DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Lányi Zsolt képviselõtársunk egy nagyon lényeges kérdésre vagy problémakörre hívta fel a figyelmet. Talán utalnék arra, hogy a gyermekvédelmi és gyámügyi igazgatásról szóló törvény vitája kapcsán már a Magyar Demokrata Fórum felvetette, hogy a család, a gyermek és az ifjúság védelmérõl kellene törvényt alkotni, és akkor talán kevesebb olyan probléma lenne, mint amit a képviselõ úr felvetett.
Az, hogy ma Magyarországon a gyerekeknek közel 48 százaléka létminimum alatt él, az, hogy a KSH, a Központi Statisztikai Hivatal kiadványában az szerepel, hogy miközben egy átlagos család 5,4 kg húst fogyaszt egy hónapban, aközben a kétgyermekes családoknál ez 3,51 kg és három- vagy többgyermekes családoknál csak 2,68 kg, ez azt mutatja, hogy nemcsak azokban a családokban van probléma, ahol valóban végzetesen elszegényedtek, ahol végzetes problémák vannak, hiszen munkanélküliek, hiszen lecsúsztak, hiszen szociális segélyre szorulnak, hanem azokban a családokban is, akik ma még élnek valamilyen körülmények között, biztosítani tudják a gyerekeik számára lehetõleg a legjobb körülményeket.
Én úgy hiszem, hogy az a társadalom, amelyik a gyermekeivel nem foglalkozik, amelyik a következõ generáció számára kilátástalan helyzetet hoz létre, egy nagyon szomorú társadalom. Hiszen itt nemcsak a létfeltételekrõl van szó, hanem arról, hogy tudja-e taníttatni a gyerekét, hogy van-e módja arra, hogy egy kistelepülésrõl esetleg egy jó gimnáziumba, majd egy egyetemre bejusson a gyerek, hogy van-e kilátása arra, hogy a társadalmi mobilitásban megfelelõ pozíciót tudjon elfoglalni.
Úgy gondolom, a parlamentnek sokkal nagyobb szerepet kéne vállalni abban, hogy a családdal foglalkozzon és a családban a gyermek helyzetét javítsa. (Taps az ellenzéki képviselõk padsoraiban.)