DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! A kormány tagjai igazán nem vádolhatók azzal, hogy napirend elõtti hozzászólásaikkal súlyosan megterhelnék az Országgyûlés szûkre szabott tárgyalási idejét. A kormány által a nyugdíjreformmal összefüggésben benyújtott törvénycsomaggal, valamint a kormány által elfogadott egészségügyi törvénytervezettel kapcsolatos legutóbbi fejlemények arra késztettek, hogy a kormány nevében éljek a napirend elõtti felszólalás eszközével.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ebben a parlamenti ciklusban a szociális védelem tartópillérének számító társadalombiztosítás és egészségügy reformjáról rendeztünk politikai vitanapokat, és úgy tûnt, valamennyi parlamenti párt elfogadja, hogy ezek a reformok szükségesek és a nagyobb bajok elkerülése érdekében tovább már nem halogathatók. Ugyanakkor az elmúlt idõszakban és most is nyilvánvaló volt, hogy a reformok kidolgozása, különösen annak véghezvitele politikai elszántságot és következetes munkát igényel.
A kormány által kezdeményezett javaslatokat most az a veszély fenyegeti, hogy az ügyrendi viták útvesztõjébe kerül, mielõtt a tényleges tárgyalás megkezdõdne. A törvénycsomag általános vitára való alkalmasságának tárgyalásakor több bizottság ülésérõl kivonultak az ellenzéki pártok képviselõi, és hasonlóképpen cselekedtek az elmúlt heti házbizottsági ülésen is. Megismerhetõ álláspontjuk szerint a kormány késedelmesen nyújtotta be a törvénytervezeteket, és elengedhetetlenül rövid idõ alatt akarja azt megtárgyaltatni az Országgyûléssel.
Ami a késedelmes benyújtást illeti: a kormány nem kíván ezzel kapcsolatban mentegetõzni; de felhívom tisztelt képviselõtársaim figyelmét, hogy a minél szélesebb körben történõ egyeztetés és konszenzusteremtés érdekében szükséges volt az elõzetesen tervezetthez képest további idõt szánni az egyre szélesedõ társadalmi vitára, az újabb és újabb változatok egyeztetésére, amelynek eredményeként a kormány olyan törvénycsomagot nyújtott be, amelynek hátterében valódi társadalmi vita és a fõ kérdésekben a szociális partnerekkel kötött konkrét megállapodások állnak.
Ez ideig nem volt lehetõségünk megismerni az ellenzéki pártok tényleges javaslatát a tárgyalás menetére vonatkozóan, mert a szükséges idõ így, önmagában nehezen értelmezhetõ. Azt nem feltételezem, hogy azért nem gondolják a törvénycsomag javasolt tárgyalását, mert ezzel szeretnék azt megakadályozni, hogy mondjuk az idõs korúak széles rétegei hozzájuthassanak a jelenleginél kedvezõbb ellátásokhoz, hogy 16-17 százalékos nyugdíjemelés valósuljon meg, hogy orvosoljuk az özvegyinyugdíj-rendszer igazságtalanságait. Arra következtetek, hogy az ellenzék tisztában van mindezekkel, és a reformszándékok is kiolvashatók az állásfoglalásaikból.
Mindezek alapján a figyelmet közös felelõsségünkre szeretném irányítani. Az idõcsapda nem lehet elégséges ok a társadalom számára elfogadhatatlan egymásra mutogatásra. A kormány arra kéri az ellenzéki pártokat, hogy a parlamenti felelõsségük tudatában vizsgálják felül eddigi álláspontjukat. A törvénycsomag megtárgyalására javasolt és az ellenzék számára is elfogadható idõtartamról folytatnunk kell a konszenzuskeresést; ésszerû határok között a kormány nyitott erre.
Tisztelt Képviselõtársaim! Röviden szeretnék szólni az egészségügyi reform parlamenten kívüli, de a parlamenti pártokat érintõ eseményérõl is. A kormány a múlt héten tárgyalt az egészségügyi törvény tervezetérõl, amelyet rövidesen az Országgyûlés elé kívánunk terjeszteni. A Magyar Orvosi Kamara azt a véleményét hozta nyilvánosságra, hogy a törvénytervezet parlamenti vitára alkalmatlan, sõt, hétpárti egyeztetésre hivatkozott ebben a tekintetben. Azzal az igénnyel lépett fel, hogy a törvénytervezetet az Országgyûlés csak a kamara elõzetes konszenzusa birtokában fogadja el. Úgy gondolom, hogy a parlamenti demokrácia játékszabályainak sérelmét jelenthetné ez, hiszen a Magyar Orvosi Kamara - mint szakmai érdekvédelmi szervezet és köztestület - véleményezési joggal rendelkezik, de kizárólagosan nem képviseli az egészségügyi dolgozókat, különösen pedig nem az egész magyar lakosságot.
Az Országgyûlés elé terjesztéssel egyidõben, illetve azt követõen a tárca bármikor örömmel rendelkezésre bocsátja mindazokat a jegyzõkönyveket, amelyek az orvosi kamara folyamatos jelenlétét és az elõkészítõ munkában való részvételét igazolják. Képviselõtársaim pedig mindezen vélemények birtokában tudnak majd döntést hozni a parlamenti vita szakaszában és a döntéshozatal során.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)