DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Az Országgyûlés 1994 õszén egy vadonatúj Házszabályt fogadott el. Ebben a megelõzõ parlamenti ciklus tapasztalatait próbáltuk úgy összefoglalni, hogy ezzel a mostani parlament és a késõbbi parlamentek számára megelelõ kereteket tudjunk biztosítani a folyamatos mûködéshez.
Már akkor elhatároztuk, hogy azért, mert több új intézményt vezettünk be, egy év után visszatérünk a tapasztalatok feldolgozására. A tapasztalatokat el is kezdtük feldolgozni, és ebben a munkában a parlamenti frakciók egyaránt részt vettek. Az elmúlt év tavaszán már az Országgyûlés elé került egy összeállítás, amely végül is nem módosította egészében a Házszabályt, több kisebb házszabály-módosítás természetesen azóta is volt részletkérdésekben, többek között éppen az összeférhetetlenségi törvény kapcsán a közelmúltban. A nagy, átfogó házszabály-módosítást azonban most terjesztettük az Országgyûlés elé.
Szeretném hangsúlyozni, hogy bár ennek a házszabály-módosító csomagnak elõterjesztõjeként Toller László a Szocialista Párt részérõl és én a Szabad Demkraták Szövetsége részérõl lettünk feltüntetve, valójában ez az elõterjesztés kollektív munka, legalábbis túlnyomó részében kollektív munka, a különbözõ parlamenti frakciók között létrejött kompromisszumok eredménye. Idõnként nem is volt szükség kompromisszumokra, hiszen az alkotmányügyi bizottság folyamatos gyakorlatában megoldott egyes szabályjavaslatkat érintettünk be a Házszabály mostani tervezetébe.
Miért mégis ketten szereplünk ezen a módosító javaslaton elõterjesztõként? Szeretném hangsúlyozni, hogy egy rendelkezés, a 14. §, a napirend elõtti felszólalásokat érintõ rendelkezés kivételével az elõterjesztés többi részében kialakult a pártok közötti egyetértés. De hangsúlyozni szeretném, hogy a napirend elõtti felszólalások kérdésében is tulajdonképpen nemcsak a két kormánypárt értett egyet ezzel a most elõterjesztett változattal, hanem ellenzéki támogatása is volt ennek az elképzelésnek. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez az elképzelés is kompromisszumos, és az ellenzék számára több jogot biztosít, mint az elmúlt év nyarán leszavazott, korábbi javaslat volt.
Mivel ez egy átfogó, nagy házszabály-módosítás, természetesen nemcsak a napirend elõtti felszólalásokról szól, amint az elõbb már jeleztem is. Csak címszavakat szeretnék említeni: többek között például új elem, új intézmény, hogy bevezetjük a bizottsági tájékoztatót mint újfajta parlamenti megnyilatkozási módot, olyan esetekben, amikor például az Országgyûlésnek nem kell határozatot hoznia arról, hogy egy bizottság egy adott témakörben milyen beszámolót készített el. Módosító javaslataink vannak például a szavazási rendrõl, ezen belül például a zárószavazásról, éppen az azóta megszerzett tapasztalataink bedolgozása értelmében. A költségvetési bizottság kifogásolta, és joggal kifogásolta, hogy a költségvetési vita sajátosságait a Házszabály eddigi rendelkezései kellõképpen nem vették figyelembe. Ennek megfelelõen a költségvetési vitára is új rendelkezéseket tartalmaz a mostani elõterjesztés. Lényeges, hogy a Házszabály értelmezésével kapcsolatban eddig több olyan vitás kérdés merült fel, hogy mikor fordulhatnak, ki fordulhat az alkotmányügyi bizottsághoz értelmezés végett, amelyekrõl szintén célszerû egy újabb normatív szabályozás. Érinti a hivatali szervezetet, a titokvédelmet, a könyvtárat is ez a mostani csomag, tehát nagyon sok olyan új rendelkezés kerül a Házszabályba, amelytõl egyértelmûen azt várjuk, hogy a Ház további munkáját fogja elõsegíteni.
Hangsúlyozom: az elõbbi kérdésekben egyetértés volt a különbözõ frakciók között.
A vita a napirend elõtti felszólalások kérdésében alakult ki, és tulajdonképpen ez a 14. § jelentette azt a pontot, amely miatt végül is azok sem vállalták az elõterjesztés aláírását, akik ezzel egyetértettek, és remélhetõleg a vita során is támogatni fogják a tervezett megoldásokat.
Mi lenne a változás? A napirend elõtti felszólalásokra nem bármelyik ülésnapon kerülhetne sor, hanem a parlament rendes ülésezése szerinti elsõ két tárgyalási napon, ülésnapon. Tehát ha bármilyen ok miatt - akár azért, mert vitanap van, akár a parlament összegyûlt munkája miatt - további ülésnapot kell beilleszteni a parlament munkarendjébe, akkor ezeknél az ülésnapoknál erre a rendkívüli napirend elõtti felszólalási lehetõségre nem kerülne sor. Ez a parlament mûködõképességét segítené, hiszen általában ezekre a rendkívüli napokra megadott célból hoz döntést az Országgyûlés.
A másik kérdés, hogy a vita keretében - hiszen a napirend elõtti felszólalásokból már vita keletkezett, ellentétben a kezdeti elképzeléssel, hogy ez csak valamiféle elõterjesztés, bejelentés lesz - kétpólusúvá kívánjuk tenni ezt a vitát. Ha valaki egy napirend elõtti felszólalás keretében egy rendkívüli, halaszthatatlan, országos jelentõségû ügyben valamit el kíván mondani, akkor erre a kormány képviselõje reagáljon csak, és legfeljebb az a személy, akit személyében érint az itt kialakult párbeszéd.
A napirend elõtti felszólalások másik nehézsége volt eddig, hogy az 5 percben elmondottakra és az esetleges, különbözõ észrevételekre a kormány képviselõje mindössze 2 percben reagálhatott eddig.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a napirend elõtti felszólalásoknál nincs írásbeli elõterjesztés, a kormány képviselõje gyakran csak egy címet kap, hogy mibõl kell felkészülnie, tehát eleve hátrányban van azzal szemben, aki tudja, hogy mirõl fog beszélni. Ha idõben is korlátozzuk ezt a lehetõséget, tehát ötperces elõterjesztésre csak két percben tud reagálni, abban az esetben nagyon furcsa párbeszédek alakulhatnak ki az Országgyûlésben, ahogyan erre számtalan példa volt is. A következõ kérdés, hogy a napirend utáni felszólalások kérdésében is ugyanezt az idõbeli egyensúlyt szeretnénk biztosítani. Tehát ha valaki öt percen belül beszél - és itt is be szeretnénk vezetni az ötperces idõkorlátozást -, abban az esetben is a kormány képviselõjének legyen meg ez az ötperces reagálási lehetõsége, tehát az idõbeli egyenlõség szülessék meg.
Miben változik a mostani elõterjesztés? Változik abban, hogy ha bármelyik frakcióvezetõ - vagy adott esetben a helyettese - napirend elõtti felszólalást mond el, abban az esetben ne szinte parttalan hozzászólás, vita alakuljon ki azzal, hogy minden képviselõcsoport részérõl valaki még hozzászólhat, sõt még a bizottsági elnökök is ehhez hozzászólhatnak. Nem célszerû ez a nagyon hosszadalmas vita, hiszen, mint ahogy erre késõbb majd ki fogok térni, ez bizonyos értelemben a parlament törvényhozó tevékenységének a lakosság általi megismerését teszi nehézkessé.
Hangsúlyozni szeretném, hogy a napirend utáni felszólalások keretében nemcsak a frakcióvezetõk, de bármelyik képviselõ öt percben elmondhatja azt, amit el kíván mondani, és erre a kormánytól reakciót is várhat. Ez jogi lehetõség. A napirend elõtti felszólalásoknak valamiféle ilyen jellegû korlátozása nem a jogi lehetõséget csorbítja, hanem csak arról van szó, hogy mikor hangozhat ez el. Tehát a jogi, politikai oldaltól áttevõdik egy tulajdonképpen arckép, image oldalára, a televízió közvetítés során hangzik el, vagy pedig valamikor késõbb.
(14.20)
Úgy gondolom, hogy a parlamenti munka szempontjából az érdemi tevékenység a lényeges, és nem az, hogy valaki a televízió elõtt mennyit kíván szerepelni és erre milyen lehetõséget kíván önmagának biztosítani.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a napirend elõtti felszólalások szabályozásánál szerettük volna megismerni a nemzetközi gyakorlatot. Ennek keretében több ország házszabályát áttekintettük. Így többek között a belga, a dán, a nagy-britanniai, a német, az olasz, a román, a szlovén házszabályokat megvizsgáltuk, de többek között például az Amerikai Egyesült Államok házszabályt pótló határozataival is foglalkoztatunk.
Ennek megfelelõ jogintézményt ezekben az országokban tulajdonképpen nem találtunk. Az Amerikai Egyesült Államokban a napirendi utáni felszólaláshoz hasonló intézmény létezik, a többi országban a parlamenti kontrollnak azok az elemei mûködnek, amelyek a magyar Házszabályban részletesen, sõt gyakran szélesebb körben biztosítottak, mint a vizsgált házszabályokban.
A parlamenti kontroll lényeges eleme az interpelláció, lényeges eleme a kérdés. Mi bevezettük az azonnali kérdések óráját; mûködik a vizsgálóbizottságok intézménye; el lehet rendeltetni a politikai vitanapot - tehát nagyon sok olyan intézmény rendelkezésre áll, amelynek keretében a kormány ellenõrzését az ellenzék gyakorolhatja, megvan rá minden lehetõsége, gyakran szélesebb körben, mint az ismertetett európai jogállamok eddigi gyakorlatában és szabályaiban ez lehetséges.
Ehhez képest a napirend elõtti felszólalás egy nagyon speciális magyar különlegesség, amelynek az a lényege, hogy az Országgyûlés többsége által megszavazott napirend háttérbe szorul, idõben eltolódik az egyes képviselõcsoportok által kezdeményezett viták mögé. Ez egy elvi kérdés, tehát az, hogy az Országgyûlés többsége által elfogadott napirend szerint folyik-e a parlamenti munka, vagy pedig viszonylag kis képviselõcsoportok is kezdeményezhetik, hogy ez az egész tolódjék odébb. Önmagában ezzel kisebb gond lenne, a nagyobb probléma ott jelenik meg, hogy amint már említettem, ez nem jogi kérdés, hanem a parlament képének alakításához és az egyes frakciók képének alakításához használható eszköz.
Mirõl van szó? Arról, hogy a napirend elõtti felszólalások általában a televízió nyilvánossága elõtt zajlanak le, míg az Országgyûlés törvényhozó munkájának nagyon jelentõs része ennek következtében kiszorul a televíziós közvetítésekbõl. Hangsúlyozom tehát, hogy sokkal kevésbé jogi, mint sokkal inkább kommunikációs és image-építõ kérdéssé vált a napirend elõtti felszólalások kérdése. A lakosság nagy része a parlamenti munkát az általa televízióból megismert napirend elõtti felszólalásokból minõsíti, és ez a minõsítés nem minden esetben kedvezõ a parlament számára. Úgy gondoljuk, hogy a parlament valódi, érdemi, feladatmegoldó, többek között törvényhozó tevékenységének megismerése nemcsak a parlament érdeke, hanem az állampolgárok joga is.
Ahhoz, hogy az állampolgár igazán képet alkosson arról, hogy a parlamentben mi folyik, legalábbis differenciáltabb képet alkosson és ne feltétlenül csak a napirend elõtti felszólalásokból vonjon le következtetéseket, célszerû, ha a lakosság informálása céljából az Országgyûlés egyéb tevékenysége is nagyobb nyilvánosságot kap. Éppen ezért a napirend elõtti felszólalásoknak - amelyek az Országgyûlésben gyakran már napi 2-3 órás idõtartamot vesznek igénybe, és gyakran valóban a televíziós közvetítési mûsoridõ nagy részét elveszik - egy idõbeli korlátozása és racionális korlátozása szükségessé vált.
A kompromisszum az, amirõl az elején beszéltem, hogy hetente erre kétszer lehetõség nyílik, akinek mondanivalója van, mondja el, a kormány erre - legalábbis idõbeli esélyegyenlõséggel - reagálni tudjon, de ne váljék parttalanná a napirend elõtti felszólalások kérdése.
Ez a javaslat, amelyet végül is elõterjesztettünk, ellenzéki oldalról született meg. Bízunk abban, hogy ezt a kompromisszumkészséget az ellenzék értékelni fogja és akkor is, ha csak ketten írtuk alá Toller Lászlóval ezt az elõterjesztést, a házszabály-módosítás keretében ez az intézkedés, ez a rendelkezés is meg fogja kapni azt a további legalitást, amely nem szükséges ugyan a jogi rendelkezés meghozatalához, de ahhoz igen, hogy láthatóvá váljék: ez a megoldás nemcsak a kormánypártok érdekében áll, ez az egész parlament képének, valódi képének megismerése szempontjából fontos rendelkezés.
Bízom abban, hogy ennek megfelelõen fog lezajlani az Országgyûlésben a vita, és bízom abban, hogy az Országgyûlés a Házszabályt egy ilyen vitának megfelelõen fogja módosítani, többek között figyelemmel lesz arra, hogy valóban a feladatmegoldás, az ország gondjainak a megoldása, a törvényhozási tevékenység feltétlenül fontos - és fontosabb, mint az, hogy esetleg az elõzõ heti újságból kiragadott ötletekre hogyan tud azonnal, különösebb felkészülés nélkül reagálni a kormány valamelyik képviselõje.
A Házszabály egyéb rendelkezéseivel szemben aligha hiszem, hogy különösebb ellenállás lesz. Bízom abban, hogy a napirend elõtti felszólalások kérdésében is méltányolni fogja az ellenzék ezt a kompromisszumkészséget, hogy ezt az indítványt terjesztettük elõ és nem ennél esetleg radikálisabbat, amint erre az elmúlt évben sor került.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)