DR. AVARKESZI DEZSÕ igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Természetesen a vita során a továbbiakban lesz még lehetõségünk arra, hogy válaszoljunk az abban elhangzottakra, mind az általános vitában, mind a részletes vitában, mind a módosító indítványokról történõ szavazás elõtt. Ezért engedjék meg, hogy most csak néhány kérdésre próbáljak meg válaszolni, amelyek a mai vitában felmerültek.
Úgy gondolom, hogy nagyon jellemzõ hozzászólás volt Kónya képviselõ úr hozzászólása, az ellenzék egy részének álláspontját nagyon világosan tükrözte, miszerint elismerik azt, hogy szükség van reformra az országban, mind a történelmi hagyományok követése, mind valós problémák megoldása érdekében, de úgy látják egyes ellenzéki pártok, és ezek szerint, az õ elmondása szerint így látta az elõzõ kormány, hogy elõször valamilyen más módon meg kell oldani számos felhalmozódott problémát; és amikor nem lesz már ekkora ügyhátralék, amikor gyorsabban fognak a bíróságok ítélkezni, akkor majd elõ lehet venni a reformot, akkor majd elõ lehet venni a négyfokú bírósági rendszert, akkor meg lehet valósítani.
Ezzel szemben a kormány úgy gondolja, hogy éppen az igazságszolgáltatásban évtizedek alatt kialakult helyzet az, ami szükségessé teszi a reformot - és itt vitatkoznék Balsai képviselõ úrral is -, amire nem elegendõ megoldás az, hogy több pénzt, jobb feltételeket biztosítunk a helyi bíróságoknak, hanem az igazságszolgáltatás valamennyi területét átfogó, komplex reformra van szükség, részben az igazságszolgáltatás valamennyi résztvevõjével kapcsolatos reformra, tehát a bíróságok, az ügyészségek, az ügyvédségek tevékenységének átgondolására; másrészt pedig valamennyi területére vonatkozó, valamennyi területét érintõ reformra, tehát a szervezetre, az eljárásjogokra, az igazságszolgáltatásban résztvevõk javadalmazására, mûködésük egyéb feltételeinek megteremtésére vonatkozó reformra van szükség.
Ezek után néhány konkrét kérdésre engedjék meg, hogy reagáljak. Az egyik: a polgári perrendtartással foglalkozó kodifikációs bizottságban nem voltak túlsúlyban a megyei bírósági bírák. Egyenlõ arányban voltak ügyvédek, bírák, ügyészek, közjegyzõk és jogász professzorok. Úgy gondoljuk, hogy tekintélyes olyan szakemberek, akik részben a jogtudományok területén értek el kiemelkedõ eredményt, másrészt pedig olyanok, akik a gyakorlatban, a joggyakorlatban értek el szintén kiemelkedõ eredményeket.
A folyamatban lévõ ügyekre természetesen nem terjednek ki az új hatásköri szabályok, tehát nincs szükség valamiféle átszignálásra, menetközbeni újratanulásra.
A tárgyaláson kívüli elbírálás nem a '95. évi változatnak a felújítása, annál egy jóval szûkebb kérdéskör. Úgy gondoljuk, hogy ez mind a mi Alkotmánybíróságunk elvárásainak megfelel, mind pedig az európai emberi jogi bíróság döntéseinek.
A felülvizsgálati engedélyezési rendszer valóban - ahogy Balsai képviselõ úr elmondta - az ügyek feljutásának a korlátozása. Ez egyébként nemzetközileg elfogadott elv, jó néhány nyugat-európai országban, illetve az Egyesült Államokban is hasonló megoldásokat alkalmaznak.
Úgy gondolom, hogy a perújításra való hivatkozás azért nem volt igazán jó analógia, hiszen ott ténykérdésben kell dönteni, és ezért jogos, hogy ott peres tárgyalásos formára van szükség, ezzel szemben a felülvizsgálatban jogkérdés van terítéken, ahol nem feltétlenül szükséges a tárgyalásnak a megtartása.
Torgyán képviselõ úr beszélt az alkotmánymódosítás kérdésérõl. Valóban volt számos olyan kérdés az általunk tervezett alkotmánymódosításban, amely találkozott volna egyes ellenzéki pártoknak az egyetértésével. Ha jól emlékszem, például a négyfokú bíráskodást is alapvetõen támogatná a Független Kisgazdapárt. Mi épp ezért próbáltunk az utolsó percig egy olyan megoldásban gondolkodni, kompromisszumot ajánlottunk, amit - legnagyobb fájdalmunkra - az ellenzéki pártok nem fogadtak el. Tehát például, hogy maradjon akkor benn a négyfokú bíráskodás, amely meggyõzõdésünk szerint megfelel a parlament által elfogadott alkotmány-koncepciónak, és szinte minden más kérdésben hajlandók voltunk tárgyalni, és azt hiszem, hogy nem kell hangsúlyoznom, hogy a továbbiakban is hajlandók vagyunk tárgyalni ezekrõl a kérdésekrõl, és az igazságszolgáltatási csomag kérdéseirõl is.
(20.00)
Természetesen nekünk lenne a legkényelmesebb és legmegnyugtatóbb megoldás, ha az ellenzéki pártok vagy az ellenzéki pártok egy részének támogatását akár az alkotmánymódosításhoz, akár úgy, hogy kompromisszumos megoldások megkereséséhez, akár pedig az igazságszolgáltatási csomag tárgyalásához meg tudnánk szerezni.
Köszönöm szépen a figyelmüket.