelepítését illetõen. És képzeljék el, tisztelt képviselõtársaim, az ott lévõ helyettes államtitkártól azt a választ kaptuk, hogy ilyet nem lehetett elkészíteni, tehát az Igazságügyi Minisztériumtól, ahol több mint száz éve vezetnek bírósági statisztikát, és az elõzõ év adatai rendelkezésre állnak, azt a választ voltunk kénytelenek nem elfogadni, de meghallani, hogy nem lehet elõre megbecsülni - szó szerint olvashatnám a jegyzõkönyvet a parlamenti bizottság ülésérõl -, nem lehet azt tudni, hogy jövõre vajon hány munkaügyi vagy hány polgári ügy lesz, ami majd most a megyei bíróságon fog indulni. Ráadásul olyan tévedéseket hangoztatott a kormány képviselõje, hogy például 10-12 ezer büntetõüggyel lesz több majd a megyei bíróságokon évente, e nagyságrenddel haladja meg az oda kerülõ Pp.-módosítás miatti ügyek számát; holott tudjuk azt, hogy a Pp.-módosítással, önmagában a közigazgatási ügyek kapcsán már azt a több tízezer ügyet a megyei bíróságokra fogja telepíteni. Tehát egyszerû tárgyi tévedéseken alapult a kérdésekre adott kormányzati válasz. Hogyan lehetne egy ilyen csomagot támogatni, ahol ilyen kormányzati elõkészítés van? A bizottságot tájékoztató illetékes felsõbb szintû - hogy úgy mondjam - minisztériumi vezetõ, ilyen alapvetõ adatokat nem tud, illetve tévesen idéz.
Természetesen nem fogadhattuk el azt az érvelést; és ezúton is szeretném ellenzéki képviselõtársaim nevében is visszautasítani. Ott is elhangzott, a bizottságban, hogy nem a feketegazdaságot pártolja az, aki óvja az igazságszolgáltatást egy nem megfelelõen elõkészített, nagyon sok szakmai aggályt és más hiányosságot magán hordó csomagnak az elfogadását.
Az is felmerült, hogy van-e ennek a kormánynak jelenleg, egy évvel a választások elõtt annyi kitartása, szakmai és politikai tõkéje, hogy valóban egy több évtizedre szóló, ilyen jelentõs vállalkozást háromévi - hogy úgy mondjam - késedelem után, a kormányzati ciklus utolsó évébe lépve, még egy jó néhány hónapot ennek a vitájával eltöltve, vajon szabad-e ilyen döntést hozatni a parlamenti többséggel? Amely két évvel késõbbeni hatálybalépés-kezdõidõpontot jelöl meg, és aztán további öt évvel késõbbeni hatálybalépést; tehát még két-három kormányzati ciklust érintõen az általa jónak tartott elképzelést kívánná a jelenlegi többséggel jóváhagyatni. Úgy gondoltuk tízen, hogy nincs abban a helyzetben jelenleg ez a kormány, hogy ezzel a jelentõs lépéssel, hosszú idõre szólóan, ezekkel az itteni szabályozási elvekkel döntse el a kérdést.
Természetesen egyik ellenzéki párt képviselõje sem ellenezne - a saját pártjának és képviselõi meggyõzõdésének a híveként - egy kiérlelt, egy, a bíróságok hatékony mûködését segítõ és a jogkeresõ közönség - ahogy ezt a miniszter úr is jól érzékeltette - érdekében álló döntést. De azért azt elég könnyû belátni, tisztelt Országgyûlés, hogy a bírósági szintek számának a szaporítása, az ügyeknek a helyi bíróságról máshová, messzebbre telepítése nemigen fogja a jogkeresõ közönség érdekét szolgálni, ha az ország egyik sarkából a másikba kell majd egy fellebbezés kapcsán utaznia. De ne elõlegezzük meg a jövõ héten induló vitát, hiszen ezek majd részletesen, húszórás idõkeretben ki lesznek tárgyalva!
Természetesen a kiérleletlenséget számos egyéb példával érzékeltettük, megpróbáltuk érzékeltetni a bizottsági ülésen. Ennek kapcsán hivatkoztunk arra, vajon akkor, hogyha a jelenleg a helyi bíróságokon mûködõ és a tényleges döntéseket hozó bírák 1, usque 5 éves gyakorlattal rendelkeznek, és ezek után a helyi bíróságok legjobb erõit - nyilván a megnövekedett hatáskör miatt - a megyei bíróságokra fogja a feladat átkényszeríteni, a dolgok rendes és normális folyamata alapján. Vajon tényleg kik, milyen gyakorlattal rendelkezõ bírók fognak bíráskodni a helyi bíróságokon? Vajon hogyha - a megváltozott hatásköröket illetõen - a megyei bíróságok fõleg mind büntetõ, mind pedig polgári ügyszakban számossal több ügyben kénytelenek eljárni, kik fognak gondoskodni ezeknek a megyei bíróságoknak a kibõvített tárgyalótermeirõl, a kibõvített bírói létszámáról? Hiszen azt hallottuk, hogy nem lesz több bíró. Azt mondta a helyettes államtitkár úr, hogy nem hozott megoldást a bírák számának a növekedése; és most hallottuk - a miniszter úr is megismételte -, megbukott az úgynevezett gyorsítási csomag, amely 2 évvel ezelõtt azt a reményt - akkor is a feketegazdaság elleni küzdelem hangoztatásával - tûzte ki célul, hogy majd gyorsabb és hatékonyabb lesz az igazságszolgáltatás. Ha ezzel a tervvel a kormány kénytelen úgy szembenézni, hogy ez megbukott, akkor vajon elvárható-e, hogy egy nagyságrendjében hatszor nagyobb vállalkozással sikert tud garantálni?
Nemmel szavazott az alkotmányügyi bizottság többsége: úgy gondolja (Dr. Hack Péter: Kisebbsége!), hogy az elõkészítésnek a minimális konszenzusmegteremtésre vonatkozó... Kisebbsége, bocsánatot kérek! A kisebbségi vélemény elõadójaként annak a tíz képviselõnek a nevében beszélek, akik tehát nem fogadták ezt el - köszönöm a helyreigazítást. Tehát úgy gondoljuk, ezt a minimális konszenzus megteremtésére irányuló készséget is nélkülözõ elõterjesztést így, ilyen formában nem fogjuk tudni támogatni. Sajnáljuk, hogyha a kormány nem gondolja meg magát, és nem hajlandó annak, a meglehetõsen egyoldalú állapotnak és álláspontnak a feladására, amely - még egyszer mondom - majd azt eredményezhetné, hogy Magyarországon egy olyan bírósági reform lép Bletbe, amelyet hét párt közül csak kettõ fogad el, többé-kevésbé. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)