DR. AVARKESZI DEZSÕ igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! Az elõttünk fekvõ, a polgári perrendtartás módosítására készített törvényjavaslatot a kormány az igazságszolgáltatási reform részeként terjeszti elõ. A javaslat célja kettõs: egyrészt a polgári eljárásjog szabályait az új szervezeti rendszerhez igazítja, és ehhez mérten osztja el a feladatokat a bírósági szintek között, másrészrõl a jogorvoslati rendben olyan változtatásokat hajt végre, amelyek a jelenlegi egységes szabályozást az ügyek jellegére tekintettel differenciáltabbá teszik.
A törvényjavaslat hatásköri szabályai a bírósági szervezeti rendszer változásait tükrözik. Az ítélõtáblák felállítása lehetõséget ad arra, hogy a helyi és a megyei bíróságok között az ügyek elsõfokú elbírálása tekintetében arányosabb munkamegosztás érvényesüljön. A megyei bíróságok elsõfokú határozatai ellen benyújtott fellebbezéseket ugyanis az ítélõtáblák bírálják majd el és nem a Legfelsõbb Bíróság. Ilyen ügyátcsoportosításra eddig azért nem nyílott lehetõség, mert az a Legfelsõbb Bíróságot mint fellebbezési fórumot túlterhelte volna.
A hatáskör-átcsoportosítás vezérelve az, hogy bonyolultabb ügyek kerüljenek át a megyei bíróságok elsõfokú hatáskörébe. Ezek elbírálása speciálisabb szakértelmet igényel. Így például a megyei bíróságok elsõfokú hatáskörébe kerülnek a cégekkel kapcsolatos perek, a cégnek nem minõsülõ, de a megyei bíróságok által nyilvántartásba vett szervezetek, például alapítványok perei, a személyiségi jogi perek, illetve azok a szellemi alkotásokkal kapcsolatos perek, amelyekben nem külön jogszabály által is nevesített szellemi alkotás a per tárgya; ilyen például a know-how.
Növelni fogja a megyei bíróságok elé kerülõ ügyek számát az is, hogy a megyei bíróság hatáskörét megalapozó, 10 millió forintban megállapított értékhatár nem változik. Az új szabályozás eredményeképpen a helyi bíróságok leterheltsége csökkenhet, mivel a hatáskörükbe tartozó ügyek száma csökken. Ugyanakkor a megyei bíróságokhoz átkerülõ perek is gyorsabban fejezõdhetnek be, mivel e szinten általában kisebb a leterheltség, ami az ügyek gyorsabb elbírálását eredményezheti.
További elõnyös következmény az, hogy a Legfelsõbb Bíróság nem kényszerül fellebbezések elbírálására, így az egységes jogalkalmazást elõsegítõ szerepét jobban tudja majd érvényesíteni. Mindazonáltal hangsúlyozni kell, hogy a helyi bíróságok általános elsõfokú hatásköre érintetlen marad, tehát nincs szó arról, hogy a bíróságok elérhetõségét is érintõ mérvû tömeges hatáskör-módosításra kerülne sor. Csupán az ésszerûség és arányosság eszméjét szem elõtt tartó korrekcióról van szó, ami azonban alkalmas az említett pozitív hatás kifejtésére.
A megyei bíróságok elsõfokú hatáskörébe átkerülõ ügyek aránya a helyi bíróságokon indult perek számának mintegy 15-18 százalékára becsülhetõ. Ennek körülbelül 90 százalékát a közigazgatási ügyek teszik ki.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat a bírósági szintek számának növelése kapcsán részben megújítja a polgári perek jogorvoslati rendjét. A legfontosabb változás az, hogy az úgynevezett kis perértékû ügyekben a fellebbezési eljárás egyszerûsödik, miként a felülvizsgálati kérelmek elbírálása is.
(18.10)
A változások hátterének megvilágításához ki kell térni a jogorvoslat fogalmának, illetve funkciójának rövid felvázolására. A jogorvoslati eszközök lényege az, hogy a bíróságok által elsõ fokon hozott döntéseket egy másik fórum kontrollja alá helyezik. Ha egy adott ügyben úgy születik meg a végleges döntés, hogy azt több, egymástól független testület is megvizsgálja, akkor nagyobb az esélye annak, hogy helyesebb, elfogulatlanabb, igazságosabb döntés születik. Egy adott ország bírói szervezetén belül a jogorvoslati rend felépítése során így törekedni kell arra, hogy több szinten keresztül jusson el az ügy végleges döntésig, ugyanakkor az eljáró fórumok számának határt szab a társadalom teherbíró képessége: a többszintû eljárási rend költségesebb mind a peres felek, mind a szervezetrendszert fenntartó társadalom szemszögébõl nézve.
A jogorvoslati rend meghatározásának harmadik lényeges eleme az, hogy lehetõleg minden ügy eljuthasson valamilyen formában a bírói szervezetrendszer csúcsán álló bírósághoz, ugyanis ez biztosíthatja azt, hogy az írott jogot egységesen alkalmazzák. Ez pedig a jogbiztonság lényeges eleme, ugyanis a peres felek bízhatnak abban, hogy ügyükben végsõ fokon mindenütt és mindenkor ugyanúgy fogják a jogot alkalmazni.
Mindezen szempontokat szem elõtt tartva a javaslat a kis perértékû ügyekben szûkíti a jogorvoslati lehetõséget, arányosságot teremtve ezzel az ilyen ügyek nagyságrendje s az eljárás rendje között. Ugyanakkor a szûkítés mellett is megfelel a rendszer a fentebb említett követelményeknek, mivel nem marad egyetlen ítélet sem az érdemi jogorvoslati kontroll lehetõsége nélkül, illetve potenciálisan minden ügy eljuthat az egységes jogalkalmazást biztosító Legfelsõbb Bírósághoz. Ezek a szabályok alkalmasak arra is, hogy felgyorsítsák a perek végleges befejezését ebben az ügycsoportban.
A konkrét változások a következõk: az elsõfokú bíróság ítélete ellen kis perértékû ügyben fellebbezni csak úgy lehet, ha a fellebbezõ fél az ítélet jogszabálysértõ voltát állítja, s erre a fellebbezésében megfelelõen hivatkozik is. Ez azt jelenti, hogy a fellebbezési eljárás nem automatikus folytatása az elsõfokú eljárásnak, hanem csupán ellenõrzési szerepet tölt be. Célja az, hogy a korábbi eljárásban elkövetett jogszabálysértéseket kiküszöbölje. Ez összhangban áll azzal, hogy a társadalomnak az az érdeke: a kis ügyekben kevesebb fokból álló, olcsóbb eljárási rendet alkalmazó igazságszolgáltatást mûködtessen. Ugyanakkor a jogszabálysértés mind az anyagi, mind az eljárási jogszabályok megsértése útján megvalósulhat. Egy ilyen tartalmú fellebbezési eljárás a peres feleket is arra fogja késztetni, hogy csak megalapozott fellebbezésekkel éljenek, vagyis akkor, ha valóban történt jogszabálysértés. Ez a fellebbezési eljárás tehát nem lesz alkalmas arra, hogy a vesztésre álló fél tartósan idõt húzzon. Mindez a fellebbezések számának csökkenése irányába hat. Maga a fellebbezési eljárás így egyszerûsödik, mivel szélesebb körben nyílik lehetõség a tárgyaláson kívüli elbírálásra, de csak akkor, ha ezt a peres felek egyike sem ellenzi.
A felülvizsgálat során ugyancsak egyszerûsített eljárásban nyílik lehetõség arra, hogy a kis perértékû ügyeket a Legfelsõbb Bíróság gyorsan és véglegesen lezárja, ha az ügyben hozott jogerõs ítélet megfelel a jogszabályoknak, illetve a Legfelsõbb Bíróság joggyakorlatának. Ezzel a megoldással elérhetõ, hogy a nyilvánvalóan alaptalan felülvizsgálati kérelmekkel ne legyen meghosszabbítható jelentõs tartamban a per végleges befejezése. Ugyanakkor ez az engedélyezési eljárás egyszerûbb a rendes felülvizsgálatnál, mivel tárgyalást nem tartanak, így a Legfelsõbb Bíróság az ügyforgalmának e részében gyorsabban dönthet, ami a többi ügyre megmaradó idõ és erõ bázisát növeli. A rendes felülvizsgálati eljárásban a tárgyaláson kívüli eljárás válik fõ szabállyá, mivel itt csak jogkérdésben dönt a Legfelsõbb Bíróság - mindazonáltal a felek bármelyikének kérelmére kötelezõ a tárgyalástartás.
Mind az új felülvizsgálati, mind a fellebbezési szabályok az úgynevezett kis perértékû ügyekben alkalmazandók. Ezek - némi leegyszerûsítéssel - azok a vagyonjogi perek, amelyek értéke a 200 ezer forintot nem haladja meg. Ezek aránya 1997 elsõ negyedévében a helyi bíróságokon indult vagyonjogi pereknek - amelyek az összes érkezett ügy 40 százalékát képezik - körülbelül 20 százaléka volt.
Ugyancsak a kis perértékû ügyeket érinti az az új szabály, hogy a fizetési meghagyásokat a beérkezéstõl számított 30 napon belül a bíróságnak ki kell bocsátania. Erre a bírói aktusra a Pp. eddig nem írt elõ határidõt, de az egységes és gyors jogalkalmazás óhaja ezt szükségessé tette. A határidõ betartása a bíróságokat jelentõs feladat elé állítja majd, szervezetten és pontosan kell eljárniuk. Ha az így kibocsátott fizetési meghagyásra a kötelezett adós a törvényben meghatározott 15 napos határidõn belül nem válaszol, az jogerõre emelkedik és végrehajtható, vagyis igen gyorsan befejezõdik az ügy.
(18.20)
Az új szabály sok eljárást érint, hiszen 1996-ban közel 300 000 fizetési meghagyás iránti kérelmet nyújtottak be a helyi bíróságokon.
Tisztelt Ház! A közigazgatási terep szabályai ugyancsak a jogorvoslatok tekintetében változnak leginkább. Az 1991. évi XXVI. törvény rendelkezett a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának kiterjesztésérõl. E törvény alapján - az addig többségében kétfokú közigazgatási eljárást követõen - általánossá vált a bírósághoz fordulás lehetõsége. A közigazgatási határozat törvényességét megvizsgáló I. fokú bíróság határozata ellen a fél fellebbezéssel is élhetett.
A jogfejlõdés további lépcsõjeként az 1992. évi LXVIII. törvény megteremtette a jogerõs bírósági határozatok felülvizsgálatának lehetõségét. A Legfelsõbb Bíróság által lefolytatott felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat tulajdonképpen a polgári per III. fokává vált. Így mára a tipikus eset az, hogy a közigazgatási ügyeket öt fokon bírálják, bírálhatják el. Ebbõl kettõ a közigazgatási fórum - I. és II. fok -, három a bírói I. és II. fok, plusz felülvizsgálat. Ez jelentõs terheket ró az állampolgárokra éppúgy, mint a bírósági szervezetrendszerre. Erre tekintettel a közigazgatási perekben az eljáró bírói szintek számát a törvényjavaslat úgy csökkenti, hogy kizárja a fellebbezés lehetõségét. A bírói szakban így a jogorvoslati funkciót a Legfelsõbb Bíróság által lefolytatott felülvizsgálat tölti be. Az új rendszerben tehát arányosabb szervezeti eljárási rend párosul a sokszor kis jelentõségû államigazgatási ügyekhez.
Az új szabály alól kivétel az, ha a közigazgatási eljárás egyfokú volt, és az eljáró közigazgatási szerv illetékességi területe az ország egész területére kiterjed. Ilyenkor a fellebbezési jog megmarad a bírói szakban. Ez természetesen azt jelenti, hogy az elbírálás súlypontja a bíróságokra tolódik át, amit az ilyen ügyek súlya indokol. Ilyen eljárás lesz például versenyügyekben, ahol a Gazdasági Versenyhivatal jár el egyfokú eljárásban. Az alapvetõen egyfokú közigazgatási per ugyanakkor a megyei bíróságok I. fokú hatáskörébe kerül, ami szervezeti biztosítékát adja annak, hogy az ítélkezésben fokozottan érvényesül a tapasztalattal együttjáró szakértelem.
A jogorvoslati rendet érintõ módosítások utolsó csoportja a II. fokon I. fok módjára hozott végzések kérdésköre. Ezek ellen a javaslat fellebbezést enged, szemben a korábban alkalmazott kifogással. Az alapvetõ különbség az, hogy míg a kifogást az eljáró bíróság másik tanácsa bírálta el, addig a fellebbezés tárgyában az eggyel magasabb szintû bíróság dönt. A változásra az ad lehetõséget, hogy ezek a fellebbezések túlnyomó részben az ítélõtáblákhoz fognak kerülni, a Legfelsõbb Bíróságot jelentõsen nem terhelik.
Egyúttal a perben hozott végzések felülvizsgálhatóságát a javaslat megszünteti. A jövõben felülvizsgálatnak csak ítélet ellen lesz helye, míg a végzések esetében egyfokú fellebbezésre lesz lehetõség, beleértve a II. fokon I. fok módjára hozott végzéseket is.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat más fontos jogterületet is érint. Így a munkaügyi jogviták elbírálásának szabályai több ponton kiegészülnek. A javaslat célja az, hogy a munkaviszonnyal összefüggõ minden kérdés, amit az anyagi munkajog is szabályoz, munkaügyi perben legyen elbírálható. Így például a javaslat szerint munkaügyi perben kell ítélkezni a munkaszerzõdés megkötését megelõzõ tárgyalásra és a munkaviszony megszûnését követõen a munkaviszonyból eredõ jogra alapított igényekrõl, a kollektív szerzõdésekkel kapcsolatos vitákban, illetve a sztrájkkal, egyéb munkaharccal kapcsolatos jogellenes magatartásra alapított keresetek tárgyában is.
A jogkeresõ munkavállalók számára jelent könnyebbséget az, hogy különbözõ típusú igényeiket egy perben érvényesíthetik, s nem kell több bíróságon több pert indítaniuk. Ezen okból a javaslat megengedi azt is, hogy a munkaügyi perben nem a munkaviszonyból eredõ, de azzal közvetlen kapcsolatban lévõ jogra alapított igény is érvényesíthetõ legyen.
A munkaügyi perek eljárási szabályai annyiban változnak, hogy a jogviták specialitásaira tekintettel fokozottabban szerephez jut a felek megegyezésének elõsegítésére való törekvés. A bíróság a munkaügyi pert így azzal kezdi, hogy az ügyet az összes körülmény mérlegelésével megvitatja. Ennek során a feleket tájékoztatja arról, hogy álláspontjuk érvényesítéséhez milyen tényeket kell megfelelõen bizonyítaniuk. Amennyiben ez az egyeztetés eredményes, a felek a hosszadalmas pereskedés helyett egyezséget köthetnek, így a per gyorsabban és békés úton befejezõdhet.
További fontos szabály, hogy a jövõben a bíróságnak soron kívül kell eljárnia azokban a munkaügyi perekben, amelyeknek tárgya megszüntetett munkaviszony helyreállítása, például jogellenes munkáltatói felmondás esetében. Ilyenkor a munkavállaló elemi, egzisztenciális érdekére tekintettel indokolt a per gyors elbírálását eredményezõ kiemelt kezelése.
Hasonló indíttatásból mondja ki a javaslat azt is, hogy a munkabér megfizetése, illetve a munkáltatói igazolás kiadása iránti kérelem különös méltánylást érdemlõ jogvédelmi igény, ezért az ideiglenes intézkedés alkalmazásának helye lehet.
Tisztelt Országgyûlés! A törvényjavaslat legtöbb rendelkezése az ítélõtáblák felállításával összefüggésben várhatóan 1999. január 1-jén lép majd hatályba. Vannak azonban a törvényjavaslatnak olyan új szabályai is, amelyek a jelenlegi bírósági szervezet keretében is érvényesülhetnek, ilyenek például a jogorvoslatra vonatkozó új rendelkezések. Ezen új jogintézmények hatálybalépését a törvényjavaslat 1998. január 1. napjában határozza meg, így az ezekhez, illetve az ítélkezés gyorsításához fûzött jelentõs várakozások már korábban teljesülhetnek.
Tisztelt Ház! Kérem, hogy a polgári perrendtartás módosítását célzó törvényjavaslatot és ezzel összefüggésben az igazságszolgáltatási csomag már benyújtott törvényjavaslatait, illetve azokat a javaslatokat, amelyeket a következõ idõszakban kíván a kormány benyújtani, támogatásukban részesítsék.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)