DR. KÓNYA IMRE (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! 1990-tõl kezdõdõen, a jogállamiság visszaállítása óta tulajdonképpen napirenden van az a kérdés, újra és újra felmerül, hogy az igazságszolgáltatás reformra szorul, és ennek egyik alapvetõ eleme, középpontja lenne, hogy a háromfokú, háromosztatú bírósági szervezetet négyfokozatúvá kellene átalakítani.
Hogy erre mindeddig nem került sor, annak tulajdonképpen az az oka, hogy a jogállamiság visszaállításával egyidejûleg olyan hatalmas mennyiségû ügytömeg zúdult a bíróságokra, amelyre a bírói szervezet az adott felkészültségi fokán nem tudott úgy válaszolni, hogy naprakészen intézze az ügyeket; és a korábbi kormányzat alatt tett minden próbálkozás és erõfeszítés dacára ezen a helyzeten jelentõsen nem sikerült változtatni. Ma is olyan mértékû ügyhátralékkal küszködnek a bíróságok, amelyek mellett nem látszott lehetségesnek egy ilyen nagyfokú és nagy jelentõségû reformnak a véghezvitele, amely az elõnyei mellett óhatatlanul azzal jár, hogy még jobban elhúzódnak a bírósági ügyek, hiszen ennek az átalakulásnak - hogy négyfokozatúvá váljék a bírósági struktúra - tulajdonképpen az az értelme, hogy lehetségessé válik az egyfokozatú perorvoslati rendszer helyett a kétfokozatú perorvoslati rendszernek a bevezetése, ami mindenképpen az objektív igazság kiderítését jobban szolgálja.
A másik elõnye a négyfokozatú bírósági rendszernek az, hogy tulajdonképpen a magyar jogállami hagyományok is ennek a visszaállítását indokolják. A korábbi ciklusban ezt éppen azért nem lehetett megtenni, mert az ügyek és a hátralék nagy száma és az, hogy a bíróságok nehezen birkóztak ezzel a problémával, tették mértéktartóvá az akkori kormányzatot, hogy ezt a reformot ne tegye meg. Úgy látszik, a jelenlegi kormánykoalíció a hagyományok iránt nagyobb érzékenységgel rendelkezik, mert mindannak ellenére elõterjeszti ezt a javaslatot, hogy a helyzet - az ügyhátralékok és a bíróság nehézségeit illetõen - nem javult, hanem jelentõsen romlott az elmúlt három esztendõ során.
Természetesen ennek az indokával, hogy a magyar hagyományokhoz való visszatérés vagy akár az objektív igazság jobb kiderítése, a kétfokú jogorvoslati rendszer bevezetésének a lehetõsége, nyilván ezt a javaslat-, reformcsomagot eladni nem lehetett volna. Ezért az egész reformcsomagot úgy próbálja eladni az elõterjesztõ, hogy azt mondja, ezzel kívánja a hatékonyabb, gyorsabb és jobb bíráskodást elõsegíteni, hatékonyabbá, gyorsabbá, jobbá kívánja tenni a bíráskodást; és még azt is hozzáteszi, hogy az állampolgárok számára kívánja elérhetõbbé és lehetõbbé tenni a bírói jogvédelem gyakorlati érvényesítését. Elég nehéz megérteni az elérhetõvé tételét is, mert az egyik hátránya egyébként ennek a négyfokú bírósági rendszernek éppen az, hogy helybõl az ügyeknek egy jelentõs része a lakóhelytõl távolabb kerül; a táblák bevezetésével pedig a másodfokú eljárás az eddigi megyeszékhelytõl még távolabb. Tehát nyilvánvalóan az elérhetõség ezzel nem lesz kedvezõbb, de nyilván hatékonyabbá, gyorsabbá, jobbá tenni ezzel a rendszerrel nem lehet. Nosza, itt az ötlet: akkor majd a Pp.-ben bevezetünk olyan rendelkezéseket, amelyek lehetõvé teszik a hatékonyabb, gyorsabb ítélkezés kialakítását.
Az egész Pp.-nek, úgy tûnik, ez az értelme, hogy amennyivel nehézkesebb vagy lassabb lesz az eljárás a négyfokú bírósági rendszer bevezetése következtében, azt megpróbálják behozni a Pp.-nek a megváltoztatásával. Csak a probléma itt az, tisztelt képviselõtársaim, hogy ezt olyan módosításokkal kívánják bevezetni, amelyek fényévnyire vannak a jogállamiság követelményeitõl. Az a megoldás, amit itt elõttem szóló képviselõtársaim, mindenekelõtt Balsai István részletesen elemzett és bírált, hogy a 200 ezer forint alatti ügyértékû pereknél gyakorlatilag kizárják - mert oly módon korlátozzák - a jogorvoslat lehetõségét, valóban elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan, különösen két okból: egyrészt azért, mert Balsai István ezt nem tudta megszerezni és joggal kifogásolta, hogy a bizottságban nem állt rendelkezésre; nagy nehezen megszereztem, utánajárván, hogy milyen ügymennyiség az, ami itt szóba kerülhet.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az összes peres ügyek 26,6 százalékáról van szó; és hogyha figyelembe vesszük, hogy az összes ügy 39 százaléka vagyonjogi per, akkor a vagyonjogi pereknek több mint 60, közelítõleg 70 százalékáról van itt szó. Ezek mind 200 ezer forint alatti ügyek, és gyakorlatilag az ügyeknek egy ilyen mennyiségében korlátozzák olymódon az elsõ jogorvoslat jogát, tehát nem azt a kétfokú perorvoslati rendszert, amit potenciálisan a négyfokú bírósági szervezettel bevezethetõvé kívánnak vagy kívánnánk tenni, hanem egyszerûen az elsõ fellebbezés lehetõségét is olyan korlátok közé szorítják, amelyek súlyosan érintik az alkotmányosságot. Igaza van Torgyán Józsefnek: ez már olyan szintû alkotmányosságsérelem, hogy ha ebben az alkotmányt módosítják, az már a jogállamiság kritériumát is veszélyeztetheti.
Ugyan az Igazságügyi Minisztérium képviselõi - fõleg a bizottságban -részletesen indokolták és megpróbálták érvekkel alátámasztani, hogy ez a rendelkezés nem áll ellentétben a hatályos magyar alkotmánnyal, hiszen itt tulajdonképpen van jogorvoslati lehetõség és eljut a másodfokú bírósághoz, hogyha fellebbez az illetõ. Mert hiszen annak semmi akadálya nincs, hogy fellebbezzen - legfeljebb el fogják utasítani a fellebbezését, mert nem felel meg annak a kritériumnak, amit a fellebbezéssel szemben megszabnak: nevezetesen hogy jogsértésben, tehát súlyos eljárási jogsértés, illetõleg jogszabály helytelen alkalmazása esetén van csak erre mód; de ha egyáltalán eljut oda, akkor eleget tesz a törvényhozó a jogorvoslati lehetõség biztosításának.
Hogy ezt mennyire nem veszi komolyan maga a kormány sem, hogy a hatályos alkotmánnyal ez összhangban áll, ezt bizonyítja az, hogy az alkotmány módosítására is tesz ezzel egyidejûleg javaslatot. Ez az alkotmánymódosítás, úgy gondolom, valóban egy olyan alkotmánymódosítás, ami már a jogállami klauzulával áll ellentétben.
(19.50)
Én nem hiszem, hogy azt meg lehet tenni, hogy a vagyonjogi ügyek 60- 70 százalékára, avagy akár csak a polgári peres ügyeknek a 40 százalékára kiterjedõ hatállyal gyakorlatilag a jogorvoslatot kizárják.
Ez a másik része a Pp.-nek, amit a 200 ezer forint ügyérték alatti peres ügyekkel elkövet ez a törvényjavaslat, ez a bizonyos engedélyezése a rendkívüli perorvoslatnak, ez tényleg tréfa. Nekem is eszembe jutott: az ügyvédi gyakorlatban annak idején csak keserûen mosolyogtunk, amikor beadtuk a Legfelsõbb Bíróság elnökéhez vagy a legfõbb ügyészhez a rendkívüli perorvoslatra vonatkozó kérelmet, és akkor háromsoros, szabvány nyomtatott szöveg jött vissza, hogy nem láttak lehetõséget az elõterjesztésre, kész. Na, ez az a bizonyos engedélyezési kérdés. Ezt most meg fogják kapni, hogyha elfogadnák a tisztelt képviselõtársaim ezt a javaslatot, meg fogják kapni az ügyfelek a Legfelsõbb Bíróságtól, és akkor emlékezhetnek a régi szép idõkre; de mindenesetre nemhogy kétfokú jogorvoslat ezzel nem valósul meg, hanem az egyfokú jogorvoslatnak a lehetõsége is elvész, és az a bizonyos rendkívüli perorvoslat is csak illuzórikussá válik az ügyeknek egy nagyon jelentõs százalékában. Én is hadd tegyem nagyon mértéktartóan ehhez az érveléshez hozzá, hogy valóban elfogadhatatlan, hogy a 200 ezer forint alatti ügyértéket úgy tekintsük, hogy itt nem annyira fontos az objektív igazságnak a föltárása, a jogorvoslati jog biztosítása.
Egyébként is, tisztelt képviselõtársaim, egyéb ügyekben is a kormány hozzáállásában mutatkozik egy ilyenfajta diszkrimináció a kisebb lehetõségekkel bíró emberekkel kapcsolatban. Tehát - hogy mondjam - a kis ügy nem ügy, akinek kis ügye van, az nem jogosult olyan igazságszolgáltatásra, mint más. De ez a hozzáállás, hogy mintha a jobb helyzetben lévõket másként mérné a kormányzat, ez más területen is megnyilvánul: hadd utaljak a kirívóan súlyos gazdasági és vagyon elleni bûncselekményeknek a pozitív diszkriminálásával, ami a kormány részérõl rendszeresen megnyilvánul.
Tisztelt képviselõtársaim, úgy gondolom, hogy a Pp.-nek ez a változása, hogy ha a hatékonyabb, gyorsabb bíráskodást talán elõ is segíti, úgy vélem, hogy a csomag egészével ellentétesen hat: semmiképpen nem teszi az állampolgárok számára elérhetõbbé és lehetõbbé a bírói jogvédelem gyakorlati lehetõségét, mint ahogy a miniszter úr expozéjában ezt a csomag indokaként elmondta, és mindenképpen olyan eszközökkel kívánja elérni, amely a Magyar Demokrata Néppárt számára elfogadhatatlan, ezért mi sem tudjuk ezt a javaslatot támogatni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a jobb oldalon.)