CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszter úr felvezetésével ellentétben állítom, hogy mi és az egész ellenzék is partnerek vagyunk abban, hogy az országnak, a társadalomnak mielõbb megfelelõ nyugdíjreformja legyen. Tehát ebben igenis partnerek vagyunk. Ami ellen mi tiltakoztunk, illetõleg valóban kivonulások történtek bizottsági ülésekrõl, házbizottságról is, az kizárólag azért van, mert nem tartjuk elégségesnek ezt az idõt, ami a parlament rendelkezésére áll.
Itt két szempont ütközik. Az egyik az, hogy van egy bevezetési idõpont, amit már szinte dogmaként kezel a kormány, a kormánytöbbség; mi pedig azt mondjuk, hogy ez egy olyan, az egész társadalmat érintõ reform, amelyet megfelelõen meg kell tárgyalni, és az alapvetõ princípium az, hogy ez megfelelõ legyen, hiszen nemcsak a mostani nyugdíjasokra vonatkozik, hanem a fiatalokra is, akik késõbb majd nyugdíjba mennek. Tehát semmiképpen nem tudjuk elfogadni az idõkeretet, mert ez nem méltó ehhez a témához. Nem akadályoztuk meg azt, hogy a tárgyalás megkezdõdjön, hiszen ezen a héten meg is kezdõdik. Azt kértük, hogy a felkészülés érdekében a hozzászólások csak a jövõ héten kezdõdjenek meg - ezt végül is elértük.
Azt szeretném hangsúlyozni, hogy az ország akármilyen rossz helyzetben van, ennek ellenére ez egy olyan fontos téma, amibe a parlamentnek bele kell vágnia. A mi javaslatunk az, hogy igenis kezdõdjön meg a tárgyalás; ebben a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója részt vesz - de a nyári szünet elõtt nem szabad erõltetni azt, hogy végszavazásra kerüljön. Az általános vita lezárása majd az õszi ülésszaknak talán az elsõ ülésnapján is megtörténhet (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), és ez még egyáltalán nem zárja ki azt, hogy a kormány által elképzelt idõpontban bevezetésre kerüljön.
Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)