DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Meglehetõsen meglepõ, azt is mondhatnám, hogy abszurd: azon szakértõi kormány regnálásának harmadik évében, amely még száz nap türelmi idõt sem kért annak idején, most néhány tíz perc miatt - amennyivel a vita elnyúlik - van egyeseknek kifogásuk.
Tisztelt Országgyûlés! Ennek a koalíciónak három esztendeje volt arra, hogy a nyugdíjreformot - vagy akármilyen más, társadalomátalakító reformot - ide a Ház elé, elénk beterjessze, és megfelelõen, alaposan megvitatva el is fogadtasson ahhoz, hogy jövõ év január 1-jén életbe léphessen. Ezt önök nem tették meg, csak várni lehetett erre. A népjóléti miniszter úr nagyon helyesen mondta: egyetértés volt abban, hogy valamifajta reformra szükség van. Abban viszont nem volt igaza, hogy erre a reformra lett volna szükség, hiszen egy rossz, mind a jövendõbeli nyugdíjasokat, mind pedig a mostani nyugdíjasokat bizonytalanságba döntõ javaslatról van szó, amelynek egyetlen reménye van, vagyis az, hogy megfelelõ idõben megfelelõ vitával meg lehet oldani és módosítani lehet annak érdekében, hogy módosulhasson ez a szabály.
Éppen ezért a Fidesz nem támogatta, hiszen ez egy rossz nyugdíjtörvény-tervezet, egy olyan, amely ilyen rövid idõben való statáriális tárgyalás keretében (Derültség a kormánypártok soraiban.) nem javítható kellõ mértékben. Valóban éppen egy posztkommunista, illetve kommunista jellemvonás (Vancsik Zoltán: Ez az! Keményen!), hogy a vitára szánt idõ minden egyes percét sajnálatos és elvesztegetett idõnek szánják. Éppen ezért ezt a javaslatot, képviselõtársaim, egyetlenegy dolog fenyegeti - szemben azzal, amit a népjóléti miniszter úr mondott -: ez pedig az, hogy elfogadják. Ez nem ezt a javaslatot fenyegeti, hanem általában az ország polgárait, a nyugdíjasokat és mindazokat, akik a jövõben nyugdíjat szeretnének élvezni.
Köszönöm a figyelmüket. (Közbeszólások a kormánypártok padsoraiból. - Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)