DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Elnöknõ! Tisztelt Országgyûlés! Dávid Ibolya javaslatához, észrevételéhez, felszólalásához minden tekintetben csatlakozom a Magyar Demokrata Néppárt képviselõjeként, történészként, családi elkötelezettségek folytán - és talán nem utolsósorban azért is, mert Aradon születtem. A 150. évforduló közeledte valóban nagyon sok feladatot ró ránk, akik a nemzeti és demokratikus hagyományainkat megõrizni, megtisztítani és megfelelõ szinten átadni akarjuk az elkövetkezõ nemzedékeknek. Saxa loquuntur - mondták a latinok -, a kövek beszélnek. Valóban, a kövek beszélnek, tehát a figyelmünket oda is kell vetnünk, ahol azok sírjai domborulnak, akik küzdöttek a szabadságért. Úgy gondolom, ez messzemenõen vonatkozik Aradra, a nem Aradon nyugvó kivégzettekre, áldozatokra és így tovább.
Hadd idézzek egy körülbelül 30 évvel ezelõtt elhangzott javaslatot. Egy nem reklámozott történész - nagy történész - Paulinyi Oszkár javasolta a Magyar Történelmi Társulat egy ülésén, hogy a vegyesbizottságok próbálják elérni azt, hogy a nem Magyarországon lévõ és nem csak magyar emlékhelyeket - szerintem ilyen az aradi sír is - nyilvánítsuk közös megállapodás alapján közös mûemlékekké.
(9.30)
Ezt még tábla is jelzi, amirõl a két ország együtt gondoskodik, és amelyik hozzájárulhat ahhoz, hogy a régi viszályokat valóban békévé oldja az emlékezés.
Úgy gondolom, ideje lenne - s talán most történelmi lehetõség is -, hogy kezdeményezzünk ebben a vonatkozásban. Arad az egyik legjobb példa lehet.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)